5

Apokalipszis most (Apocalypse Now, 1979)

Williard kapitány azt a megbízatást kapja a saigoni CIA-tól, hogy likvidáljon egy nyilvánvalóan megőrült ezredest. Az ezredes ugyanis a kambodzsai dzsungelben alakította ki saját birodalmát, amelyben magát istenként imádtatja és kíméletlen magánháborút folytat. Williard útja felfelé a folyón, a háborús területen keresztül egyre inkább erős színekkel festett rémálmokhoz hasonlít.

A Coppola és John Milius által írt forgatókönyv Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényén alapul, valamint merített még Michael Herr Dispatches című könyvéből, Conrad Lord Jimjének 1965-ös filmfeldolgozásából (melynek A sötétség mélyénhez hasonlóan Marlow a főszereplője), és Werner Herzog Aguirre, Isten haragja című filmjéből.

A film egyfajta road movie, amely során bemutatják Vietnámot Vittorio Storaro Oscar díjas képsorain keresztül. A Mekong folyón vezető hipnotikusan furcsa utazás szemtanúi lehetünk, amely során Vietnám szépségeit és borzalmait is megcsodálhatjuk. Gyönyörű felvételek ezek és méltán mondhatjuk, hogy Coppola műve minden idők egyik legszebben fényképezett filmje.

Már a film nyitánya sem hétköznapi, egy hétperces montázst kapunk, amiben Willard a démonaival küzd egy Saigoni hotelszobában. A helikopterek rotorjának a hangja keveredik a The Doors The End című számával és közben a napalmmal felégetett őserdő képei és Willard szenvedésének lehetünk szemtanúi.

Ha már a The Doors zenéjénél tartunk meg kell említenünk a film zenei világát, amely szintén zseniális és méltán kel versenyre az Acéllövedék filmzenéjével. Mindkét filmben a korszakhoz illő rock n roll szól, itt a Doors zenéje mellett például a Rolling Stones dallamai is felhangzanak és persze egy klasszikus is Wagnertől, a walkürök lovaglása.

Talán a film legikonikusabb képsorai amikor Kilgore ezredes helikopteres osztaga megtámadja a vietnámi falut és a hangszórókból dübörög a már említett Wagner szám. A közel 20 perces támadás minden idők egyik legnagyobb harci jelenete, amit felvettek. Helikopterek, repülők, robbanások, elképesztően grandiózus képsorokat láthatunk, amik a székünkbe szögez minket. Egyszerre naturalisztikus, brutális és szürreális az egész, ahogy a szemünk előtt zajlik a támadás.

A film talán legnagyobb erénye a remek és aprólékos karakterábrázolás. Parádés színészi alakítások sorát kapjuk, egy remek színészi gárdától. Harrison Fordot az egyik első szerepében láthatjuk, ahogy Laurence Fishburne is pályája elején volt, a film forgatásakor mindössze 15 éves volt. A szereplőválogatáson idősebbnek hazudta magát, hogy megkapja a szerepet.

A helikoptertámadásnál az egyik pilóta R. Lee Ermey aki valóban harcolt a háborúban, később az Acéllövedék című Kubrick műben, ami szintén a Vietnámi háborúról szólt az egyik főszerepet játszotta, ő volt a brutális kiképző őrmester Hartman. Scott Glenn minden idők egyik legjobb karakterszínésze, aki a ’80-as években volt pályája csúcsán, itt egy kisebb szerepben csillogtatta meg tudását. Dennis Hopper is feltűnik a filmben a Kurtzot csodáló, megbomlott elméjű fotóriporter szerepében.

A legjobb alakítást mégis a Duvall, Sheen, Brando hármastól láthatjuk. Martin Sheen végig hitelesen alakítja a lelkiismereti válságban tobzódó Benjamin Willardot, leginkább a film elején látható Saigoni jelenetben láthatjuk színészi nagyságát, amikor szétveri a hotelszobát. Sheen egyébként tényleg megsérült a jelenet forgatása során, valóban elvágta a kezét.

Robert Duvall kapta a legnagyobb elismerést Bill Kilgore ezredes megformálásáért, 1980-ban Oscar díjra is jelölték ám sajnos nem kapta meg az aranyszobrocskát. A cowboy kalapot viselő, szörfmániás ezredes, akin ugyancsak megfigyelhetjük az őrület jeleit igazi kultfigura lett. A filmben fel is teszi a kérdést Willard, mennyivel jobb Kurtz akit likvidálnia kell, mint Kilgore aki embereit arra kényszeríti, hogy bombázás közben, ellenséges tűz alatt a Mekongon szörfözzenek. Tőle kapjuk meg a film legtöbbet idézett mondatát is: „Imádom a napalm illatát reggel!”.

Brando játéka hátborzongatóvá teszi ezt a monumentális alkotást. Brando Kurtz ezredese megmutatja, mennyire megtudja változtatni a háború az embert, ez nem gonoszság, ez egyfajta borzalmas világosság, egy válasz a borzalmakra, amiket átél az ember ebben a földi pokolban. Az őrület amelyet látunk Brando játékában egyszerűen félelmetes. Kétség sem férhet hozzá, hogy a filmtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb színészéről beszélünk, aki most is zseniális alakítást nyújt. Őrült lenne Kurtz? A tettei, a gyilkosságok persze hogy azzá teszik, de a mondanivalója a filozófiája, az mindenkit elgondolkodtat és magával ragad, egyszerűen brutális hogy mennyire tökéletes Brando alakítása. Már ott bele borzongok, amikor csak a hangját hallom egy magnófelvételen, a film elején.

Coppola Steve McQueent szerette volna megnyerni Wilard szerepére, de a színész nemet mondott, mert nem akart 17 hetet távol tölteni Amerikától. Al Pacinonak is felajánlották a szerepet, de Ő félt az egzotikus helyszínektől, mivel a Keresztapa II. forgatása során a Dominikai Köztársaságban súlyosan megbetegedett. Jack Nicholson, Robert Redford neve is szóba került a film kapcsán ám végül Harvey Keitelt választották Willard szerepére.

Marlon Brandot már 1976-ban meggyőzte Coppola hogy játssza el Kurtz szerepét, a színészlegenda pedig abban az időben elképesztő 3,5 millió dolláros fizetést harcolt ki magának. Tette ezt úgy,hogy mindössze fél órát szerepelt a filmben!

1976 márciusában indult a forgatás, ami finoman szólva sem ment zökkenőmentesen. Coppola néhány nap után kirúgta Harvey Keitelt, mivel nem volt elégedett a színész teljesítményével. Visszautazott Los Angelesbe és szerződtette Martin Sheent. Mindössze 2 hónap forgatás után lecsapott az Olga hurrikán, és tönkretette a díszleteket, a helyszínt, így lehetetlenné vált a forgatás. 8 hétre visszatért a stáb Amrikába, a film pedig ekkor már 6 hét késében volt és 2 millió dollárral megemelkedett a költségvetés is.

1976-ban megérkezett a forgatásra Marlon Brando is, aki megdöbbentette az egész stábot. Mikor Brando megérkezett a forgatásra, Coppola döbbenten látta, milyen sok kilót szedett fel (Kurtz ezredes eredetileg amúgy is egy magas, sovány figura volt). Megkérdezte a színészt, tudja-e a szövegét, mire Brando azt mondta, nem tanulta meg. Mire megkérdezte, hogy egyáltalán olvasta-e a forgatókönyvet, a válasz ismét nemleges volt. Végül megkérdezte, legalább a regényt ismeri-e, ami alapján a film készült. Brando válasza: soha nem halott még róla. Végül Brando összes szövegét apró papírlapokra írták fel, melyeket elhelyeztek a díszlet különböző pontjain, és onnét olvasta őket, Coppola átírta a forgatókönyvet, Brandonak csak az arcát vették, sötétben ábrázolták és egyfajta mitikus jelleget adtak ezáltal a szereplőnek, akit szinte soha nem látunk életnagyságban.

1977 március 5.-én Sheen szívrohamot kapott a felvételek közben, így újra szüneteltetni kellett a felvételeket, ám mindössze 5 hét után a színész máris újra forgatott. A felvételek után sem értek még véget a gondok, ugyanis problémák akadtak a narrációval, a hanghatásokkal és többször is újra kellett vágni a filmet. Végül a United Artists közölte a rendezővel, hogy bármi is lesz a a Cannesi Filmfesztiválon be kell mutatni! 1979-ben mutatták be a Cannesi Filmfesztiválon, a rendező tiltakozásai ellenére, miszerint még nincs egészen megvágva. És valóban, 2001-ben mutatták be újból, majdnem egy órával hosszabb vágásban. A nagyközönség 1979 augusztus 15.-én nézhette meg először.

A filmre megérte várni, egy zseniális és bizarr víziót kapunk, amely több filmhez hasonlóan megfogalmazza azt amelyet előtte és utána többen is, vagyis a háború maga a pokol. A legnagyobb erénye a líraiság, az elnagyolt és ide-oda ugró cselekményvezetés ellenére – vagy pont ezért – hatékony vízió. Feloldhatatlan paradoxon, hogy az egyik legborzalmasabb dologról – a háborúról – lehet a legszebb képeket festeni. Az Apokalipszis most igazi tabudöntögető alkotás, hiszen ez volt az első olyan film, amely közvetlenül megkérdőjelezte az Egyesült államok részvételét az Indokínai háborúban. Grandiózus alkotás az Apokalipszis most, amely talán minden idők legjobb háborús filmje. 100%

imdb: 8,6

rottentomatoes: 99%

 

 

5 komment

  1. Ez egy nem könnyen emészthetö film,de nem is annak készült!Anno valamikor megnéztem,de emlékszem rá,hogy rohadt unalmas volt,és kínomban néztem végig.Ez akkor tájt volt amikor ezen filmek és társai jelentették többek között az akkori háborús akciónak nevezet alkotásokat.A szakasz,Hamburger Hill,Ütközetben Eltünt,stb.Akkor még Nem nagyon lehetet csereberélni,pláne letölteni filmeket,csak néha szólt egy haver,hogy van egy filmem és ez már csemegének számított!Hát így került hozzám ez a film is,de azóta se láttam és valószínüleg nem is tartok rá igényt!

  2. Kedves BeniMan!
    Mivel korábban említetted, hogy szívesen veszel “kritikát kritikáidról”, én építő jelleggel teszem meg alábbi véleményemet, mely elsősorban az írásodnak szól:
    Ez az egyik kedvenc filmem, mely – bár ízig-vérig “vietnámos” – jóval többet ad egy “sima” háborúellenes filmnél…
    Így a kritikának örülök abból a szempontból, hogy jól esik, amikor a filmért hozzám hasonlóan rajongókkal találkozom – abból a szempontból viszont kissé keserű a szájízem, hogy az írás maga nem sikerült elég jól!
    A tények “kiollózottsága” egy dolog (az internet világában sajnos ez teljesen általános, de én mégiscsak szeretem, ha forrásmegjelölést is használ valaki, ha már nem saját kútfőből dolgozik), de vannak tárgyi tévedések is, amelyek ugyan nem jelentősek, de a pongyolaság érzetét keltik (pl. az Indokínai háború gyűjtőfogalom, mely alatt inkább csak a “Vietnámot” megelőző, a francia gyarmatosítókkal vívott küzdelmet szokás érteni(már csak azért is, mert az Indokína megnevezés is Vietnám francia neve volt)).
    A fő gondom azonban az, hogy a filmről, a történetről, a szereplőkről, motiváltságukról, a mű gondolatiságáról, stb. elég kevés szó esik, a kritika jóformán kimerül a filmes adatok áratadszerű felsorolásával.
    Ugyanígy adós maradsz* a személyes véleménynyilvánítással is – a “100%” azért kevés… (*amúgy más írásaidnál asszem nem volt ilyen probléma)
    Mindenesetre, ha ennyire szereted az Apokalipszis most-ot, ajánlom figyelmedbe az eredeti (kis)regényt, ami ugyan Afrikában játszódik, de ugyanolyan zseniális, mint a film…
    A fentiek megfogadását a kritikaírás területén történő fejlődéshez én nélkülözhetetlennek tartom (de ez természetesen az én véleményem).
    Üdvözlettel: vrango

  3. Igen, pokolian nehéz darab, de zseniális. nagyon tetszett anno, csak kegyetlen hosszú, de az a legkevesebb baja.

  4. Sajnos sok emberkének ez egy nézhetetlen müvészfilm…pihaaaaa!:((( Óriási remekmű egy megkerülhetetlen Film!/Bár teszem hozzá,aki a Transformeren szocializálódik annak ez a film tömény unalom…/

  5. BeniMan, nem tudom, hogy a forgatasi hatterinformaciokat a Hearts of Darkness dokumentumfilmbol vetted? Mindenesetre nagyon ajanlom a film rajongoinak – vagy barkinek, akit erdekel a filmtortenelem – Coppola felesege keszitette a forgatas kozben es bepillantast enged a resztvevok psziches allapotaba – mindenki egyfolytaban be volt tepve, leginkabb Hopper. Azelott sosem hallottam rola, mig a Community egy epizodjaban legalabb haromszor elhangzott, hogy “Haven’t you seen The Hearts of Darkness? Way better than Apocalypse Now.” Tenyleg baromi erdekes, egy relikvia a monumetalis forgatasokrol, amiket valoszinuleg soha tobbet nm latunk a CGI-nak koszonhetoen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *