FilmDROID 
A legjobb dolog, ami a Honey-ban történt, hogy láthattuk Jessica Albát feszülős ruciban ringani a táncparketten, ráadásul soha nem aludt. Mert bizony Honey éjjel-nappal folyamatosan dolgozott valamin és alig ment az ágy közelébe, álmosnak soha nem látszott. Ugyanez a helyzet a folytatással is, ahol kapunk egy fiatal, kiváló tánctudással és jó alkattal (mellesleg úgy kb. 40 kilóval) megáldott hölgyeményt. Folytatást mondtam? Nos, a második felvonás csak egy hajszál (vagy még annyi se) köti a Honeyhoz, valószínű, hogy volt egy táncos film ötlet és így próbálták eladni, felhívni rá az első rész rajongóit. Történet nincs, mondhatnám, hogy mekkora szerencse, hiszen a forgatókönyvet összetákoló Blayne Weaver és Alyson Fouse bizonyára úgy egy éjszakát tölthettek a gyötrelmes írással és gyorsan összehordtak egy rakat klisét: Mariát (Kat Graham) kiengedik a javítóból, beáll egy feltörekvő és lelkes tánccsapathoz és irány egy közelgő táncverseny, ahol természetesen a cél a trófea megszerzése, no meg egy gyűlölt és nagyképű banda leiskolázása. Színészetről mint olyanról ebben a produkcióban nem beszélhetünk, összefújt a szél egy rakat tehetséges táncost és énekest, akiken jókat lehet derülni vagy éppen szörnyülködni mikor komoly fejet vágnak és elmondják a szájukba adott nevetséges mondatokat. Öröm az ürömben, hogy sok szöveg és történés nincs, inkább arra koncentráltak, hogy gyorsan, mielőbb érkezzenek a pattogós, pörgős számok, ami magával vonja a szereplők „ugra-bugrálását” is. Meg kell hagyni ügyesen válogatták össze a „dalokat” és DVD-s alkotáshoz képest nagy figyelmet szenteltek a koreográfiának, az összes tánci-tánci szépen kivitelezett, élvezetes, magam is majdnem breakelni kezdtem egyik-másik után (pedig nem is tudok). A Honey 2 filmként nem állja meg a helyét, de arra mégis kiváló, hogy feltüzelje az embert, pezsegjen a vére, tökéletese bulihangulatot áraszt. Ha valaki rászánja magát mindenképpen érdemes szórakozóhelyre való indulás előtt megtekinteni.
