0

Csak röviden

Hírnév: Nem láttam az Alan Parker által rendezett eredetit, remélem egyszer majd a közelébe kerülök, azt viszont már jó előre sejteni lehetett, hogy a feldolgozás nem fogja megütni a szintjét, bár ettől még egy szórakoztató produkció születhetett volna. A történet egy new york-i főiskolára jelentkező diákok körül forog, ebben az intézményben igazi előadóművészeket faragnak a tanulókból. Kevin Tanchaoren a klipszakmában szerzett nevet magának, egy zenés-táncos tiniknek készült film pont megfelelő volt számára, hogy kipróbálja magát a mozi világában is. A direktor nem bírt igazán mit kezdeni az alapanyaggal, a diákok problémáin, ambícióin, hírnévre való törekvésein és egyéb hasonló dolgain hamar túl akart lenni, igazság szerint akkor érzi magát elemében, hogy a szereplők dalolgatnak vagy táncolnak, ekkor tudja igazán kiaknázni klipes múltját, ezek a részek jól sikerültek, talán még nézhető is lenne, ha több ilyet láthatnánk filmben, ám összesen 4 ilyen zenés betét található a produkcióban. Jobb lett volna, ha csak ezeket forgatták volna le és az MTV-ben leadják. Valamennyire csodálkozom, hogy a Megasztár és az ehhez hasonló showműsorok világában nem aratott nagy sikert. 20 %-ot tudok rá adni.

Arthur: Maltazár bosszúja: Luc Besson fejéből pattant ki az alapötlet, a francia író-rendező-producer vászonra adaptálta saját elgondolását, amelyben Arthur átváltozik villangóvá, egy ici-pici lénnye és különféle kalandokba keveredik. A folytatásban Arthur egy rizsszemre karcolt S.O.S.-t kap, ezért a srác mindenképpen szeretne visszatérni a villangók világába, hogy segítségen a barátain és megmentse szerelmét, Holdviola hercegnőt. Az első részben az animációs részek szerintem fantasztikusra sikeredtek, de az élőszereplősekkel sem volt nagy baj. A folytatásban azonban túl sok az igazi színészekkel felvett jelenet és olyan semmilyen, ásítozós volt, alig vártam, hogy Arthur átalakuljon, ám nem történt csoda, mikor ez bekövetkezett. Az első rész élvezhető, magával ragadó mese volt, 90 %-ot ért nálam, a folytatás azonban nem több, mint 20 %. Döbbenetes, hogy egy nagyszerű mesét miképp tudott így folytatni Besson.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *