0

Röviden: Boldog halálnapot! 2. / Vihar előtt / Pusztító / Esti iskola / Haláli bábjáték

írta Minime

Boldog halálnapot! 2. (Happy Death Day 2U)Christopher Landon író-rendező folytatása a korábbi nagy sikerű horror-vígjátékához, amelyben gyakorlatilag a teljes szereplőgárda visszatér az előző részből, és a folytatás szinte közvetlenül kapcsolódik az előzményhez. Tree (Jessica Rothe) és Carter (Israel Broussard) éppen az első rész fáradalmait pihenik ki, amikor megjelenik Ryan (Phi Vu) – szokás szerint –, majd elkísérjük újdonsült hősünket egészen napjának végéig, amikor is a Babamaszkos gyilkos meggyilkolja. Meglepetésünkre Ryan a nap reggelén találja magát, és a körforgás újraindul immáron vele, egészen egy szerencsétlen tudományos kísérletig, amely visszarántja Tree-t születésnapja reggelére. A lány azonnal kiborul a sokktól, hogy ismét minden nap meg kell halnia, és ez még csak a kezdet, ugyanis az előző részben történt események mintha gyökeresen megváltoztak volna. Landon ezúttal csavar egyet a sztorin, és megpróbálja elmagyarázni nézőinek az előző részben tapasztalt időhurok létrejöttének okait, működését, majd mindent összekuszálva, vicces fordulatokkal tarkítva teljesen összezavarja nézőit és a főszereplők kis csapatát. Tree ezúttal mélyebb megközelítést kap a maga és a film bohém módján. Kényelmetlenebb döntésekre kényszerül szeretteivel kapcsolatban, és rászorul a számára addig kevésbé ismert tanulás folyamatára is. Landon kissé túlspilázta a folytatást és bugyuta magyarázatot eszközölt a jelenség igazolására, ám ezzel újabb szereplőket vont be a történetbe, ami pozitívum. Jessica Rothe ezúttal is hiperaranyos és a legtutibb 30+-os csaj, aki manapság tinit alakít. A film humorértéke változatlan, érzelmi mélysége növekszik, de a történet sajnos butább, ennek ellenére majdnem az első rész szokatlanul kedvelhető szintjét hozza. Értékelés: 80%

Vihar előtt (Serenity) Steven Knight furcsa thrillere, sztárokkal teletűzdelve és mély mondanivaló szándékával fűszerezve, amelyhez azonban kevésnek bizonyul. Baker Dill (Matthew McConaughey) békésen italozik és halászgat egy mitikus tonhalra, akit „Igazság”-nak nevez. Furcsa kis életében minden szereplő ahhoz a szigethez kötődik, amelyen főhősünk él, és élete gyakorlatilag nem más, mint véletlenszerűen ismétlődő történések és interakciók sorozata, amelyek eléggé szürreálisak. Egy napon megjelenik a szigeten a férfi volt felesége, Karen (Anne Hathaway), aki arra kéri exét, ölje meg jelenlegi férjét egy bemutató halászat során, ezzel védve meg őt és közös fiukat, Patrick-et a további bántalmazásoktól. Nyomatékként egy hatalmas összeget is felajánl. A pár meglehetősen furcsa kapcsolata, interakciói és találkozásai, valamint Frank Zariakas (Jason Clarke), az új férj felbukkanása kellően kizökkenti Dill-t abból a megszokott komfortérzetből, amelyet az elmúlt években megszokott, és egyúttal ráébreszti főhősünket arra a tényre, hogy életében senki és semmi nem az, aminek és akinek látszik. Knight neo-noir és high-tech tulajdonságokat ötvöző thrillere meglehetősen szélsőséges, hiszen a remek színészgárda ellenére sem tudja kiaknázni az önmagában rejlő potenciált. A rutinszerűen alakító színészek nehézkesek és nem találják a helyüket a „képletben.” Az alapfelvetés nem újszerű ötlet, de a megvalósítás úttörő elkészítésével egészen ügyes és jó filmet lehetett volna ebből az anyagból készíteni, amit sajnos az író-rendező Knight nem tudott megfelelően végrehajtani, és megrekedt a középszerűségben. Értékelés: 50%

Pusztító (Destroyer) – Erin Bell (Nicole Kidman) egy idősödő nyomozó, akin meglátszanak a szolgálatban eltöltött évek tragédiái. Magánélete nincs, egyetlen lányát, aki teljesen elhidegült már anyjától, a nevelőapja neveli. Egyetlen dolog vezérli a nyomozót, megváltást nyerni a múltjában rejtőző hibák elkövetése által kiváltott tragédia-sorozatból, amelyhez az egyetlen kézzelfogható eszközt a bosszújának beteljesítése szolgáltatja. Erin és társa, Chris (Sebastian Stan) 17 évvel korábban ugyanis egy rablóbandába beépülve dolgoztak, azonban az ügy nem várt fordulatokat vett, és balul sült el. Az egyetlen megnyugvást jelentő dolog innentől Erin számára nem más, mint a volt bandavezér, Silas (Toby Kebbell) felkutatása és megölése. Minden ennek alárendelve számolja fel korábbi és jelenlegi életét, miközben minden hozzá közelálló személytől eltávolodik. A történet két idősíkon játszódik, a jelenben Erin bosszúhadjáratának eseményeit látjuk, míg visszaemlékezéseiben a 17 évvel korábbi események láncolatát. Ok és okozat párhuzamos megjelenítése lehetne az egyik erőssége Phil Hay és Matt Manfredi forgatókönyvének, ám Karyn Kusama rendező valószínűleg túl mélyen és drámaian értékelte a leírt sorokat. Kidman és Stan alakításai remekek, előbbi a jelenben nagymértékű maszkírozásnak köszönhetően önmaga zombisztikus roncsaként van jelen. Azonban a mellékvonalak és az epizódkarakterek mélységesen semmilyenek és gyengék. Kidman érzésem szerint nagyon szeretett volna egy díjat ezért a szerepért, de hiába hozza a szerepet kimagaslóan, ha maga a film belefullad a drámába, és mindezt olyan nézhetetlenül lassú ütemben teszi, hogy gyakorlatilag teljesen unalmassá válik. Értékelés: 50%

Esti iskola (Night School) – Teddy (Kevin Hart) egy tanulási nehézségekkel küzdő tinédzser, aki úgy dönt, tesz az érettségire, és az életben próbál majd meg helytállni. Évekkel később menő autóval szállítja munkába menő barátnőjét, Lisát (Megalyn Echikunwoke), akinek elő is adja a szuper pasit. A valóságban azonban Teddy nem más, mint eladó egy kerti tűzhelyboltban, ahol Lisa lánykérését követően baleset történik, és a hely leég. Marvin (Ben Schwartz), főhősünk legjobb barátja felajánlja a nagy lehetőséget Teddy-nek, ám annak megragadásához érettségire van szükség. Ezért hősünk visszatér hajdani gimijébe, annak is az esti tagozatára, ahol meggyűlik a baja az általa régebben sokat cikizett igazgatóval, retardáltnál is fogyatékosabb és bunkóbb osztálytársaival, valamint a rendhagyó tanítási módszereket alkalmazó tanárnőjével (Tiffany Haddish). A forgatókönyv gyakorlatilag egy koprodukciós csapat munkája, amelyből Malcolm D. Lee próbált értékelhető filmet készíteni. Nem sikerült. A bevételek adatai szerint, azonban a film a készítési költség ötszörösét hozta vissza. Ebből két dolog következik. Az egyik: 2018 a pocséknál is pocsékabb vígjátékok sikeréve. A másik: hihetetlen mennyire elbutult és eligénytelenedett a humorra vágyó mozinézők célcsoportja. Ez a film nem vicces, nem cuki, simán borzasztó rossz. Értékelés: 10%

Haláli bábjáték (The Happytime Murders) – Egy olyan világban találja magát a néző, ahol a bábok élő és jogokkal rendelkező állampolgárai Amerikának. Phil Phillips báb-magánnyomozó az első hajdani bábrendőr egy báb-gyilkosságsorozat ügyében kénytelen nyomozni, amelyben hol segíti, hol akadályozza őt, korábbi partnere, Connie Edwards nyomozó (Melissa McCarthy). Kettejük civakodása, Phil monológjai, a nyomozás béna levezetése és Elizabeth Banks epizódszerepe, Phil élő exeként adja a film lényegi tartalmát, amely mellé beférnek a trágár dumák, a perverz szexuális utalások és a töménytelen viccmentes hülyeség. Ez a film tök feleslegesen készült el, hiszen semmi hozzáadott értéket nem tartalmaz. Csak azért nem értékelem 0-ra, mert a bábuk mozgatása és kialakítása biztosan nagy erőfeszítést igényelhetett a készítők részéről. A 2018-as év vígjátéktermésének újabb mélypontja. Ja, amúgy Brian Henson jegyzi a filmet. Értékelés: 10%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *