0

Idő – A kulisszák mögött

A mindig elgondolkodtató történeteket mesélő M. Night Shyamalan rendezte az Idő (Old) című filmet, amelyben egy család nyaralni megy az érintetlen trópusi tengerpartra, és rádöbbennek, hogy néhány órásra tervezett ottlétük alatt villámgyorsan öregszenek – az egész életük lezajlik mindössze egyetlen nap alatt.

Nem túlzás azt állítani, hogy az Idő története egy ajándékozással kezdődött. M. Night Shyamalan rendező különleges meglepetést kapott a három lányáról apák napjára: a Sandcastle (Homokvár) című bizarr, meditatív, gondolatébresztő képregényt, amely a francia Pierre Oscar Lévy író és Frederick Peeters grafikus 2011-es közös alkotása. A képregény azonnal beindította a rendező fantáziáját. Miután befejezte Estrail 177 című trilógiáját (A sebezhetetlen /Unbreakable/, Széttörve /Split/, Üveg /Glass/), Shyamalan nekilátott az Idő forgatókönyvének megformálásához. Célja az volt, hogy a történetet egzisztenciális thrilleré alakítsa, amely az emberiség nagy rejtélyeinek kérdéseit boncolgatja: halandóság, megbánás, szerelem, elköteleződés és az idő természete. A középpontban rendkívül provokatív kérdések állnak. Ha csak egy nap maradna az életedből, mit tennél ezalatt? Kivel töltenéd el ezt az időt? Mi lenne a legfontosabb számodra?

Amikor az évek órákká zsugorodnak: az idő minden ajándéka és valamennyi borzalma

Shyamalan arra törekedett, hogy a végletekig fokozza a feszültséget és érzékeltesse, hogy a szereplők halálos veszélyben vannak, miközben jottányit sem enged a cselekményt mozgató hátborzongató rejtély szorításából. „Azt akartam, a néző úgy érezze, hogy egy kétórás Alkonyzóna-epizódot néz. Amit imádok, mert olyan bizarr, és mindig törhetem a fejem, pontosan mi történik. Az Idővel az volt a célom, hogy a nézőt folyamatosan bizonytalanságban tartsam. Próbálja meg kitalálni, hogy mi a titok megoldása, de aztán jön egy következő rejtély, utána meg még egy, és állandóan töprengenie kell valamin, mint a film szereplőinek.”

S valóban, egy csomó megmagyarázhatatlan jelenséggel kell szembesülnie a balszerencsés nyaralni vágyóknak, akik kibérelnek egy trópusi üdülőhelyet. A film elején egy házaspár, Guy és Prisca Capa (Gael Garcia Bernal és Vicky Krieps) az utolsó közös nyaralásukra készülnek két gyermekükkel, 11 éves lányukkal, Maddoxszal (Alexa Swinton) és 6 éves fiukkal, Trenttel (Nolan River). A szülők válni készülnek, de erről még nem szóltak a gyerekeknek. Amikor megérkeznek, Capáékat nagy tisztelettel és örömmel fogadja a vezetőség, az üdülőhely menedzsere (Gustaf Hammarsten) és asszisztense, Madrid (Francesca Eastwood), kedves gesztusként személyre szabott koktélokkal köszöntik őket. A gyerekekkel is madarat lehetne fogadni. Maddox félénken felméri, milyen kisportolt srácok vannak a környéken, közvetlen természetű öccse pedig összebarátkozik egy hasonló korú fiúval. A két jó barát még saját jelnyelvet is kidolgoz, amit csak ők értenek, így küldenek egymásnak titkos üzeneteket.

Bár Guy és Prisca kapcsolata nem felhőtlen, nagyon örülnek, amikor meghívást kapnak egy különleges öbölbe, amely az üdülőhely tulajdonában van. El is indulnak a kirándulásra, hogy élvezzék a trópusi nyár kínálta örömöket. Velük tart egy másik család is: egy magát kissé talán túlságosan is komolyan vevő szívsebész, Charles (Rufus Sewell), koros édesanyja, Agnes (Kathleen Chalfant), a férfi jóval fiatalabb felesége, Crystal (Abbey Lee), illetve hatéves lányuk, Kara (Kylie Begley). A sofőr elviszi utasait a cél közelébe, és megmutatja nekik, merre kell továbbhaladniuk a vízpart felé. Amikor a csapat eléri a partot, csatlakozik hozzájuk egy rapper (Aaron Pierre), akinek Mid-Sized Sedan a művészneve, továbbá egy régóta együtt élő házaspár, Jarin (Ken Leung) és Patricia (Nikki Amuka-Bird). Hamarosan egy ismeretlen halott nőt sodor a partra a víz, és a társaság gyors egymásutánban konstatálja, hogy nincs mobilkapcsolat, nem tudják elhagyni a partot, és a gyerekek fokozott ütemben öregszenek.

Az Idő a közmondásos „ketyegő óra” történetmesélés eszközét alkalmazza, méghozzá soha nem látott magasságokba emelve. A szereplők kiszámolják, hogy két évet öregszenek óránként, ezáltal életük ötven éve egyetlen napba zsúfolódik. Miután kiderül, hogy hiába próbálnak elmenekülni a partról, a szereplőknek el kell dönteniük, hogy életük hátralévő részében továbbra is küzdenek a szabadságukért, ami valószínűleg hasztalan, vagy elfogadják látszólag elkerülhetetlen sorsukat, és megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni abból, ami még megadatott számukra. Ám bármennyire is szörnyű dolgok történnek a parton rekedt emberekkel, Shyamalan óva int attól, hogy filmjét bárki is horrornak tekintse. „Nem csinálok horrorfilmeket – szögezi le határozottan. – Ilyesmi soha nem is került szóba. Majdnem minden horror arról szól, hogy a halál a végső cél. Én viszont olyan dolgokat írok, amik arról szólnak, hogy borzasztó dolgok következnek be, aztán felteszem magamnak a kérdést, hogy emberileg hogyan tudnám túlélni ezt a helyzetet.”

Shyamalan régóta olyan alkotónak számít, aki gondosan kimunkált, agyafúrt és meglepő thrillereket készít – ez a folyamat Oscar-jelölt kasszasikerével, a Hatodik érzékkel kezdődött (The Sixth Sense) 1999-ben. A rendező legközelebbi munkatársai szerint az Idő az egyik legnagyobb lélegzetű alkotása. „Ez annyira vad és meredek vállalkozásnak tűnt, hogy azt mondtam neki, öcsém, most tényleg nagy fába vágod a fejszédet – mondja Ashwin Rajan, Shyamalan régi producertársa és barátja. – Kétségtelen, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás a pályafutása során. Visszatért a gyökereihez, és megint arról mesél, hogy emberek lehetetlen, fullasztó helyzetbe kerülnek, és megvizsgálja, hogyan próbálnak belőle kiutat találni.”

Érdemes tudni, hogy Shyamalan életében először dolgozott Amerikán, illetve szülővárosán, Philadelphián kívül: az Időt a Dominikai Köztársaságban forgatta. Steven Schneider, az Idő executive producere, aki A látogatás, az Széttörve és az Üveg munkálatait is irányította ebben a minőségben, úgy gondolja, hogy az új film teljesen egyedi a maga nemében. „Az teszi igazán lenyűgözővé, hogy Night mennyit zsonglőrködik benne. Az eredeti képregény merengő, borongós darab: laza cselekményszövésű egzisztencialista parabola. Night bele tudott lépni ebbe a világba, és a saját képére formálta. Minden karakternek más ívet ír le a sorsa. Night most is olyan mély és egyedi történetet képes elmesélni, amely mindenki számára ismerős témákat taglal. Különösen manapság, a mi dolgainkra érvényes ez. Fantasztikus, különös, rémisztő és szürreális világot teremt.”

A rendező a lehető legjobban árnyalni akarta a karaktereket, és a történet hitelességének fokozására törekedett, ezért a földkerekség legkülönbözőbb tájairól válogatta szereplőit, hogy minél több etnikum és ország képviseltethesse magát. „Minden filmemnek azt kell tükröznie, hogy ki vagyok és hol tartok éppen, most pedig büszkén vállalom a tényt, hogy bevándorló vagyok – mondja Shyamalan. – Erre nem gyúrtam rá korábban. Az Egyesült Államokban készítek filmeket, de az indiai Puducherryben születtem, és abban a szerencsében van részem, hogy az egész világ számára alkotok, és ezt Hollywoodból teszem. Olyan színészcsapatot válogattam össze, amely ezt a sokszínűséget képviseli – a szereplők mexikói, német, brit akcentussal beszélnek, és ennél kevés dolog lehet felemelőbb.”

A színészcsapat – Guy Capa: Gael Garcia Bernal

Guy nem hétköznapi filmhős. Jó embernek mondhatjuk, de hiába akart az égvilágon mindent megadni lányának és fiának, ettől még nem tudta megmenteni a házasságát. Priscával elkezdtek eltávolodni egymástól, és Guy lefagyott, mint aki nem tud vagy nem akar javítani a kapcsolatukon. „Guy nagyon aggódós típus – mondja Garcia Bernal. – Fél attól, hogy szembenézzen a dolgokkal, irtózik a feszültségtől, és történetünk idején már elég rossz passzban van.” Hiába kockázatelemző egy nagy philadelphiai biztosítási cégnél, Guy képtelen helyesen felmérni, milyen veszélyekkel járhat, ha családjával egy elhagyatott tengeröbölbe látogat. A mexikói származású színész le sem tudta tenni Shyamalan forgatókönyvét, mert magába szippantotta az újabb és újabb fordulatokat hozó cselekmény.

„A rendkívül dinamikus sztori rohamléptekkel haladt előre, teljesen egy görög tragédiára emlékeztet – mondja Garcia Bernal. – A szereplők nem urai saját sorsuknak, nehezen fogják fel, mi történik velük, a kifürkészhetetlen akaratú, kegyelmet nem ismerő istenek mi célból játszadoznak velük. Ez időtlen sorstragédia.” Egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik, ezért Guynak ki kell törnie kezdeti bénult állapotából, erőt és bátorságot kell merítenie önmagából. „Rájön, hogy az addigi, jól bevált életstratégiái már nem működnek, ezért legyőzi bizonytalanságát, és arra koncentrál, hogy megóvja szeretteit – folytatja a színész. – Új célt tűz ki maga elé: családapa vagyok két gyerekkel és egy csodálatos feleséggel, most már húzzunk el innen. Ez Guy fejlődéstörténete.”

Prisca Capa: Vicky Krieps

Prisca Capa higgadt nő – akik csak felületesen ismerik, azt mondhatnák rá, hogy zárkózott –, egy múzeum kurátora, és ebben a minőségében a szénizotópos kormeghatározás és a csonttan szakértője. Intelligens és leleményes. Egészségügyi problémával küzd, amiről a gyerekek nem tudnak, és ami miatt Guy szeretné, ha mégsem válnának el. Prisca azonban úgy véli, túl sok minden elválasztja őket egymástól. Guy mindig a jövőre koncentrált, Prisca a múlttal foglalkozik. Talán egyikük sem alkalmas arra, hogy a jelenben éljen. A luxemburgi származású, Berlinben élő Krieps alakítja Priscát, akit leginkább a Fantomszál című Oscar-jelölt filmből ismerhetünk. „Vickynek olyan erőt és érzelmi energiát kellett sugároznia, amilyet egy anyától elvárunk – mondja Ashwin Rajan producer. – A család életveszélyes helyzetbe került, ezért szorítanunk kell a szereplőknek. És természetesen együtt kell éreznünk Priscával. Csinált pár olyan dolgot a házasságában, ami töréshez vezetett Guyjal, de megértjük őt és szeretnénk, ha rendbe tudnák hozni a kapcsolatot.”

Krieps szerint kissé szorongató érzést okozott számára az Idő forgatókönyvének elolvasása, ugyanakkor bámulatosnak találta, hogy egy modern hollywoodi thriller milyen mesterien egyensúlyoz a gyorsan bekövetkező hátborzongató események tálalása és a filozofikus gondolatok boncolgatása között. „Magam sem értem, de néha kifejezetten kínos volt az olvasás – mondja Krieps. – Különös, fojtogató érzés lett úrrá rajtam. Ugyanakkor meg is hatódtam, amit megint csak nem tudok pontosan hová tenni. Élet és halál, meg a szerelem. A történet rendkívül komolyan foglalkozik a szerelem témájával.” A színésznő nem pepecselt sokat előzetesen a karakter felépítésével, jobbnak látta, ha a forgatás alatt dolgozza ki Prisca figuráját. „Csak ültem a parton, és figyeltem, ahogy közeledik felém. És egy idő után már ott állt előttem.” Krieps rokonlélekre talált Gael Garcia Bernal személyében, aki hasonlóan ragadja meg a karakterét, mint ő. „Úgy érzem, egy fából faragtak minket. Előzetes elvárások nélkül érkeztünk erre a forgatásra, mint két olyan ember, aki elfogadja, hogy jönni fog, aminek jönnie kell. Ha két ilyen ember találkozik, nagyszerű dolgok születhetnek.”

Charles: Rufus Sewell

Elmélyült, kissé zord és magát mindentudónak képzelő ember ez a sikeres szívsebész, aki szintén a családjával érkezik az egzotikus üdülőhelyre. Számára a munkája jelent mindent, el sem tudja képzelni, hogy ne orvosként dolgozzon. Bár a feleségével, Chrystallal jött, nagyon úgy tűnik, hogy igazából a hivatásával van összeházasodva. Amikor azt fontolgatta, elvállalja-e az akarnok Charles szerepét, Sewell szokatlan megállapításra jutott. Úgy gondolta, nem alkalmas erre a feladatra. „Mindig nagyon kritikusan olvasok el egy forgatókönyvet, és jegyzetelek, mi az, ami tetszik, és mitől ijedek meg – mondja az Emmy-jelölt angol színész (A csodálatos Mrs. Maisel /The Marvelous Mrs. Maisel/). – Ez a karakter annyira ellentmondásos, és olyan nehéz fogást találni rajta, hogy többször is el kellett olvasnom a könyvet, hogy rájöjjek, mit gondolok róla. A meghallgatáson végül úgy szerepeltem, ahogy szerintem kellett, és én voltam a legjobban meglepődve, hogy Night elégedett volt az alakításommal.”

Amikor Charles megérkezik az üdülőhelyre, az a benyomásunk, hogy gyors észjárású, tehetséges ember. Hamarosan azonban kezd kiderülni, hogy valami nem stimmel vele. Baljós jelek mutatkoznak, hogy mentálisan labilis, és lassan elhatalmasodó őrülete komoly veszélyt jelent azokra nézve, akik vele együtt ottragadtak a parton. „Sokan képzelik azt, hogy nagyjából rendben vannak, de az elfojtott érzelmek néha őrületbe csaphatnak át – mondja a színész. – Gyakran tapasztalom, hogy a kezeletlen félelmek, a megoldatlan konfliktusok nagyon veszélyes és ijesztő robbanáshoz vezethetnek.”

Trent Capa: Nolan River / Alex Wolff

Guy és Prisca kisfia, Trent kíváncsi, fantáziadús és közvetlen gyermek, aki nagyjából ki tud jönni a nővérével, Maddoxszal. Gyorsan köt barátságokat, így azonnal megtalálja a közös hangot Karával, Charles lányával. Együtt játszanak a parton, és lassan azt veszik észre, hogy lelkileg és fizikailag is elkezdtek öregedni – kisgyerekből kamasszá, majd fiatal felnőtté válnak alig néhány óra leforgása alatt. Nolan River alakítja a kisgyerek Trentet a film elején, aztán amikor a karakter elkezd öregedni, Alex Wolff veszi át a szerepet. Wolff számára nem idegen a filmes ijesztgetés, szerepelt a 2018-as Örökség (Hereditary) című horrorban. „Nem is nagyon izgatott, mi van a forgatókönyvben, mert Night számomra az egyik legnagyobb rendező – mondja Wolff. – Később, a forgatókönyv olvastán azonban már sírtam, kiabáltam és nevettem. Még soha nem találkoztam ennyire erőteljes és felkavaró történettel, ami egyszerre letaglóz és megható.” A felkészülés során Wolff beleásta magát a gyermekpszichológiába, tüzetesen elolvasta például az osztrák Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című könyvét, de Jean Piaget francia pszichológus munkásságával is alaposan megismerkedett. „Ez a sok kiváló olvasmány rengeteget segített, de talán az volt igazán hasznos, amikor visszagondoltam a saját gyerekkoromra, és teljesen ösztönösen nyitottá váltam arra, hogy Trentet természetes módon megformáljam.”

Maddox Capa: Alexa Swinton / Thomasin McKenzie

Maddox félénkebb teremtés, mint az öccse, de radarjai pontosan felmérik, ki hogyan érez a környezetében, különösen Trent, akit gondoskodó szeretettel vesz körül. „Maddox iszonyúan empatikus személyiség – mondja Thomasin McKenzie, aki a karakter fiatal felnőtt változatát alakítja, míg a film elején Alexa Swinton formálja meg a kislányt. – Pontosan megérzi, mi zajlik le mások lelkében. Úgy építettem fel Maddox figuráját, hogy olyan ember, akit a mások iránti kíváncsiság vezérel. Minden vágya, hogy kapcsolatot teremthessen az emberekkel.”

Ám amint felgyorsul az idő, és Maddoxból hirtelen fiatal nő lesz, nem érzi otthon magát a testében, és nem tudja, hogyan kommunikáljon másokkal, legyenek akár a legközelebbi hozzátartozói. „Nem sokkal a film kezdete után van egy pillanat, amikor Maddox rájön, hogy öregszik, és változik az anyjával való kapcsolata – magyarázza McKenzie. – Mert ahogy az ember egyre idősebb lesz, az érzelmek és a kapcsolatok sokkal bonyolultabbá válnak.”

Chrystal: Abbey Lee

Charles ragyogó felesége olyan nő, aki után mindenki megfordul. Tudja is magáról, hogy nagyon szép, és sok gyötrelmet vállal azért, hogy az alakja hibátlan maradjon. Annak, akinek az önértékelése ennyire szorosan a külsejéhez kötődik, az idő múlása iszonyatos ellenséggé válhat. „Leginkább az tetszett a forgatókönyvben, hogy voltaképpen esettanulmány az idő összeomlásáról – mondja a Chrystalt alakító ausztrál modell-színésznő, Abbey Lee (Mad Max: A harag útja /Mad Max: Fury Road/). – Nagyon szépen ki van dekázva, milyen pánikkal jár ez a helyzet, és közben mi juthat az ember eszébe, amikor öregszik. Chrystal még csak 33 éves, amikor a film története kezdődik, de a kisördög már azt súgja a fülébe: elmúltál 20 éves. Pontosan értem, miről van szó, magam is szembesültem ezzel a problémával, ahogyan nők milliói világszerte.”

Chrystal mindenáron a figyelem középpontjába akar kerülni, ezért falatnyi, bársonyvirág színű bikiniben napozik a parton, és az Instagramon is reklámozza magát – míg rejtélyes erők el nem kezdik átalakítani a testét. Nem tökéletesen fiatal többé. Ráncok pókhálói jelentkeznek az arcán, és Chrystal hasztalan próbálja sminkkel elfedni őket. Teljesen megrémül attól, ami történik vele, de próbálja megőrizni józan eszét. „Mindig is abban a tudatban élt, hogy a külseje minden, amije van – mondja Lee. – Amint kezdi elveszíteni a tökéletességét, teljesen pánikba esik. Olyan gyorsan történnek vele a dolgok, hogy képtelen felvenni a ritmust. Fogalma sincs, mit tegyen.”

UIP Dunafilm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *