Üveg (Glass)

írta Minime

Tizenkilenc évvel ezelőtt az akkor méltán népszerű és közkedvelt író-rendező, M. Night Shyamalan megalkotta azt a moziját, amely megágyazott a jelen produkció elkészültének. A sebezhetetlen egy különleges alkotás volt, amely a pozitív és negatív emberi pólusok szembenállására és ezek egymást kereső mechanizmusára építkezett, ahogyan meg is fogalmazódott a filmben: a képregények, azok hősei és antagonistái mintájára. A Széttörve két évvel ezelőtt debütált a vásznon, és mind kritikailag, mind anyagilag eléggé sikeresnek bizonyult, majd a történet végén becsatolást kapott abba az univerzumba, amelyet A sebezhetetlen teremtett. Végül, mintegy katarzisként – úgymond a rendező képregény-tematikájú trilógiájának befejezéseként – idén megkaptuk az Üveg című záróakkordot.

Három héttel a Széttörve eseményei után Kevin Wendell Crumb (James McAvoy) és a „Horda” foglyul ejt négy pom-pom lányt, akiket a Szörnynek készül feláldozni. Az utcákat továbbra is esőkabátos igazságosztóként járó David „Az oltalmazó” Dunn (Bruce Willis) a hétköznapi gonosztevők elkapása mellett immáron fia, Joseph (Spencer Treat Clark) javaslatára kiemelt figyelmet fordít a „Horda” tevékenységére, és igyekszik mielőbb kézre keríteni. Sikeres nyomozásuk után Dunn rátalál a lányokra, és a „Szörny” rejtekhelyére, ahol kezdetét veszi a leszámolás kettejük között. Az összecsapás során azonban megjelenik egy titkos hatóság, amely mindkettejüket őrizetbe veszi, és egy elmegyógyintézetbe szállítja. Itt őrzik immáron majd két évtizede Elijah Price-t (Samuel L. Jackson), aki a kezelések hatására (illetve az elzártságtól) már egy magába fordult, megkeseredett és összetört lélekké vált. Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson) pszichiáter minden eszközzel igyekszik meggyőzni „betegeit” arról, hogy szuperképességeik eredete csupán a képzeletük szüleménye, és csak beképzelik azokat. Hiába Joseph Dunn, Casey Cooke (Anya Taylor-Joy) és Mrs. Price (Charlayne Woodard) ellenkezése, a doktornő hajthatatlan. Azonban ahogyan az a filmekben és a képregényekben is gyakran előfordul, három ilyen karakter egy zárt és nyomasztó térben tartása előbb-utóbb nem kívánt események megtörténtéhez vezet, amelyek során sor kerül néhány nagy leleplezésre, logikai csavarra és a drámai végkifejletre.

Az alakításokkal teljesen elégedettek lehetünk. Jackson kezdeti morózus zárkózottsága az előtte megnyíló lehetőségek hatására hamar felfedi a rejtőzködő lángelmét, amely céljaitól elriaszthatatlan és eltökélt. McAvoy tudathasadásos személyiségei kiválóan adaptálódnak a Széttörve című alkotásból, és hasonlóan érzékletesek. Willis pedig A sebezhetetlen idején ismert önmagát és a már kevésbé vívódó, de ugyanúgy erkölcsileg megtörhetetlen karaktert hozza. A „családtagok” mellékszerepei szintén a film igényesebb részét képezik, ugyanis olyan érzelmi kötődések és karakterfejlődési lépések állomásai, amelyek feltétlenül szükségesek egy ilyen típusú filmhez, azonban sajnálatos módon ezt a potenciált mindössze McAvoy középúton vívódó karaktere(i)nél sikerült igazán kiaknázni. Elijah mint a gonosz zseni és David mint a morális jóság alappontjai továbbra is szembenálló felekként tekintenek egymásra, a köztük képezhető áthidalás eszközévé téve a „Hordát.” Paulson karaktere manipulatív és motivált, kellő hitelességgel támasztja alá azt az önmagában felállított képzetet, mely szerint képes ekkora személyes erőket hatalmában tartani.

Az Üveg korántsem egy tökéletes film, de sokkal jobb annál, mint amiket jó néhányan összehordanak róla és a szájbarágós dolgokra kapható rajongók szépen le is nyelnek. Ahogyan Elijah is megfogalmazza, „ez kezdettől fogva egy eredettörténet”, amelynek végső célja általában a nyilvánosságra jutás és a közhiedelmek megváltoztatása kell legyen. Shyamalan nem írja újra a képregények világát és nem is akar megfelelni annak, hanem teremt egy belső közösséget az egyszerű emberek közül kiemelkedő egyedek számára. Egy új univerzum alapjait rakja le, amelyek táplálkoznak ugyan a klasszikus képregény-klisékből, de nem annak nyomán építkeznek. A Széttörve elkészítésekor valószínűleg maga a rendező sem tervezte el előre, hogy Kevin karaktere részese legyen A sebezhetetlen világának, hanem egyszerűen felmérte a karakter kihasználhatóságának lehetőségeit, és ezután döntött úgy, ahogy. Ami rendkívül dicséretes, ahogyan összefűzi a karakterszálakat és mozgatja őket a filmben, ami viszont nem, az maga a karakterhasználat. Van, akiből relatíve sokat ad, és van, akiből keveset, ez az egyensúlyt elbillenti a kritikailag és anyagilag sikeresebb Széttörve film felé, amely helyenként kárt okoz az Üvegben.

Mindent összevetve az Üveg megfelelő befejezése a trilógiának, a fordulatok egy kivételével nem erőltetettek, és a színészi játékok is jók. A nézők pedig próbálják megfogalmazni saját gondolataikat a filmekkel kapcsolatosan, és ne hagyják magukat megvezetni a videókritikusok és a fizetett bértollnokok által másoktól lenyúlt és azoknak bólogató kritikák ismételgetésével, ami ennél a filmnél hatványozottan jelentkezik.