A végzet napja (The Day, 2011)

WWE Studios – írják ki a film elején. Első gondolat? Ajjajj! De nem volt ez mindig így. A pankrátor cég 10 éve úgy döntött, hogy a ring túl kicsi az általuk produkált show-hoz és beszáll a filmbizniszbe. Elsőként Dwayne Johnsont küldték megmérettetni, a dagadó izmokkal büszkélkedhető hegyomlásnyi méretű fickó lenge öltözékben, rettenthetetlen harcosként mutatkozott be és Skorpiókirállyal sikerült megvetnie a lábát Hollywoodban. De nem kellett sok hozzá, hogy a WWE a DVD-s produkciók felé vegye az irányt, egyelőre nem is szándékoznak kitörni onnan, főleg B kategóriás akciófilmekhez adja a nevét, a pénzét és pankrátorait, de egyik „showmanből” se jutott el „johnsoni” magasságokba. A végzet napja posztapokaliptikus filmben leginkább az a furcsa, hogy egy árva pankrátor sem szerepel.

A közeli jövőben járhatunk, a civilizáció összeomlott, az emberek nagy része meghalt. Mi történhetett? A készítők nem tartották fontosnak, hogy megosszák velünk ezt az információt, a lényeg, hogy cudar világ ez. Öt túlélő élelem nélkül, néhány lőszerrel, de éles fegyverekkel felszerelkezve baktat előre dacosan az úton. Négy jó barát és egy nő, aki nemrég csatlakozott hozzájuk. Fáradtak, korog a gyomruk, egyiküket a láz is húzza, éppen ezért amikor útjuk egy házikó mellett visz el betérnek pihenni. Hamarosan kiderül, hogy a ház csapba, egy kannibállá aljasult csoport tulajdona és ők jönnek is, hogy elkapják a friss húsokat.

Két nő, három fickó, egyikük fekete. Erre mondják, hogy polkorrekt felállás. A színészek mindegyike innen vagy onnan felismerhető, Dominic Monaghan – aki egyben a producer – játssza a kis csapat vezetőjét, jelen van a Lovagregény és a 40 nap, 40 éjszaka után a B kategóriás mocsárba süllyedő Shannyn Sossamon is. Mondanom sem kell, hogy mindenki mogorva, morcos fejet vág. Hiába, ez itt az apokalipszis utáni időszak meleg víz és élelem nélkül. Mégis minek örüljenek? (Mi is ilyen fejet vágunk december 21-én?) A női egyenjogúság nevében még egy badass, titokzatos múlttal bíró csajt is kapunk Ashley Bell megformálásában. Bell a film egyik fénypontja, ha valaki arra vágyik, hogy végre lásson egy kőkemény nőt, aki kérdés nélkül beleállítja valakibe a szekercét, akkor itt megkapja. A hölgyeménynek helyet kellene kapnia a csajos Expendablesben, Angelina Jolie-nak esélye sem lenne ellene.

Ezzel ki is pipálhattuk a pozitív dolgok nagy részét. Douglas Aarniokoski ugyanis a második név, ami után ismét kitörhet belőlünk az „Ajjajj”. Miért? Hegylakó 4, ezzel körül is írtam a problémát. A rendező minden bizonnyal látta Az út – szintén posztapok – drámát. Azonban emberünk nem túlságosan erős a drámázásban, pedig már-már fekete-fehérre szűrözi alkotását, az alaphangulat kedvéért az elejétől a végéig szürkés színeket használ. Nem árulok el nagy titkot, hogy a kannibálok felbukkanásával mindét oldal erős veszteségeket szenved, ellövöldözik a kevés lőszert és úgy szúrják bele a kést/állítják bele a fejszét a másik ember fejébe, mint egy Walking Dead epizódban. Aarniokoski kedvelheti a zombifilmeket, hisz az ostromlók nem sietnek túlzottan, lassan, lépdelve közelítik a házat.

Nem mondanám, hogy A végzet napja rossz lenne, vannak jó pillanatai és nem próbál finomkodni, kellemesen brutális. Azonban a komolyabb jelenetek hagynak némi kívánnivalót maguk után még úgy is, hogy egy B kategóriás produktumról van szó. 50 %-ot megkap, de aki világvége – kevés az élelem – ó, kannibálok – szerű filmet szeretne nézze meg a német Hell-t.

imdb: 5,4
rottentomatoes: 25 %