1

Nagypéntek éjjel – Vándorút (The Way, 2010)

írta Nikodémus

Hol lehettek a tanítványok a kereszthalálkor? Júdás már felakasztotta magát, Péter biztosan bűnét siratja távol a golgotától, Jakab és a többiek talán csüggedten húzzák meg magukat valahol, János pedig – a szeretett tanítvány – ott áll a kereszt tövében. Kétségbeesettek, hiszen mindannyian úgy érzik, felfoghatatlan sötétség borult most mindarra, amit az elmúlt három évben a megtapasztaltak a mesterrel. Van-e kiút?

A szemorvosként praktizáló Tom (Martin Sheen) hétvégi golfozás közben veszi hírét fia eltűnésének. Az édesanya halála óta finoman szólva nincsenek jó viszonyban: Daniel (Emilio Estevez) örök nyughatatlanként egyfolytában pörölt „normális foglalkozást, normális életet” ráerőltető apjával. Tom azonban most nem habozik, azonnal repülőre száll, hogy megkeresse, miközben maga sem tudja, mihez is fogjon. Hirtelen ötletként úgy dönt, fia hátrahagyott hátizsákjával végigjárja az El Caminót. S lassanként társak csapódnak hozzá: a fogyni vágyó vidám Joost (Yorick van Wageningen), az alkotói válságára megoldást kereső író (James Nesbitt) és a súlyos titkot cipelő Sarah (Deborah Kara Unger). Jack Hitt könyvéből Emilio Estevez visszafogott és biztos kezű rendezésének köszönhetően csodálatos szépségű film kerekedik, mely nagy fordulatok helyett apró meglepetésekkel és fontos felismerésekkel szolgál. Például azzal, hogy hiába a felhólyagosodott láb, a szűkös kényelem vagy a nehezen elviselhető útitársak, barangolásunk csupán visszfénye az általa ébresztgetett, sokkal fontosabb belső utazásnak.

A gyászoló apa néma fájdalmában, a tanítványok riadt bolyongásában, s a rájuk boruló nagypéntek éjsötét csöndjében ott vagyok én is: mi lesz most? Merre röppent el egy bimbózó, sok lehetőséget rejtő élet? Hová tűnt a remény? A Vándorút (The Way) szelíd kérlelhetetlenséggel szembesít e kérdésekkel, miközben képkockáin szinte észrevétlenül ott derengenek már a fények: Húsvét fényei. Ezért tökéletes film nagypéntek éjjelre.

(Megjelent: Új Ember, 2014. április)

Egy komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *