Sylvester Stallone, a pusztító specialista

Egy generáció nőtt fel filmjeit nézve. A vele készült alkotások kihagyhatatlanok voltak, kézről kézre adták a rongyosra nézett VHS-ket, kismilliószor láttuk a Rambot, idézgettünk a Tango & Cashből, szkanderversenyeket rendeztünk a Túl a csúcson után. Jó látni, hogy az ellenszélben is kitart, a fájdalmas bukások ellenére nem hajlandó a DVD piac felé venni az irányt, de sürgősen ki kell találnia valamit, ha továbbra is a felszínen akar maradni.

Michael Sylvester Gardenzio Stallone néven született New Yorkban 1946 július 6-án. Édesapja Frank Stallone, Sr fodrász és kozmetikus volt, édesanyja Jackie Stallone pedig csillagjós és a női pankráció lelkes támogatója volt. Kisebb komplikáció adódott születésekor, ugyanis az orvos megsértett egy ideget, ami miatt Stallone arcának egy része lebénult. Fiatalkorában e miatt rendszeresen kinevették és később is rendszeresen kiparodizálták. Mindezt nehezen viselte, folyamatosan nőtt benne a feszültség, valahogy muszáj volt kiengedni a gőzt, ezért fordult a sportolás és a testépítés felé. AZ 50-es években a család Washingtonba költözött, ahol apja szépségszalont nyitott, anyja pedig fitneszszalont üzemeltetett. Amikor a szülők elváltak, Stallone édesanyjánál maradt.

A Miami Egyetemen drámát tanult, de nem jutott el a diplomáig. Nagy álma volt, hogy színész lehessen, türelmetlen volt, nem tudott éveket várni, hogy levizsgázzon. Úgy döntött, hogy félbehagyja a tanulmányait és New Yorkban próbált szerencsét. De a nagy áttörés még váratott magára. Kénytelen volt bevállalni a Kitty and Studs szoftpornót, amelyet később Olasz csődör néven hoztak forgalomba. 200 dollárt kapott két napos munkáért. Ekkoriban abszolút nem volt pénze, nem tudott szobát bérelni és pár napig az utcán volt kénytelen élni, három hétig egy buszállomáson aludt és folyamatosan böngészte a szereplőválogatásra hívó hirdetéseket. Stallone úgy fogalmazott, hogy két választása volt: vagy ezt választja vagy kirabol valakit. Nem ez volt az egyetlen erotikus munkája, játszott a Score színdarabban, amely 23 előadást élt meg 1971-ben és Radley Metzger filmet forgatott belőle.

Még bekerült a No Place to Hide filmbe, amelyet később újravágtak, ahol már teljesen Stallone volt a főszerep és Rebel címen futtatták. A 60-as években játszódó thriller-drámában egy politikai csoport diktátorokkal üzlettelő irodákat robbant fel. Itthon Stallone – A lázadó név alatt lehetett megtalálni. Következett néhány apróbb szerep, Woody Allen Banánköztársaság művében egy bűnözőt, a Klute thrillerben egy táncost alakíthatott.

A lordok bandájában némileg több időt tölthetett el a vásznakon és még azt is megengedték neki, hogy a dialógusokon csiszolhasson. A 160.000 dolláros filmben Richard Gere formálhatta volna meg Chico-t, de a színész és Stallone néhányszor összekülönbözött és Gere-t kirúgták. Mennyit keresett? Állítólag 25 pólót kapott. Látható volt a Kedvesem, Isten veled, A második utca foglyai és a Roger Corman nevével fémjelzett Halálos futam 2000-ben is.

1976-ban végre eljött a nagy pillanat, a várva várt áttörés. Stallone az 1975-ben lezajlott Muhammad Ali és Chuck Wepner bokszmérkőzésből merített ihletett. Wepnert abszolút esélytelennek tartották, úgy vélték, hogy néhány körig fogja bírni. Azonban 15 menetet becsülettel végigküzdött, ám végén technikai KO-val leléptették. Annyira lenyűgözte a viadal, hogy miután hazament belevágott a Rocky forgatókönyvébe. Három nap alatt készült el, összesen 20 órát vett igénybe a munka. Irwin Winkler és Robert Chartoff 350.000 dollárt kínált a forgatókönyvért, viszont a United Artists Robert Redfordban és Burt Reynoldsban gondolkodott a címszerep kapcsán. Csakhogy Stallone saját maga akarta eljátszani Rocky-t, amibe a stúdió úgy ment bele, ha a költségvetés 1 millió dollár lesz, a producerek pedig vállalták ha ennél többre lenne szükség azt ők szedik össze. Mivel még 100.000 dollár kellett volna Winkler és Chartoff jelzálogot vett fel. Apollo Creed szerepére Ken Nortont akarták, ő háromszor is megvívott Alival és az utolsó alkalommal győzött is, azonban úgy alakult, hogy Carl Weathers húzhatta fel a bokszkesztyűt.

A forgatás olykor gerilla stílusban zajlott, különösebben nagyobb felszerelés és statiszták nélkül vették fel azokat a jeleneteket, ahol Rocky Phiadelphiában kocog vagy ahogy éppen átfut egy ételüzleten.

10 Oscar jelölést gyűjtött be a film, amiből 3-at díjra tudott váltani. Ezen túlmenően világszerte 225 millió dollárt kasszírozott a produkció. Azaz? Jöhettek a folytatások. 1979-ben érkezett a második rész, ahol Rocky ismét megküzd Apollo Creeddel. A stúdió már bőkezűbb volt, 7 millió dollárból készülhetett el a film és az eredmény 200 millió dolláros mozibevétel. Stallone megírhatta a harmadik felvonást is és a rendezést is bevállalta. Ebben a filmben bemutatkozott Mr T és Hulk Hogan.

A Rocky IV-re kellett már egy jó kis amerikai-orosz haddelhadd, a hidegháború még nem ért véget és James Bond sem tette hidegre az összes ruszki kémet. Érdekesség, hogy a hatalmas, keményöklű ellenfelet megformáló Dolph Lundgren első szerepét pont a Halálvágtában kapta, ahol Gogol tábornok testőre volt. Lundgren igazi gyilkológépnek látszott, az meg nem zavart senkit, hogy a hidegháború alatt az orosz nehézsúlyú bokszolók nem léphettek be a profik közé.

Stallone azt akarta, hogy Rocky és Drago meccse minél élethűbb legyen, beleadtak anyait-apait. Lundgren erősen megütötte Stallone bordáit, de ekkor a színész-rendező még nem foglalkozott a fájdalmakkal. De később légzési panaszokkal beszállították a kórházba és ott kellett maradnia néhány napot. Carl Weathers pedig berágott, amikor a svéd óriás az Apollo vs Drago meccsen a sarokba lökte és azzal fenyegetőzött, hogy kilép. Négy napba tellett mire sikerült visszahívni a forgatása.

A film világszerte 300 millió dollárt jövedelmezett és mivel az Arany Málnások már az Énekes izompacsirta miatt felfigyeltek rá, most sem hagyták nominációk nélkül, Stallone neve azóta is rendszeresen szerepel a jelöltek között.

Az ötödik már nem kellett volna, ebben Rocky egy tanítványával kerül szembe. Az 1990-ben bemutatott filmet sok negatív kritika érte. Stallone végleg szerette volna lezárni a franchise-t, Rocky a kórházban meghalt volna, de meggondolta magát és egy átírta a szkriptet. Ekkor már 15 millió dolláros fizetést kapott.

A Rocky után rendezőként is kipróbálta magát, levezényelte az Édenkert a sikátorban családi drámát. Még a bokszfilm előtt írta a szkriptet, de nem talált senkit, akit érdekelt volna. . Stallone egy interjúban elárulta, hogy a forgatókönyvben afro-amerikaiak lettek a főszereplők, de az ég világon senki nem volt hajlandó pénzt áldozni rá. Csak akkor nyílt ki néhány ajtó, amikor úgy döntött, hogy ő lesz a főszereplő és a többi karaktert olasz-amerikaivá alakította. Stallone egy külvárosi, rendszeresen fogadásokat kötő csavargót játszik.

Még abban az évben játszott az Ö.K.Ö.L. drámában (a Csinos kislány drámát emiatt kellett visszamondania), ami James Hoffa élete ihletett és a dolgozók szakszervezetének megalakulását állítja a középpontba. A forgatókönyvön 3 éven keresztül dolgozott Joe Eszterhas, alaposan feldühödött, amikor megtudta, hogy a főszerepre felkért Stallone bele akar piszkálni a forgatókönyvébe. A premier után kissé meglepődött, amikor hallotta, hogy Stallone egy interjúban megemlíti, hogy az érdem Eszterhasé, ő maga szinte semmit nem tett hozzá a történethez. A magyar származású írót gyorsan felvilágosították, hogy ez nem dicséret, hanem a bukással járó felelősséget így próbálja áthárítani.

1981-ben a Menekülés a győzelembe sportfilmben tűnt fel, a II. világháborúban játszódó cselekményben a fogolytáborban focimeccset szerveznek a nácik és a fogvatartottak között. A foglyok a mérkőzés alatt lógnának meg. Majd egy zsarut alakíthatott a Fantom az éjszakában thrillerben, ahol Rutger Hauerre vadászhatott. Eredetileg a Francia kapcsolat 3. részének szánták, ahol Popeye Doyle egy nyomozóval (Richard Pryornak szánták a szerepet) fog össze . Azonban Gene Hackmant nem érdekelte a folytatás és David Shaber inkább átírta a történetet. A forgatás még Gary Nelsonnal kezdődött, de pár nap után kilépett és Bruce Malmuth ülhetett a helyére.

A vágószobában 2 és fél órás film született, stúdió feszesebb, pörgősebb thrillert akart, ezért jó néhány jelenet a vágószoba padlóján landolt. A tesztközönségnek két változatot mutattak be, az egyikben Hauer, a másikban Stallone figuráját domborították ki. Végül Hauer mellett voksolt a többség, Stallone irigységében külön utasításokat osztogatott a vágóknak.

1982-ben újabb legenda született: John Rambo. Hatalmas kritikai és anyagi sikert aratott a film, ami még nem is nevezhető igazán akciónak, csak veterán és a kisváros rendőrei közötti izgalmas macska-egér játék volt. David Morell regényéből tucatnyi forgatókönyv készült, ennek többségét kivágták az ablakon. Mario Kassar és Andy Vajna vállalta a finanszírozását a filmnek, a főszerepre többek között Robert De Niro, Clint Eastwood és Nick Nolte is szóba jött, Terence Hill azért mondott nemet, mert túl erőszakosnak találta, Dustin Hoffman és John Travolta szintén ugyanezzel az indokkal utasította el a felkérést.

Vajna egy 2012-es origónak adott interjúban azt mondta, hogy több színész is szerepelt a listájukon, választásuk végül Stallone-ra esett. Egyrészt azért, mert őt tartották a címszereplő megformálására, másrészt az a nevével biztos, hogy el tudnák adni a filmet. Samuel Trautman ezredest Kirk Douglas alakíthatta volna, le is szerződtek vele, ám a forgatáson nem tetszett neki, hogy nem ölheti meg végén a címszereplőt. Összeveszett Vajnáékkal, majd lelépett, Richard Crenna örökölte meg az egyenruháját.

Első nekifutásra több, mint egy 3 órás filmet sikerült összevágni és az annyira rossz lett, hogy Stallone azt hitte, hogy ezzel befellegzett karrierjének. Vajna az interjúban meg is említi, hogy a színész ügynöke felhívta őket és 9 millió dollárt ajánlott a produkcióért. Mivel a film 13 millió dollárba került, így nem jött létre az alku. A producerek 18 percet vágtak össze a filmből, amiért odavoltak a Warner emberei, majd összeollóztak 50 percet és bemutatták az American Film Marketen. Vajnáéknak mindez nagy élmény volt, hiszen a végén a közönség felállva tapsolt és Stallone is megbékélt, pláne, hogy a folytatásra is igent mondott.

Vajna azt mondta, hogy a Rambo 2 finanszírozását példaként emlegették, hiszen 40-50 millió dollárért adták el a jogokat és a film csak 30 millióba került. Tehát már a munkálatok megkezdése előtt nyereségre tettek szert. A folytatásban a veterán Kambodzsában kutat hadifoglyok után. James Cameron forgatókönyvében Rambonak lett volna társa a túszszabadítás során, John Travolta játszhatta volna, ám Stallone megvétozta az ötletet és átírta a sztorit. Így egyedül 57 embert segít át a túlvilágra. Világszerte 300 millió dollárt kasszírozott az akciófilm.

Jöhetett a harmadik rész, amibe még több akciót és halált sűrítettek bele. Rambo Afganisztánba siet, hogy kiszabadítsa Trautman ezredest és odapörköljön az oroszoknak. A Rekordok Könyvébe is bekerült, hiszen 108 embert nyírnak ki, 70 robbanás látható a filmben és 221 erőszakos cselekmény történik a játékidő alatt. Ráadásul a 63 millió dolláros költségvetésével a legdrágább alkotásnak számított. Amerikában megbukott, de összbevétele meghaladta a 180 millió dollárt.

Ekkoriban vállalta be a Mocskos arcú angyalok remake-jét, amelyben Christopher Reeve lett volna a másik főszereplő és Golan lett volna a rendező. Ám a Cannon végül úgy döntött, hogy a Kobrát és a Tango & Casht hozza tető alá.

Miután rendet tett Afganisztánban fogpiszkálót nyomott a szája szegletébe. A Kobra Paula Gosling 1974-es Fair Game regényéből merített, ebből a könyvből készült pár év múlva a Tiszta játszma Jerry Bruckheimer producer néhány hónapja egy interjúban elmesélte, hogy amikor a Beverly Hills-i zsarut próbálták megvalósítani majdnem Stallone lett a főszereplő, mégpedig azért, mert a Paramount így akarta. “Elmentünk a Paramounthoz és jeleztük, hogy Eddie-t akarjuk főszerepére. Már náluk volt a forgatókönyv, odavoltak érte és akarták a filmet. De volt egy pay or play (akkor is megkapja az illető a jussát, ha rajta kívülálló dolgok miatt nem készül el a produkció vagy kirakják a szűrét a filmből) szerződésük Sylvester Stallone-nal. Nem akarták, hogy egyszerűen csak elsétáljon a pénzükkel. Mi mondtuk, hogy szeretjük Sly-t, de a szkript kifejezetten Eddie-nek állna jól, habár ő ekkor még nem is tudta, hogy vele szeretnénk forgatni. Azonban mégis belementünk, írják meg a csekkeket és legyen úgy, ahogy ők akarják. Találkoztunk Sly-jal, aki elmondta, hogy majd ő majd átírja a saját elgondolásai alapján a sztorit. Rábólintottunk, oké, csinálja csak. Amikor elkészült kiderült, hogy rettenetesen drága lenne a megvalósítása. Autósüldözésekkel és ehhez hasonló jelenetekkel pakolta tele a forgatókönyvet. Barry Diller ekkor azt mondta: ‘Na álljunk csak meg egy pillanatra. Mi egyáltalán nem akarunk ekkora összeget költeni a filmre.’ Szóval megkérdezte tőlünk, hogy mi kit látnánk szívesen a főszerepben Sly helyett. Mi erre azt feleltük, hogy Eddie Murphy-t, de azt már nem tettük hozzá, hogy eredetileg is rá gondoltunk. ‘Nagyszerű, gyerünk, forgassuk le vele’ lelkesedett Barry. Visszapasszolta Slynak a szkriptjét, aki mindezt felhasználta a Cobra akciófilmjéhez. Tehát ilyen lett volna a Beverly Hills-i zsaru is, ha Sly-jal készül el. Mi pedig összehoztuk Eddie-vel a filmet. A fejesek viszont úgy gondolták, hogy nem vagyunk normálisak, hiszen ez volt az első alkalom, hogy teljes egészében egy afro-amerikaira bíztak egy stúdiófilmet. Meg is mondták, hogy őrültek vagyunk, hogy ennyi pénzt el merünk költeni egy olyan filmre, ahol csakis Eddie áll a középpontban.”

Eredetileg több, mint két órás lett volna a film, de a Top Gun gigasikerének az árnyékában a stúdió aggódni kezdett. Alaposan megkurtították a produkciót, közel 40 percet vágtak ki, leginkább az durvább, erőszakosabb jelenetek kerültek ki. Sajnos (elvileg) a 84 perces klasszikushoz nem készült rendezői változat, de régen VHS-en keringett egy workprint verzió, ami az összes kidobott jelenet benne volt. Nem csak a bunyók és a lövöldözések, de a gengszterek motivációit is taglalták volna, több dialógus lett volna hallgató. Soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha az eredeti verzió kerül a filmszínházakba, de az biztos, hogy egy klasszikussal lettünk gazdagabbak, a stúdió pedig örömmel szemlélhette a mozikban elért 160 millió dollárt.

1985-ben vált el Sasha Czacktól, akit még 1974 decemberében vezetett az oltár elé. Még ebben az évben feleségül vette a Kobra forgatásán megismert Birgette Nielsent. A nagy rivális, Arnold Schwarzenegger meg is jegyezte, hogy neki köszönhető minden, hiszen ha akarta volna, a Vörös Szonja után is mellette maradt volna a nő. De a házasság gyorsan kifulladt, másfél év után elváltak útjaik. 1997-ben viszont ismét kimondta a boldogító igent, Jennifer Flavintól 3 lánya született.

1987-ben jött a Túl a csúcson, amely után itthon az iskolákban a szünetekben megszaporodtak a szkanderbajnokságok. Stallone túl büszke a filmre, állítása szerint Menahem Golan producer egyre több és több gázsit ajánlgatott, majd elérte azt a szintet, hogy a színész úgy gondolta, belevág, hiszen amúgy sem fogja senki megnézni a filmet. Ha ő dirigálta volna, akkor sokkal komorabb lett volna a hangvétel, kihagyta volna a rockzenét és vidéki helyszínre tette volna át a cselekményt. Csupán 16 millió dollárt gyűjtött össze a film.

A Rambo 3 és a Tango & Cash közé még belefért egy börtöndráma-thriller is, ahol a bosszúszomjas fegyintézet igazgatója nehezíti meg főhősünk életét. A bosszú börtönében nem mozgatta meg a rajongókat, csak 24 millió dollárt szedett össze.

Nehéz csillagzat alatt született a Tango & Cash buddy cop akciófilm, amelyben a két los angeles-i nyomozót átvernek, a sittre kerülnek, de megszöknek, hogy tisztázzák a nevüket. Átlagosan hangzik, de a megvalósítás nagyon is dicséretes, a felmerült problémák ellenére is. Patrick Swayze az Országúti diszkó miatt lépett le, majd Stallone kirúgta Barry Sonnenfeld operatőrt, mert nem volt elégedett vele. Állítólag a forgatáson Stallone sokaknak az idegeire ment, elég nehezen lehetett kijönni vele. Andrej Koncsalovszkij rendezőt a munkálatok végén Jon Peters producer fúrta ki és helyette Albert Magnoli fejezte be a filmet, aki még 1989 szeptemberében két hét utóforgatásra visszahívott mindenkit és a vágószobában sem volt felhőtlen a hangulat, a Warnert Stuart Baird húzta ki a szorult helyzetből, akinek a segítségét A pusztítónál is igénybe vették. Legalább tartani tudták a decemberi bemutatót. Koncsalovszkij szerint azért váltak be tőle, mert ő egy kevésbé vicces produkciót képzelt el.

„Még bevágtál egy kávét meg egy krémest? – tudakolja a szökés után Cash Tangotól? – „Utálom a krémest.”- feleli Tango. Ez utalás Stallone exnejére, Brigitte Nielsenre, akivel nem tartott sokáig a közös élet. Nielsen Dánában született, a krémes angolul danish. De ha már a poénoknál tartunk, Schwarzenegger is megkapta a magáét, amikor az egyik sittesnek Tango vidáman azt mondja, hogy „Csúcs voltál a Conanban.”

A 90-es években Stallone megpróbálta megvetni a lábát a vígjáték műfajban is, ha már a nagy riválisnak, Arnold Schwarzeneggernek sikerült, akkor neki is próbálkoznia kell. Először egy francia film remake-jét vállalta be, az Oscar eredeti verzióban Louis de Funes volt a főszereplő. Az akciósztár egy visszavonulásra készülő maffiavezért játszik, aki a bankszakmában akar elhelyezkedni, de a jó útra térés nehezen megy és lányával is meggyűlik a baja. A zseniális szinkronnak hála itthon az Oscar kultfilmmé vált, kritikailag és anyagilag is leszerepelt a vígjáték.

1992-ben az Állj, vagy lő a mamámmal próbálkozott. Az aicn-nak adott interjúban Stallone megemlítette, hogy szerint az egész naprendszerben valószínűleg ez az egyik legrosszabb film, beleértve az űrények által gyártott műveket, amiket eddig mi még nem láttunk. Állítólag Schwarzenegger elhíresztelte, hogy mennyire érdekelné a főszerep, csak azért, hogy Stallone felfigyeljen a szkriptre. Ahogy várható volt, a nagy riválishoz is eljutott a hír és azonnal lecsapott a lehetőségre.

Úgy volt, hogy John Candy-vel közösen játszanak egy vígjátékban, a Bartholomew vs Neff viszálykodó szomszédokról szólt volna. John Hughes szállította le a forgatókönyvét úgy a 80-as évek közepén. De Stallone a Cliffhanger mellett döntött és Carolco a fiók mélyére süllyesztette az elképzelést, miután 1994-ben Candy elhunyt. Két évre rá a stúdió csődbe ment és azóta sem került szóba a szkript megfilmesítése.

1993-ban a Függő játszmával tért vissza az akció területére. A Carolco eredetileg azért szerződtette le Renny Harlint, hogy a Gale Force-t vezényelje le, amit Die Hard a hurrikán közepén projektként írtak körül. Ám kiderült, hogy az effektek nem hoznák a megfelelő színvonalat, így inkább átigazolt a Függő játszámra. A 65 millióba került film több, mint 250 millió dollárt kaszált világszerte. A korhatár bizottság NC-17-es besorolással sújtotta a filmet, a vágószobában kellett szabdalni egy kicsit, hogy beleférjen az R kategóriába.

A pusztító Nemere István 1986-ba kiadott Holtak harca regényéből készült. Ebben egy terroristákra vadászó ügynök családját megöli egy közismert terrorista. A gyilkos hibernáltatja magát és csak 173 évvel később ébred fel egy olyan társadalomban, ahol nem létezik az erőszak. Azonban üldözője is lefagyasztotta magát régen. A történetet egy hivatalos kiküldetésben lévő férfi adta el saját ötleteként. A perről azonban letett, mert túl sokba került volna Amerikában hollywoodi stúdióval viaskodni.

Ebben a sci-fi akcióban Wesley Snipes-szal mérte össze az erejét Stallone. A költséges film közel 160 millió dollárt jövedelmezett és a mai napig (Magyarországon legalábbis) sokat idéznek belőle. A Warner a bemutató előtt szólt Stuard Baird-nek, hogy a vágószobában csinosítson némileg a filmen, aminek több jelenet is kárát látta. Érdekesség, hogy Lori Petty alakíthatta volna Huxley rendőrtisztet, de Joel Silver producerrel nem voltak azonos állásponton a karakter megformálásával kapcsolatban, ezért pár nap után megváltak tőle és Sandra Bullockot szerződtették helyére. Schwarzenegger ismét szóba került, mint kiderül, a jövőben elneveztek róla egy elnöki könyvtárat.

Ha A specialistára gondolunk nem egy remekbeszabott forgatókönyv jut eszünkbe. Márpedig a kezdet kezdetén a történetet körberajongták, 1993 elején az L.A. Times a legjobb megfilmesítetlen thrillerszkriptek között tartotta számon. 1991-ben Mario Van Peebles dirigálhatta volna le, sőt még Steven Seagal alá is betolták volna a rendezői széket – úgy hogy ő lett volna a főszereplő – de 9 millió dollárt akart mindezért. Stallone – akárcsak Rutger Hauer esetében – itt is aggódott, hogy James Woods ellopja a show-t, ezért a vágószobában megrövidítették pár jelenetet és egy-kettőt újraforgattak, hogy ő töltsön több időt a vásznakon.

Erotikától fűtött thrillert ígértek, Sharon Stone az Elemi ösztönnel a sztárok között találta magát és gyakran mutogatta filmekben testét. Ugyan már ott is majdnem Stallone izmai mellett meztelenkedhetett, A specialistában végre összejöhetett a közös jelenet. De csupán egy langyon középszer lett a végeredmény, amelyet a kritika alaposan lehúzott. A 45 millió dollárba került film 57-et hozott hazai földön, a nemzetközi eredményekkel együtt 170 milliót termelt ki.

Következett egy képregényfilm, amit már szintén évek óta próbáltak összehozni. 1992-ben még Tim Hunter üldögélhetett a Dredd bíró rendezői székben és Arnold Schwarzenegger lehetett volna a címszereplő. A kész produkcióval enyhén szólva sem voltak elégedettek a rajongók, leginkább az nem tetszett nekik, hogy a főhős leveszi sisakját. Stallone is kihagyott lehetőségekről beszélt, ha rajta múlt volna sokkal viccesebb, poénosabb lett volna a film és a forgatáson is mindent megtett azért, hogy változtasson. Danny Cannon a háttérben folyamatosan harcban állt a sztárral és a végén megfogadta, hogy soha többé nem fog nagynevű színésszel együtt dolgozni. A rendező a forgatókönyvhöz hasonlóan egy komor, szatirikus világot akart bemutatni. John Wagner a karakter kiötlője 2012-ben úgy nyilatkozott, hogy a történetnek semmi köze Dredd bíróhoz és Dredd bíró nem is volt igazán Dredd bíró. A 90 millióba került film csúnya bukás volt, a nemzetközi eredményekkel 113 millió dollárra rúgott bevétele.

A jövő után visszatért a jelenbe, Bérgyilkosok visszafogottabb thriller volt, amiben egy profi, régóta szakmában tevékenykedő bérgyilkos áll a középpontban, akit mindenáron le akar vadászni egy „kollégája”. A forgatókönyvet Wachowskiék írták és adták el 1 millió dollárért Joel Silvernek. Miután a producer 10 milliós ajánlatot tett Richard Donnernek, a rendező megkérte Brian Helgelandot, hogy írja át a sztorit. Wachowskiéknak annyira nem tetszett a végeredmény, hogy megpróbálták eltávolítani a nevüket a stáblistáról. Állítólag miután Silver megnézte a Fülledtséget elnézést kért a testvérektől és belement, hogy ők vezényelhessék le a Mátrixot. Donner is évek múltán ismerte el, hogy jobb lett volna, ha nem változtat az eredeti szkripten. Így Stallone egy kegyetlen gyilkost lehetett volna, Banderas szintén egy tapasztalt profi. Mellesleg Sean Connery és Michael Douglas neve is szóba került a főszerep kapcsán, Miguel Bain akár Woody Harrelson és Tom Cruise is lehetett volna.

1996-ban a Daylight – Alagút a halálba katasztrófafilmmel jelentkezett, amelyre először Nicolas Cage-et akarta Rob Cohen, de a stúdiónál nemleges választ kapott. A Manhattant New Jerseyvel összekötő alagút mindkét vége beszakad, de Stallone segít a bajbajutottakon. Mindez sajnos megint csak az USÁ-n kívüli nézőket érdekelte jobban, 159 millió dollárt jött össze a mozikból.

A 90-es években megpróbálták összeereszteni Arnold Schwarzenegerrel, az Ál/Arcban viaskodhattak volna egymással. De amikor John Woo bevállalta a rendezést úgy döntött, hogy John Travoltához és Nicolas Cage-hez jobban passzolnának a szerepek.

Pályafutása során ritkán dicsérték jó alakításáért, persze akcióhősként rengetegen méltatták, de a kritikusokat színészileg nem túl gyakran győzte meg. A vigjátékékokkal kifejezetten az volt a célja, hogy az egydimenziós karaktereken kívül mást is fel tudjon mutatni, de ezekkel a próbálkozásokkal befürdött. Azonban a Coplandban meglátta a lehetőséget és élt is vele. Egy átlagos, pocakos zsarut játszik, aki szembeszáll a korrupt kollégáival. Végre dicsérték teljesítményét, Arany Málnára sem jelölték. Ám Stallone 2008-ban arról beszélt, hogy a film végső soron ártott karrierjének, hiszen 8 éven keresztül nehezen tudott szerepeket kapni.

Való igaz, hogy a következő években minden filmjével befürdött, még a nemzetközi piac sem húzta ki a csávából. A Get Carter remake alig hozott valamit, a D-Tox akció-thrillert pedig annyira rossznak találták, hogy hiába készült el 1999-ben, csak 2002-ben került a közönség elé, nálunk elkerülte a mozikat, azonnal a tékákban landolt. Előbbiben bátyja halálának pontos körülményeit szeretné kideríteni, utóbbiban egy távoli rehabilitációs klinikára kerülve próbál életben maradni. Próbálkozott autóversenyzőként a Felpörgetve filmben, majd újra maffiózó lehetett a Késő bosszúban, amely szintén csak videón jelent meg sok helyen. Jött néhány mellékszerep, a Kémkölykök 3. felvonásában ő lehetett a főgonosz, A nagy trükkben szerencsejátékost formálhatott meg és a Taxi 3-ban is felbukkant néhány pillanatra.

Ahogy minden lecsúszott filmes ő is egykori sikerfilmjeinek folytatásában látta az esélyt a visszatérésére. Felszállt a retrovonatra és azóta sem volt hajlandó megállni vele. A Rocky Balboában megint ringbe lép egy sokkal fiatalabb bokszoló ellen, a John Rambóban pedig ártatlan misszionáriusok védelmére kel, kénytelen újra fegyvert ragadni. Stallone elmondása szerint azért kellett Rocky-nak visszatérnie, mert az ötödikkel sem ő, sem pedig a rajongók nem voltak kibékülve és úgy érezte, hogy mindenképp egy jó filmmel kell lezárni a franchise-t. Volt szó még egy felvonásról, de jelen pillanatban úgy tűnik, hogy mégsem csinálják meg. Ezzel szemben a Rambo 5-re nagyon is jók az esélyek. Eleinte úgy hírlett, a dzsungelben vadászhat szuperkatonákra, akik egy balul sikerült kísérletben megbolondultak. Az ötlet onnan jött, hogy Stallone évek óta birtokolja James Byron Huggins regényének, a Hunternek és úgy érezték, hogy sztorit kicsit átírva megfelelne Rambo filmnek is. Szerencsére elvetették az elképzelést és inkább mexikói kartellel fog viaskodni.

Quentin Tarantino rábízta volna Stuntman Mike megformálását  Halálbiztosban, de elutasította, helyére Kurt Russell érkezett. A rendező tervezte, hogy a Becstelen brigantykra is felkéri, de a nagyszabású háborús film kapcsán gyakorlatilag több tucat sztár neve szóba került. És végül a terjedelmes forgatókönyvnek csak egy részét forgatták le.

Az Expendables retroakciófilm kapcsán szinte minden név megfordult, akivel valaha Stallone együtt dolgozott. Már itt is Jean Claude Van Damme lehetett volna a fő ellenfél, de a belga akciósztár azért utasította vissza a szerepet, mert nem tudták rendesen körülírni karakterét, ám Stallone nem sértődött meg, a folytatásnál ismét megkereste. Hale Caesar eredetileg Wesley Snipes lehetett volna, de ő ekkoriban adóproblémákkal küzdött, később Forest Whitaker, majd 50 Cent neve jött szóba, végül Terry Crews emelgethette a gépfegyvert.
Annyira szenvedélyesen vetette bele magát a The Expendables akciófilmjébe, hogy a forgatás közben megsérült a nyaka. A 63 éves színész-rendező az FHM magazinnak beszélt erről az esetről, éppen egy bunyójelenetet vettek fel Steve Austinnal (akinek tisztes foglalkozása pankrátor), aminek a vége az lett, hogy kórházba került.

“Hét férfi volt a jelenetben, ütöttük egymást piszkosul, képzelheted, egyik fickó keményebb, mint a másik. Nem viccelek, a kaszkadőrök már kegyelemért sopánkodtak egy idő után. Én Steve Austinnal bunyóztam, ami olyan durvára sikeredett, hogy egy hajszáltörés keletkezett a csigolyámban. Nem beszéltem erről senkinek, de egy ilyen komoly operáción mentem keresztül, jelenleg egy fémlemez van a nyakamban.” – mondta Stallone

274 millió dollárt gyűjtött be világszerte az első rész, a folytatás 305 millió dollárt kaszált. A harmadik a bemutató előtt kikerült a világhálóra. Ennek ellenére a nemzetközi piacon több, mint 150 millió dollárt kasszírozott, de Amerikában még a 40 millió dolláron sem tudott áthaladni.

A szikár, akciófilmjeiről elhíresült Walter Hill vette kezelésbe Alexis Nolent képregényét, miután Wayne Kramer elhagyta a fedélzetet, mondván, hogy ő egy komorabb történettel bíró Fejlövést akart, mint Stallone. Thomas Jane-t pedig kirúgták, mert Joel Silver producer azt akarta, hogy Suang Kangot ne fehér játssza. Az akciósztár bérgyilkost játszhatott, összefog egy zsaruval, hogy bosszút állhasson. Anyagilag súlyos bukta volt az film, még a 10 millió dollárt sem sikerült elérnie.

Amerikában szintén elhasalt a Szupercella (2010-ben Bruce Willisnek ajánlották fel a főszerepet), nem segített az sem, hogy Schwarzenegger mellékszereplőként elszórhatott néhány remek egysorost. Stallone biztonsági rendszerekkel foglalkozik, felkérésre utánajár, hogy mi egy börtön gyenge pontja. Majd egy átverés következtében maga is sittre kerül, meg kellene találnia a kiutat. A 2013-as évre befért még A kiütés vígjáték is, Robert De Niroval komédiázhatott.

Októberben fut be a Reach Me dráma, a film cselekménye egy volt futballedző által kiadott önsegítő körül zajlik, a karakterek mindegyike kapcsolatba kerül vele. Brad Furman rendezésében készülhet el a Scarpa, Zord Kaszás becenevű férfi a Colombo család megbízásából követett el szörnyű tetteket, majd az FBI adott néhány szép fülest, természetesen Stallone a címszerepet játszhatja. Bejelentették a Creed spin offot, ebben Apollo Creed unokája húzhatná fel a bokszkesztyűt és Rocky lenne a mentora.
Stallone nagy rajongója Edgar Allan Poe-nek, 2009-re ígérték az életrajzi filmet Viggo Mortensen főszereplésével, de ebből nem lett semmi. A forgatókönyv elvileg kész, de mostanság nem hallhattunk semmit a projektről. És eddig a Tupac és Notorius BIG haláláról szóló tévéfilmet sem készítette el. Viszont továbbra is esélyes, hogy a Bosszúvágy remake-ben eljátssza a főszerepet, de a rendezői feladatokat biztos, hogy más fogja ellátni.

Mint látható, az akciósztár szép pályafutást tudhat maga mögött, rengeteg kiváló filmmel örvendeztetett meg minket és továbbra is aktívan munkálkodik. Csak találnia kellene egy kis időt magának, hogy átgondolja karrierjét, hiszen hosszabb távon nem tesz jót, ha erőlteti a retrotémát. Bár, amíg 10-20 millió dollárokat kap egy-egy szerepért és a producerek sem szólnak bele hogyan és mit tesz, addig tényleg azt készít, amit akar.