Egy csepp valóság – A kibukott (The Dropout) minisorozat

írta Nikodémus

Lehetséges-e egyetlen csepp vérből pillanatok alatt teljeskörűen megismernünk egészségi állapotunkat? Aki egy kicsit ismeri a gyógyászat világát, s látott már közelről kórházat, az gyanakvóan ráncolja homlokát, ám a felvetés – ismerve sok embertársunk tűiszonyát és egészségügyi közállapotainkat – meglehetősen csábító. Túlságosan is: egy szilícium-völgyi startup-cég néhány éve már beígérte mindezt, a vége azonban csúfos bukás lett. Hogy csupán jót akartak-e vagy szándékosan tévesztették meg a világot, kiderül a valós történetet feldolgozó A kibukott (The Dropout) című nyolcrészes minisorozatból, mely már elérhető a Disney+ streaming-szolgáltatón.

Elizabeth Holmes (Amanda Seyfried) nyitott és kreatív kislányként már korán eldönti: valami olyasmit akar feltalálni és megosztani az emberiséggel, mely jobbá teszi a világot. Szülei mindenben támogatják, ezért alaposan meglepődnek, amikor gyermekük hirtelen bejelenti, másfél év után otthagyja a híres-neves Stanfordi Egyetem mérnöki karát. Van ugyanis egy ötlete: olyan eljárást fejlesztene ki, mely egy közönséges konyhaasztalra helyezhető dobozba zárva több száz vérteszt révén elemzi vérmintánkat. Az elképzelés forradalmi: hősünk egyenesen céget alapít rá Theranos néven, mégpedig a mostanság legmenőbb helyen, a kaliforniai Palo Altóban. Egymás után sorakoznak itt a gyors világmegváltásban és meggazdagodásban reménykedő startup-cégek, ám az álmot nem elég megvalósítani, el is kell adni. Elizabeth rafináltan az utóbbival kezdi: hatásos fellépése és gondosan megtervezett marketingszövege híres befektetőket vonz a céghez. Igazgatótanácsában ott ül Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter is, ám a vágyott találmány csak nem akar összejönni, s a látszat fenntartása egyre fondorlatosabb trükköket kíván.

A komoly visszhangot kiváltó (s végül bírósági perbe torkolló) ügyről három éve készült már egy igényes dokumentumfilm: Alex Gibney szórakoztató formában tárja elénk az alapötlet abszurditását, a hősnő megalomániáját és a cég tevékenysége körüli folyamatos hazudozást. A feltaláló – Vérszomj a Szilícium-völgyben címmel elkészült dokumentumfilm (mely megtekinthető az HBO Max-on) néhány pillanatra megpróbál Holmes álarca mögé nézni, s komoly érdeme, hogy részletesen elmagyarázza az okokat és a következményeket. A kibukott nyolc órányi sorozata részben adottnak veszi előzetes tudásunkat a témáról, s egyből fejest ugrik főhőse lelkivilágába. Már a családi háttér is különös: Elizabeth édesapja (Michel Gill) a számviteli visszaélés miatt 2001-ben csődöt jelentő Enron vezérigazgató-helyettese volt, s önkéntelenül is azt sugallja lányának: javítsa az ő hibáját, és vigye többre, jobbra. Édesanyját (Elizabeth Marvel) közigazgatási karrierje rideg hivatalnokká tette: miközben szavakban a legjobbat akarja gyermekének, riadtan menekül, ha a legkisebb érzelmi feszültséget tapasztalja. Elizabeth kezdő cégvezetőként folyamatos idő- és kapacitás-hiányban szenved, képtelen kezelni tennivalóit, s ebből végül egy kínai tanulmányút során szerzett barátja, Sunny Balwani (Naveen Andrews) rángatja ki, üzlettársként új imázst faragva a nőnek.

Ettől a pillanattól fogva végleg a látszat lesz a lényeg: ezt szolgálja a Steve Jobs-ot mímelő fekete garbó, a természetellenesen elmélyített, bizarr orgánum, a nagy betűkkel kiírt Yoda-idézet és a vég nélküli terelés. Színleld, amíg eléred (Fake it till you make it), szól a népszerű mondás, ám ami bizonyos informatikai alkalmazások esetében talán járható út, betegek ezreinek diagnózisával kapcsolatban súlyos erkölcsi visszaélés. A sorozat kitűnő ritmusérzékkel vezet végig minket ezen a drámai íven, ám nem magyaráz fölöslegesen, hanem saját belső ellentmondásaitól majd’ szétrobbanó főszereplőjére koncentrál, akit vérfagyasztó hitelességgel formál meg az eddig jobbára könnyed romkomokban domborító Amanda Seyfried. Elég néhány videót megnéznünk a karrierje csúcsán nyilatkozó valódi Elizabethről ahhoz, hogy ráeszméljünk, a nyugtalanító mimika nem megjátszás: súlyos belső viharokról tudósít. Elizabeth Meriwether kreátor bölcsen mindvégig homályban hagyja hősnőjének valódi motivációit, ahogy kórképet sem állít fel elmeállapotáról vagy a valósághoz való viszonyáról. Valósággörbítő zsenialitás, nárcisztikus nagyzolásvágy, netán veszélyes téveszmékkel terhelt szociopátia? Sorozatunk egyszerűsítés helyett árnyal és kérdez.

Az igazi döbbenetet azonban A kibukott környezetrajza okozza: a megtévesztéshez ugyanis mindig kell egy hiszékeny közönség. Politikusok, befektetők, újságírók és páciensek sokasága dőlt be Holmes meséjének a mindent megoldó csodakütyüről, illusztrálva, hogy a tech-messiások sajátos, felvilágosodás utáni korában mennyire elvész a higgadtan érvelő tudomány jelentősége. Halvány remény csupán, hogy egy csepp valóság olykor mégiscsak összedönti a hazugságokból épült kártyavárat.

(Megjelent: Új Ember, 2022. július)