0

Röviden: Bloodshot / Spenser az igazság nyomában / Vadászat / A szoba (2019) / Kémecském

írta Minime

Bloodshot – Ray Garrison (Vin Diesel) sikeres katona és családos ember. Volt. Azonban egy nyaralás során meggyilkolják őt és nejét. De semmi baj, ugyanis megjelenik Dr. Emil Harting (Guy Pearce) és nanotech szuperkatona programja, amely a halott tengerészgyalogosból egy hiperképességekkel rendelkező programozható gyilkológépet csinál, akit szabadon felhasználhat és programozhat, amíg az öntudatára nem ébred. El lenne a szinopszis. A valóság egész más, Diesel a szokásos Toretto-imitációját lenyomva eljátssza a „Nyár” Katonáját, miközben az Extremis-hez szinte passzoló cuccost tol bele, ugyanaz a színész, és gyakorlatilag látunk egy Halálos Iramban 12-t a Mementóval és a Vasember 3-mal ötvözve. Ja, és Diesel gyakorlatilag tök hiteltelen, hiszen annyira belegyepesedett már a FF-franchise karakterébe, hogy Groot hangján kívül mindent ugyanúgy játszik el. Steven Seagaltól csak a létező arcmimikája különbözteti meg. Inkább csinálhatna rendes Riddick filmeket az ilyenek helyett. David Wilson kezdő rendező egyáltalán nem áll a helyzet magaslatán, és Jeff Wadlow-ék írópárosa is tudott már ettől jobb anyagot összehozni. Mindenesetre a Valiant kiadó valószínűleg felemás érzésekkel tekinthet erre az alkotásra, hiszen egyrészt végre moziba került egy hősük, másrészt viszont a koronavírus miatt hatalmasat buktak rajta, de közel sem akkorát, amekkorát a karantén kimaradása okozott volna. Látványos, akciódús, de semmi különös. Eiza González viszont nagyon „hot”, cuki látványelem. A film eredetiség értéke alapján a cím lehetett volna Bloodshit is.  Értékelés: 40%

Spenser az igazság nyomában (Spenser Confidential) – A Netflix égisze alatt elkészült film címszereplője a bostoni zsaru, Spenser (Mark Wahlberg), aki 5 évet ül, miután ronggyá verte felettesét. Szabadulása után két rendőr halálával kapcsolatosan kerül a neve reflektorfénybe, ugyanis az egyik halott az a tiszt, akit Spenser megvert. Nyomozásba is kezd, ahogyan annak lennie kell, mégpedig nevelőtisztje, Henry (Alan Arkin) és szobatársa, a feltörekvő küzdősportoló, Hawk (Winston Duke) támogatásával és hathatós közreműködésével, miközben menekülni kényszerül fura és szexuálisan túlfűtött exe, Cissy (Iliza Shlesinger) elől is. A szálak végül olyan összeesküvésekhez és korrupciós ügyekhez vezetnek, amelyekben Spenser korábbi társainak sarával kénytelen szembesülni. Peter Berg és Wahlberg ismét együtt, megszokott páros, megszokott alapok és bevált recept. A buddy movie-k és a rossz zsaru-józsaru mezsgyén egyensúlyozó könnyed és helyenként egészen humoros akcióvígjáték sokkal szórakoztatóbb, mint némelyik önmagát túlkomolykodó partnerfilmje. Igazából a Berg-Wahlberg páros nem annyira rossz, nyilván tudnak ennél jobb filmet is csinálni, de semmi ok a szégyenkezésre, egyszer simán meglehet nézni. Alan Arkin rutinosan adja az öreg rókát, míg Duke kellemes csalódást okoz azzal, hogy nem idézi meg a nézőben, M’Baku karakterét. Könnyed, ám sablonos, helyenként vicces és jópofa, nyilván nem egy akcióorgia, de simán elment egynek.  Értékelés: 60%

Vadászat (The Hunt) – Az utóbbi évek legnagyobb trollfilmje Craig Zobel alkotása. Az abszurd alapfelvetést forgatókönyvvé bővítő írópáros pedig Nick Cuse és Damon Lindelof. Az alapsztori szerint 12 idegen egy tisztáson ébred, és nem tudják, hogyan kerültek oda, majd hirtelen egy embervadászat közepén találják magukat. Teljesen eltérő karakterekkel indítanak, ami vezethetne egy jó akció-horror irányába, de helyette banálisan brutális és vicces módszerekkel meg is ritkítják a társaságot, amiből gondolhatnánk, hogy hmm, ez egy akció-vígjáték lesz, de neeem, sőt gyakorlatilag a film műfajának összes opcióját kilőve eljutunk egy olyan egészig, ami igazából nem emlékeztet minket semmi behatárolhatóra. Ehhez persze kell a kiváló főszereplő, Crystal (Betty Gilpin), akiről nem tudod eldönteni elejétől a végéig, hogy színészkedik, retardált vagy be van kokszolva, hiszen állandó szájhúzogatása, érzelmi egysíkúsága, amely kivételes életösztönnel és hidegvérrel párosul, vajon megjátszott vagy igazi mentális zavar eredménye-e. A mellékszereplők közül Ike Barinholtz vendégszereplése említésre méltó, és természetesen Athena (Hilary Swank) jelenléte, aki szintén céltudatos és hidegvérű. A film legnagyobb fordulata legalább annyira banális, mint az egész mozi, ám mégis működik valamiért. Gilpin esetében pedig a drogteszt hiánya mellett még érdemes megemlíteni, hogy egészen nőies jelenség. (Mínusz a torzan grimaszoló feje.) Amennyiben ezt a filmet valaha, valaki is komolyan gondolta, az nyugodtan elfelejtheti ezt az iparágat, de ha valóban trollkodásnak szánták, mintegy reflektálva az internetes „művilágban” egyre inkább elharapózó szájkaratés csoportok megviccelésére, akkor telitalálat.  Értékelés: 60%

A szoba (The Room, 2019) – Egy fiatal házaspár, a művész Matt (Kevin Janssens) és a tolmács Kate (Olga Kurylenko) vidéki házat vásárolnak a new yorki nyüzsgést megunva, hogy életüket új mederbe és nyugisabb környezetbe helyezzék. Hozzálátnak a ház renoválásához, amelyben találnak egy rejtett szobát, amelyet egy furcsa kulcs nyit, valamint az egész házat behálózó furcsa vezetékek is zavarba ejtik őket. A véletlenek furcsa játéka során ráébrednek, hogy a szoba különleges, hiszen amit csak kiejtenek a szájukon, az valóra válik, és minden kívánságuk teljesül. A kezdeti furcsa helyzet után igyekeznek a különleges adományt kihasználni, ám a hirtelen jött ajándéknak hátulütői is vannak, sőt, idővel a házról is kiderül, hogy sötét titkokat rejt. Miközben Matt egyre inkább kényelmetlenül érzi magát a meglepő helyzetben, Kate olyan végzetes lépésre szánja el magát, ami mindkettejük életét teljesen megváltoztatja. Christian Volckman francia író-rendező szemmel láthatóan igyekezett ebből a potenciálisan kihasználható történetből minél többet kihozni, de a dráma felé történő fordulatát egy esetleges horror-próbálkozás helyett nehezen lehet értékelni. A franciákra jellemző bizarr és olykor morbid hangulati elemekkel jól sáfárkodik, de a karrierjével az utóbbi időben eléggé mostohán elbánó Kurylenko és Janssens párosa nem elég átütő ahhoz, hogy a filmet kiemelje a középszerűségből. Értékelés: 40%

Kémecském (My Spy) – Gyakorlatilag egy ezerszer lerágott csont a mozi témája, hiszen a marcona és gyakorlatiasan mogorva CIA ügynök, JJ (Dave Bautista) azt a megbízást kapja, hogy tartsa szemmel egy volt terrorista családját, várva a nagyon gonosz nagybácsi felbukkanására várva. Ebben segítségére van enyhén értelmi fogyatékosnak tűnő – talán az is – kolléganője, Bobbi (Kristen Schaal). A számításokba azonban hiba csúszik, hiszen a megfigyelt 9 éves kislány, Sophie (Chloe Coleman) lebuktatja őket, és zsarolni kezdi az ügynököt némi barátkozás, kémtrükkök és felvágásért cserébe. Majd úgy gondolja, rosszarcú, de aranyszívű hősünk ideális pótapukájává válhatna, ezért mindent megtesz, hogy összehozza anyuval. Közben persze vannak akciók, poénok, minden, ami ilyenkor szokásos, és azt kell mondanom, egyáltalán nem baj. Az egész film tök cuki, és Bautistának jól áll a szerep, Schaal retardáltsága is aranyos. Gyakorlatilag semmivel nem rosszabb, mint bármelyik hasonló Dwayne Johnson-film, és tizedannyiba került. Peter Segal rutinos vígjáték-rendezőként dirigálta le a filmet a Hoeber testvérek forgatókönyve alapján, ami ugyan nem oszt, nem szoroz, és nem is ad újat, de abszolút aranyos másfél órás filmecske. Nyilván nem hagy maradandó nyomot, de egyszer bőven jó. Értékelés: 60%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *