0

Clifford, a nagy piros kutya – A kulisszák mögött

Emily Elizabeth (Darby Camp) találkozik egy varázslatos kutyamentővel (John Cleese), aki egy piros kiskutyával ajándékozza meg, és legvadabb álmában sem gondolná, hogy arra ébred, hogy egy négyméteres eb grasszál kis New York-i lakásában. Amíg egyedülálló édesanyja, Maggie (Sienna Guillory) munkában van, Emily és jópofa, de kevéssé kiszámítható bácsikája, Casey (Jack Whitehall) hajmeresztő kalandokba bonyolódnak a nagyvárosban. Az általános iskola nem egyszerű hely, de Emily számára különösen nagy megpróbáltatást jelent. Nem elég, hogy ő az új lány, aki ösztöndíjjal tanul az elit magániskolában, de gonosz osztálytársai Kajajegynek (Food Stamp) csúfolják, és minden alkalmat megragadnak arra, hogy gúnyt űzzenek belőle. (A Food Stamp nevű szövetségi program élelmiszerjegyeket biztosít rászoruló amerikai állampolgárok számára – a ford.) Azért sikerül valahogy elviselnie a támadásokat, és pozitívan viszonyulni a dolgokhoz. Amikor édesanyját Chicagóba szólítja a munkája, Emily felügyelete Casey bácsikájára hárul, aki nagyon jóindulatú, de legalább ennyire kiszámíthatatlan ember. A munkanélküli képregény-rajzolónak különös tehetsége van ahhoz, hogy egyik kalamajkából a másikba keverje őket.

Egyik reggel Casey iskolába kíséri Emilyt, és egy harsányan színes sátorba botlanak a parkban, ahol állatokat lehet örökbe fogadni. Bár Casey bácsi szigorúan figyelmezteti unokahúgát, hogy semmi szín alatt nem vihetnek haza állatot, azt azért megengedi, hogy Emily közelebbről is szemügyre vegye a kínálatot. Elképesztő a választék. Vannak nyulak, csüngő hasú malacok, macskák, egerek, óriáskígyó is akad, egy akváriumban halak úszkálnak, és egy lajhár mászkál lustán a kötélzeten. Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy ez a furcsa birodalom minden, csak nem hétköznapi jelenség. A tulajdonos, Mr. Bridwell (John Cleese) felbukkanása csak megerősíti ezt a benyomást. A bizarr, mindazonáltal elképesztően udvarias férfiú olyan lényt kínál a kislánynak, amilyenre szüksége van, még ha nincs is tudatában annak, hogy ezentúl egy állattal kell megosztania hétköznapjait. A derék úriember a hátsó szobába kalauzolja Emilyt, ahol egy piros kutyussal találkozik – azonnal egymásba szeretnek. Emily megkérdezi, mekkorára nő majd meg a kutya, mire Mr. Bridwell huncutul hunyorítva azt válaszolja. „Ez attól függ, mennyire szereted.”. Casey bácsi tudja, hogy Emily anyukája soha nem egyezne bele az örökbefogadásba, ezért ragaszkodik hozzá, hogy haladéktalanul távozzanak.

A kutyus valahogy mégis belekeveredik Emily hátizsákjába. A potyautast a kislány egy iskolában töltött különösen nehéz nap után fedezi fel, bácsikája megengedi, hogy egy éjszakára velük maradhasson, de utána vissza kell vinni Mr. Bridwellnek. Emily Cliffordnak nevezi el a kutyust, és amint ringatja, azt kívánja, bárcsak olyan nagyok és erősek lennének, hogy a világon senki ne bánthassa őket. Amikor másnap Emily fölébred, konstatálja, hogy kívánsága valóra vált. Szőrös barátja jelentős mértékben megnőtt, konkrétan négy méter magas lett. Ezek után Emily és Casey bácsikája tényleg felköthetik a gatyót, hogy kezelni tudják a piros behemótot. Az óriás kutyát el kell rejteniük a bérház gondnoka elől, aki nem engedi, hogy a lakók háziállatot tartsanak, és titkolniuk kell a LyfeGrow biotech cég igazgatója elől is, mert a cég abban mesterkedik, hogyan lehet olyan állatokat létrehozni, amelyek jóval nagyobbak, mint ahogy azt a természet eredetileg eltervezte. Ennyi titkolózás még New York Cityben is komoly feladat, mert egy nagy, piros kutya azonnal feltűnést kelt.

A Clifford, a nagy piros kutya története világszerte azonnal belopta magát kicsik és nagyok szívébe, amikor a Scholastic kiadó 1963-ben megjelentette a róla szóló első kötetet. 2014-ben bekövetkezett haláláig a Clifford történetek szerzője, Norman Bridwell író és képregény-rajzoló 60 kötetet jegyzett (többségüket maga írta, más történetek az ő koncepciója alapján születtek), a főhőst saját lányáról nevezte el Emily Elizabethnek. A Scholastic kiadó nagyjából 500 Clifford témájú kötetet adott közre az elmúlt 58 évben. Kínában, Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon, Indiában és az Egyesült Államokban minden olvasója imádja Cliffordot. „Clifford a bennünk lakó örök gyermeket testesíti meg – mondja Iole Lucchese producer, a Scholastic Entertainment alelnöke és stratégiai vezetője. – Ő az a barát, akire szükségünk van, és mindig ott terem, ha igazán kell a jelenléte. A gyerekek imádják, mert igyekszik megfejteni a világ titkait, jó barátként elhárítja a gondokat, és közben roppant mókás. Ő is olyan, mint egy gyerek, csak kicsit nagyobbacska, és ebben a minőségében segíteni is tud, ha kell.” Ez a veleszületett jóság késztette arra Lucchese-t, hogy bevonja a munkába a családi filmek mesterét, Jordan Kerner producert, aki többek között olyan műveket jegyez, mint Az őserdő hőse, illetve a Bigyó felügyelő és a Kerge kacsák franchise-ok. „Clifford egész nemzedékek kedvence – mondja Kerner. – Rengetegen olvasták a történeteket vagy látták a rajzfilmeket gyerekkorukban, és most szeretnék, ha a gyerekeik is örülnének a nagy, piros kutyának.”

Bridwell történeteinek filmre ültetésére Jay Scherick és David Ronn forgatókönyvírókat kérték fel, akikkel Kerner a Hupikék törpikék 1-2. készítése során dolgozott együtt, s Blaise Hemingway is csatlakozott hozzájuk (Playmobil: A kalandfilm). „A film középpontjában Emily és Clifford kapcsolata áll – mondja Ronn. – Azt akartuk a filmben is kibontani, mennyi kedvesség jellemzi ezt a viszonyt és milyen sok, feltétel nélküli szeretetet lehet kapni egy állattól, különösen, ha ilyen rendkívüli lény.” Walt Becker rendező (Faterok motoron, Vén csontok, Alvin és a mókusok: A mókás menet) úgy gondolta, a kislány és nem is olyan kicsi kutyájának kapcsolata ugyanolyan varázslattal ejtheti a rabul a nézőt, mint a legszebb családi filmek. „Már a kezdetek kezdetétől úgy éreztem, ez a történet hasonlít az E.T., a földönkívüli sztorijára – magyarázza a rendező. – A főhősnek problémái vannak, egyedül érzi magát a világban, és találkozik egy csodálatos lénnyel, aki szintén magányos. Van egy csomó párhuzam a két film között. A mi produkciónkban is megvan az az amblini minőség, ami az E.T.-olyan különlegessé teszi.”

Akárcsak Spielberg klasszikusának alkotói, a Clifford készítői is azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy filmjük minden korosztály számára remek élményt nyújtson. „Az, hogy az emberek szeretik a kedvenceiket és viszont, minden életkorban nyilvánvaló – folytatja Becker. – Azt határoztuk el, hogy olyan filmet készítünk, amely a felnőtt nézőkhöz szól, de a gyerekek is élvezni tudják. Mind a négy demográfiai csoportot megcéloztuk ezzel a kalandfilmmel (Hollywoodban négy csoportra osztják a közönséget: nők, férfiak, 25 év alattiak, illetve afelettiek – a ford.), amit nem feltétlenül várnánk egy Clifford típusú történettől.” Minden néző át tudja érezni, mit érez valaki az iskolai megpróbáltatások közepette, hiteles New York City és a szereplők ábrázolása, ezért a film be tudja szippantani a közönséget, miközben követi azokat az értékeket, amelyek Norman Bridwell könyveit évtizedek óta oly népszerűvé teszik.

A film szereplői

Emily Elizabeth hat-hét éves kislány, viszonylag apró termetű a korához képest, de már olyan kiskamasz, aki komolyabb problémákkal szembesül. Szülei elváltak, ritkán látja az édesapját, édesanyját a munkája gyakran elszólítja a városból, és pont most került egy olyan iskolába, ahová csupa gazdag, kivételezett helyzetben lévő gyerek jár, akik szeretik kirekeszteni a jövevényeket. Bár Emily Elizabeth igyekszik mindenhez jó képet vágni, nincs könnyű dolga, mert folyton zrikálják. „Emily olyan korban van, ami szerintem a legnehezebb időszak, mert új iskolába jár, ahol nincsenek barátai – mondja Becker. – Rászállnak a többiek, mert ő nem olyan procc családból érkezett, mint a többi kisdiák ebben a menő Upper East Side-i iskolában.” A kislány élete nagyot változik, amikor rátalál egy piros kiskutyára, aki ugyanúgy nem találja a helyét, mint ő. Az okos, elszánt Emilyt Darby Camp alakítja (Karácsonyi krónikák 1-2.), Hatalmas kis hazugságok). „Nagyon klassznak találtam a forgatókönyvet – meséli Darby Camp. – A könyvek alapján készült, de közben egy kicsit más is. Emily Elizabeth kalandokba keverik, hogy megmentse Cliffordot. Imádtam, hogy a sztori arról szól, hogy attól, hogy a kutya nagy és piros, még nem kell félni tőle. Az számít, ami legbelül van.” A fiatal színésznő azonnal értette, hogyan működik a kislány és a kutya kapcsolata, mert ők ketten egy cipőben járnak. „Clifford csak egy kiskutya, de a termete hatalmas – mondja Camp. – Emily kívülről kicsi, de óriási szíve van. Cliffordnak köszönhetően belül is naggyá és erőssé válik.” Camp számára megkönnyítette, hogy azonosuljon a hősnővel, hogy neki is van két kutyája, egy Marty McFly nevű si-cu és egy Stan Lee nevű kölyök, akit a forgatásra is magával vitt. „Menhelyről származik, és nagyon cuki. Folyton nyüzsög, tele van energiával.” „Darby nagyon szép karriert fog befutni – mondja Becker. – Született színésznő, szuper vicces és okos. Elragadó személyiség, legszívesebben azonnal megölelnéd. A filmben végig drukkolunk neki.”

A legendás komikus, W.C. Fields egyszer azt mondta, egy színész ne dolgozzon gyerekkel vagy kutyával, mert simán lepipálják. A hősnő Casey nagybácsiját játszó angol színész, Jack Whitehall azonban könnyedén megbirkózott ezzel a problémával. Úgy érezte, a Clifford ugyanolyan varázsos hangulatú, mint a gyerekkorában látott filmek, a Reszkessetek, betörők! (Home Alone), a Beethoven vagy a John Candy nevével fémjelzett Belevaló papapótló (Uncle Buck). „Imádtam ezeket a filmeket, annak idején óriási hatással voltak rám, ezért borzasztóan örültem, amikor kiderült, hogy szerepelhetek hasonlóban – annak idején a felnőttek is jól szórakoztak a cselekmény humorán, és a kedves történetek magukkal ragadták a gyerekeket.” A film elején kiderül, Casey-nek gondjai vannak a felnőtté válással. Csetlik-botlik, nem találja a helyét a felnőttek világában. „Teljesen szétszórt – nevet Whitehall. – A történet kezdetén egy lakókocsiban él. Kusza az élete. Folyton késik mindenhonnan. Nagy mamlasz, de roppant jóindulatú, kedves és vicces. Olyan figura, aki mindig mellétrafál, de szeretnénk, ha összeszedné magát.” Whitehall ideális választásnak bizonyult, azonnal egy húron pendültek a fiatal főszereplővel. „Jasey valahogyan Jimmy Stewart és Tom Hanks keveréke – mondja Kerner. – Szerintem olyan szerepeket fog majd eljátszani, mint ők. Ugyanaz a jóság jellemzi, ami őket, a vérében van a komédia és valódi érzelmeket tud sugározni.”

Whitehall már csak azért is örült a szerepnek, mert együtt dolgozhatott John Cleese-zel, a Monthy Python alapító tagjával. „John Cleese azok közé tartozik, akikre a leginkább felnézek. Ő adta a legtöbb motivációt, hogy vígjátékokban szerepeljek és komikusként színpadra álljak.” A legendás előadóművész játssza annak az állatsátornak a tulajdonosát, aki bemutatja Emilynek a kiskutyát, amely gyökeresen megváltoztatja az életét. „Mr. Bridwell nagyon rejtélyes figura, aki állatok és emberek megmentésével foglalkozik – magyarázza Becker. – Afféle különös házasságközvetítő, összehozza őket.” A karakter, amely Norman Bridwell tiszteletére kapta a nevét, a film érdekében született, nem szerepel egyetlen cliffordos könyvben sem. „A filmben nagyon sok a varázslatos dolog, és John is varázslatos ember – veszi át a szót Kerner, aki már háromszor dolgozott együtt Cleese-zel (Az őserdő hőse 1-2., Malac a pácban). – Olyan előadóművészi tehetsége van, hogy meg tudja változtatni a világot pusztán azzal, hogy megnevetteti és arra készteti, hogy másképp tekintsen magára. És a Bridwell-karakternek pont ez a dolga.” Cleese úgy találta, hogy a jelenetei nagyon elmések, és hozzátette: „Ha a dialógusoktól elmosolyodsz, azt mondod: ó, ez tetszik.”

Az Emmy-díjas Tony Hale (Az ítélet: család) alakítja a könyörtelen Zack Tierant, a LyfeGrow biotech cég elnök-vezérigazgatóját, akinek célja, hogy génmanipulációval minél nagyobb tömegű húst állítson elő, amivel táplálni tudja a világot. „Igazából nem is akarom én a világot táplálni – mondja Hale a karakteréről. – Nem szeretem az embereket. Az állatokat sem. Csak egy csomó pénzt akarok, meg hogy mindenki imádjon.” Amint megjelenik az első videó a New York utcáin sétáló Cliffordról, Tieran meg akarja kaparintani a kutyát, hogy megszerezze a DNS-ét. Bármit képes megtenni ennek érdekében. „Elkezdi azt hazudni, hogy Clifford az övé” – mondja Hale.

Tieran azonban nem az egyetlen, akivel Emilynek vigyáznia kell. Ott van Packard is, Emilyék bérházának gyanakvó gondnoka, akit David Alan Grier formál meg (In Living Color). A házban szigorúan tiltja az állattartást, és nyilván nem örül, hogy egy nagy, piros kutya költözik be az általa felügyelt épületbe. „Több mint 10 évig éltem New Yorkban, most próbáltam megjeleníteni az általam megismert goromba, bizalmatlan, gyanakvó házmestereket – mondja Grier. – Játékommal emlékük előtt tisztelgek.”

Izgalmas helyszínek nagy, piros kutyával

A Clifford, a nagy piros kutyát New Yorkban forgatták, Manhattan és környékének izgalmas helyszínein, ahol Emily lakik. „Harlemben, a Central Parkban és Staten Islanden is forgattunk – meséli Kerner producer. – Queensben is és a Manhattan Bridge-en is. Próbáltunk olyan helyszíneket találni, amelyek nem szerepelnek túl sokat a filmekben, de híven tükrözik New York ragyogó voltát.” Az, hogy eredeti helyszíneken forgattak, nem csupán jelentős mértékű realizmust kölcsönzött a filmnek, ami kiválóan ellenpontozta a történet fantasztikus elemeit, de a történet vígjátéki vonulatát is hangsúlyozta. Elvégre New Yorkon kívül melyik városban nem vennék még észre a helybeliek, hogy egy óriás termetű piros kutya battyog az utcán? „Ezt az adut, hogy a járókelők ügyet sem vetnek Cliffordra, már viszonylag korán kijátsszuk a filmben – mondja Kerner. – Ez nagy örömömre szolgált, mert tökéletesen jellemzi a New York-iakat, akik rettentően kompetitívek, fejlett a munkaerkölcsük, de képesek oda sem bagózni a világ szépségeire, pedig New York különösen elragadó város.”

Becker rendező számára a város és mindaz, amit jelképez, remekül harmonizált a film üzenetével. „New York Amerika olvasztótégely jellegét jelképezi, és ennek egyik üzenete, hogy el kell fogadnunk a többi embert. Vagy kutyát: lehet nagy, lehet piros vagy kicsi, úgy kell szeretni, ahogy van, és meg kell értenünk a különbségeket.” Ami Cliffordot illeti, bár nagyon sok jelenetben szerepel mint high-tech számítógépes animációval létrehozott karakter, természetesen nem tudott fizikai kapcsolatba kerülni a színészekkel. Becker rendező azonban fontosnak tartotta, hogy Clifford kézzelfogható formában is jelen legyen, hiszen a színészek kommunikálnak vele a forgatás alatt. Ezért Rowan Magee és Jon Riddleberger bábmesterekhez fordult. Ők ketten hatalmas bábut hoztak létre, amely kiváló referenciául is szolgált az MPC animátorai számára – ez a cég alkotta meg a film vizuális effektusait az utómunka során. „Mivel Clifford nem létezik, valamilyen fizikailag jelen lévő tárgyra volt szükség, amellyel a színészek dolgozni tudtak – mondja Riddleberger. – Mivel pedig Clifford olyan nagy, akkora kellékre támadt igény, amekkora még elfér a szobákban, illetve be tudja fogni a kamera. Azt kellett tennünk, hogy játsszunk a többiek számára, akik szintén játszanak. Folyamatosan emlékeztetnünk kellett őket arra, hogy van egy, nagy piros kutya a szobában, ami rémesebb ramazurit csinál, mint gondolták volna, vagy egyszerűen csak körbe-körbe rohangál.” Darby Camp a bábmesterek munkáját rendkívül nagy segítségnek találta. „Amikor az érzelmektől túlfűtött jeleneteket felvettük, tényleg úgy éreztem, ez egy igazi kutya.”

„A legkomolyabb feladat az volt, hogy kitaláljuk, a valódi világban pontosan mekkora is ez a Clifford – veszi át a Becker. – Mivel élőszínészes akcióról volt szó, számolni kellett azzal, hogy valódi elemekkel is dolgunk lesz, mint például bejáratok és belső terek, ahol a kutya majd mozogni fog.” Clifford mindent lever vagy összezúz, például lebontja a szobát a farokcsóválásával vagy összegömbölyödik aludni az ágyon, ezért a különleges effektusok csapata majdnem úgy működött, mint egy rombolóbrigád. „Clifford asztalokat tört össze, kanapék röpködtek a levegőben – folytatja Becker. – Ez tényleg sokat hozzáadott ahhoz, hogy a film látványvilága reálisnak tűnjön.”

A film egyik legemlékezetesebb és legizgalmasabb jelenetét azonban nem lehetett a valóságban is megrendezni. Emily Clifford prémes hátán lovagolva megszökik a LyfeGrow központjából, és végigrobognak az utcákon a Manhattan Park Bridge felé. Az alkotók mindenképpen bele akarták tenni a filmbe ezt a jelenetet, mert közvetlen módon utal Norman Bridwell egyik klasszikus Clifford-meséjére. „Ez nagy beteljesülés számunkra – magyarázza Becker. – Meghallgattunk egy Bridwell-interjút, amelyben elmeséli, hogy mindig is egy kutya hátán akart lovagolni, erre fogta magát, és rajzolt egy ló méretű kutyát. Erről mintáztuk a mi Cliffordunkat – négy méteresre nőtt.”

UIP Dunafilm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *