3

Röviden: Shazam! / Kedvencek temetője / A csempész / Dragged Across Concrete

írta Minime

Shazam! – Egy ősi varázsló, Shazam (Djimon Hounsou) bajnokát keresi immáron hosszú-hosszú ideje, ám egyik kiválasztott sem felel meg a tisztaszívűség elvárásának. Az egyik korai esélyes Thaddeus Sivana (Ethan Pugiotto, majd Mark Strong) olyannyira a varázsló és főleg annak ősellenségei, a Hét Főbűn materializált szörnyeinek bűvkörébe kerül, hogy évtizedeken át kutatja a visszautat Shazam-hoz és annak hatalmához. Végül a nevelőszülőkhöz kerülő kissé balhés Billy Batson-ra (Asher Angel) esik a varázsló választása, aki megörökli annak minden erejét, és szembeszáll az időközben a bűnöket kiszabadító Dr. Sivanával. Billy a varázsló nevének kimondásával aktiválja képességeit, és egyben rögtön fel is ölti annak felnőtt alteregóját, az új Shazam-ot (Zachary Levi). Egyetlen barátja a szuperhősök terén különösen tájékozott Freddie (Jack Dylan Grazer), aki segíti felmérni Billy újdonsült szupererejének határait és korlátait, amelyet tovább nehezít a felnőtt küllem szokatlan mivolta. Hősünk lassan felméri önmagát és a család fontosságát, majd szembeszáll a gonoszokkal, ám addig és aközben is rengeteg vicces szituációba keveredve szórakoztatja a nagyérdeműt. David F. Sandberg rendező korrekt DC filmet rakott össze amelyben minden korosztály megtalálja a neki szóló mondanivalót és éppen ezért kellemesen elszórakozik, ugyanakkor érezhetően a tizenéveseknek készült a film. A szereplők jól játszanak, Levi és a gyerekhősök egészen remek alakításokkal lepnek meg minket. A DC-re ismét igazzá vált az a felvetés, miszerint ha az univerzumépítésben el is maradnak a riválistól, önálló saját lábon álló hősfilmekkel felvehetik a versenyt. Értékelés: 70%

Kedvencek temetője (Pet Sematary)Kevin Kölsch és Denis Wydmier rendezők Jeff Buhler forgatókönyvíróval közösen úgy gondolták, hogy ideje remakeelni Mary Lambert 1989-es klasszikusát, amely Stephen King egyik legijesztőbb regényének adaptációja volt. A jól bevált recept szerint szinte pontosan lemásolták az eredetit, azonban néhány „szerepcserét” végrehajtottak, és más konklúzióval zárták le a történetet. A Creed család, Louis (Jason Clarke), Rachel (Amy Seimetz) és két gyermekük a Maine állambeli Ludlowba költöznek a nyugodtabb élet reményében. Azonban előre nem látott tragédiák sorozata következtében Louis olyan döntésekre kényszerül, amelyek felbolygatják az élet és halál megszokott rendjét. Szomszédjuk, a kissé fura, ám jóságos Judd Crandall (John Lithgow) kezdetben segítségképpen próbál az apa gondjain enyhíteni, ám ezzel a történések nem várt folyamatát indítja el, amelyek véres és ijesztő következményekkel járnak. A színészi játék meglehetősen középszerű, és maga a jump-scare elemek hiánya, amelyet pszichológiai nyomással sem helyettesítenek, megteremt egy olyan újragondolást, amelyet teljesen felesleges volt elkészíteni. Legalábbis a jelen személyeknek, a jelen formájában. A végeredmény olyannyira középszerű, hogy még az 1989-es eredeti színvonalát sem éri el, amely szintén nem volt Oscar-esélyes színészorgia, de az akkori szereplők jóval hitelesebben és ijesztőbben tették magukévá karaktereiket. Teljesen felesleges volt. Értékelés: 40%

A csempész (The Mule)Sam Dolnick publikációja nyomán Nick Schenk készítette el a forgatókönyvet Clint Eastwood legújabb alkotásához, amely egy valós történet alapján íródott. Earl Stone (Eastwood) háborús veterán, aki virágnemesítésből él, előszeretettel vesz fel mexikói alkalmazottakat, kapcsolatba kerül egy drogkartellel. Mivel családi élete már régen kisiklott, és nem igazán találja a helyét a világban, elvállalja, hogy jó pénzért a kartell drogfutára lesz. Bates (Bradley Cooper) és Trevino (Michael Pena) DEA ügynökök, akiket a hivatal főnöke (Laurence Fishburne) eredmények felmutatására sarkall. Miközben a nyomozók egyre közelebb kerülnek Earl-höz, ő eközben szép summákat szakítva segíti családját, és hosszú évek után megtalálja a visszautat szerettei köreibe. Clint Eastwood ezúttal is remekül látja el a főhős-rendező kettős feladatkörét. A mozi tempója „öreges” és „drámai”, ugyanakkor jól felépített és minőségi tartalmat hordoz, ahogyan Eastwood alkotásainak jelentős többsége. A címszerep eljátszása éppen kapóra jött az egyébként is kuriózumokat felkaroló színészóriás karrierjének végéhez közeledve. A morcos, magányos, de kemény és szikár Earl szerepében egészen kiváló és magas szintű alakítást nyújt. Cooper az egyetlen, aki lépést tud tartani vele, ám a játékideje kevés ahhoz, hogy karaktere nagyobb mélységeket kapjon. Pena és Fishburne átlagos mellékalakok. Dianne Wiest, mint Earl ex-neje, szintén remekül passzol a film karakterisztikájába. Minőségi munka, Eastwood-i kézjeggyel. Értékelés: 70%

Dragged Across ConcreteS. Craig Zahler író-rendező legújabb, az előzőekhez hasonlóan rendhagyó alkotása. A Bone Tomahawk és a Büntető ököl után ismét egy sajátosan értelmezett élethelyzet-felfogás kerül megfilmesítésre. Ridgeman (Mel Gibson) és Lurasetti (Vince Vaughn) nyomozók egy intézkedés során kissé erőszakosabban lépnek fel egy bűnözővel szemben, amit valaki rögzít egy kamerával. A híradó nyomásának engedve Calvert hadnagy (Don Johnson) hat hétre fizetés nélkül felfüggeszti a nyomozókat. Ridgeman-t súlyosan beteg neje és az utcai zaklatásoktól rettegő lánya miatt érinti érzékenyen az anyagi veszteség, míg Lurasetti éppen nősüléséhez szeretne gyűjtögetni. Más választás nem lévén Ridgeman felkeresi egy régi ismerősét (Udo Kier) valamilyen anyagi haszonnal kecsegtető infóért. Eközben a frissen szabadult Henry (Tory Kittles) és gyerekkori barátja, Biscuit (Michael Jai White) szintén valamilyen jól fizető balhén törik a fejüket, amikor felbéreli őket egy rendkívül brutális és kegyetlen bűnöző, Lorentz Vogelman (Thomas Kretschmann). A két páros történetének szálai végül összefutnak, és brutális, drámai eseménysorban csúcsosodnak ki. Zahler ezúttal lassan indít és lépésről-lépésre emeli a feszültséget, az erőszak ábrázolása ezúttal is naturalisztikus. A színészek kivétel nélkül remek alakítást nyújtanak, Vaughn és Gibson simán viszi a filmet a hátán. A történetbe szőtt drámai, brutális és kegyetlen mellékszál (Jennifer Carpenter) nem igazán illeszkedik a sztoriba. Zahler ismét remekel, akárcsak szereplői. Lassú, de szépen felépített és működő történet. Értékelés: 80%

3 komment

  1. Szerint ennek a rovatnak kell frissítés. Ki kellen venni belőle a film leírását és tényleg csak a kiritkát meghagyni, hogy pörgős legyen, mert aki látta a filmet nem érdekli a történet újbóli leírás, aki nem, annak meg minden információ potenciális spoiler és a felfedezés élményét rontja.

  2. Aki viszont nem látta az ennyiből el tudja dönteni megnézi-e, az alapsztori vázlata, nem spoiler szerintem. Amúgy abban igazad van, hogy lehetne sok minden másképp, de sajnos nincs végtelen idő, tér és lehetőség mindenre. Eddig ez így bevált.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *