Strike Back, 3. évad – sorozat

Nem mondanám, hogy ínség van az akciósorozatok terén, csak éppen a felhozatalból egyszerűen kevés a ténylegesen szórakoztató. Rég volt már az Alias és bizony Jack Bauer sem mostanában harapta át valakinek a gégéjét. Az űrt a Strike Back hivatott betölteni, amely immáron a harmadik évadban küldi harcba az angol 20-as részleget, ahol ugyan kevesen tevékenykednek, de annál több az egy négyzetméterre jutó mogorva képzett és harcedzett személyek száma. Nem jelent semmit, ha valaki elemző vagy egész nap a műholdképeket lesi, ha a helyzet úgy kívánja két pillanattal később biztos kézzel emeli célzásra fegyverét.

A felállás a régi, azaz a kissé merev angol Stonebridge és a lazább, CIA-től menesztett amerikai Scott a két tapasztalt kommandós.. A duó összecsiszolódott, még most is a félelem legkisebb jele nélkül néznek farkasszemet a túlerővel. A változás csupán annyi, hogy Grant helyett egy másik vezető lépett a részleg élére. Mi a különbség? Rhona Mitra kevesebb szeplővel rendelkezik, de ugyanolyan dögös, mint Amanda Mealing és könnyedén elhihető róla, hogy bárkinek szétrúgja a seggét.

Ezúttal Afrikában zajlanak a történések, négy atombombát hajkurásznak Scotték árkon-bokron keresztül, mindent megtesznek, hogy ne emelkedjen fenyegető gombafelhő a magasba. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek, ám az indítók kicsúsznak kezeik közül, a megvédendő emberekkel sincs könnyű dolgok, ráadásképp még a helyi erők is packáznak velük. Mindennek tetejébe Stonebridge nyomába ott lohol bosszúra szomjas egykori barátja.

Rögvest az évad elején Mogadishuban rohangálnak hőseink, ami nem mondhatni, hogy veszélytelen terep lenne, még a sokat megélt veteránok is kőkemény megpróbáltatásokon mennek keresztül. Ha látták volna a Black Hawk Down-t….Mind tudjuk, hogy a szomáliaiak alaposan befűtöttek az amerikai tengerészgyalogosoknak, ennek fényében nem csoda, hogy Stonebridge-ék ellövöldöznek pár száz töltényt. Legalább megismerjük a leendő osztagparancsokot, az ellenfél veterán védelmezőjét és annak szárnysegédjét.

Sajnálatos módon a továbbiakban visszavettek a feszültségből, egyes epizódokra rétestészta jellege volt és még az akciójelenetek sem voltak igazán élvezetesek. Ám valahogy mindig sikerült megoldani, hogy ne fulladjon teljes érdektelenségbe és unalomba a sorozat. Nem is az a szép, ahogy a 20-as részleg emberei legyőzhetetlen katonaként masíroznak előre, hanem amikor kiderül, hogy ők is csak normális emberek, fogja őket a golyó, nem halhatatlanok.

Ó, halál…néhány karakterrel csúnyán elbántak, szó szerint. Még akkor is, ha negatív figura egyesek nem hozzájuk méltón haraptak fűbe. Az ellenfélhez elszegődött ex-Deltás karakterét nem írták meg igazán jól, a harcedzett zsoldos Matlockot egy tolvonással húzták ki a szkriptből, hűséges mesterlövészének eltávolításával sem vesződtek sokat. A Moszad lány körüli dráma eléggé felszínes volt, nem érték el, hogy sajnálni lehessen.

A negatívumokon túl sikerült megvalósítani néhány pofás akciót, de a második évadhoz képest alaposan visszavettek jó néhány téren, talán csak a csöcsökből kaptuk meg ugyanazt a mennyiséget. Közeleg az újabb évad és csak remélni lehet, hogy egy jobbat és keményebbet kapunk.