10

Brothers

Az afganisztáni háború már több, mint nyolc éve nem csillapodó, sőt egyre véresebb eseményei, mint téma valószínűleg most kezdi meghódítani a hollywoodi filmipart. Jim Sheridan Brothers címet viselő remake-je ugyan azt a kérdést is feszegethetné, mi késztet arra egy családapát, hogy gyerekei és felesége helyett az afgán aknamezőket válassza, ám a drámát ezúttal a katonával történt szörnyűségek és a feldolgozás lehetetlensége adja.

Elöljáróban annyit, hogy a dán Testvéred feleségét (Brodre), mely alapján a Brothers készült, még nem láttam, így számomra ez a film meglepetés volt.

Sam (Tobey Maguire) az amerikai állampolgár mintapéldánya, apa, férj és hazáját védő katona. Az ő küldetései általában Afganisztánba szólnak, történetünk kezdetén is épp egy ilyen útra indul. Van egy fiútestvére, Tommy (Jake Gyllenhaal). Róla nem ejthetünk  dicsérő szavakat, a család fekete báránya, akire nem lehet büszkének lenni, épp most engedték ki a börtönből. Egy elköltött közös vacsora alkalmával kiderül, milyen nagy feszültséget okoz a családban Tommy jelenléte. A két ellentétes jellem igen erősen taszítja egymást. Sam elindul a háborúba, s hamarosan fogságba esik egy sikertelen akcióban. Családjával már csak a halálhírt közli a hadsereg, de mi tudjuk, hogy életben van, ha ez csak egy hajszálon múlik is minden pillanatban. Eközben Tommy otthon mindent megtesz testvére családjáért. Egyre többet foglalkozik a gyerekekkel, és végül a fiatal “özvegy” (Natalie Portman) barátságát is sikerül megnyernie.  Ekkor végre hatalmas áron kiszabadul Sam a fogságból, a halottnak hitt férj hazatér.

A katona visszatérése után egy másik csata kezdődik, ahol a küzdelem lelki síkon játszódik és benne Sam erősen vesztésre áll. Már nem ugyanaz az ember, akit korábban  megismertünk. Szabadulásának ára az, hogy elveszítse a benne kialakult, mintaszerűen példás énképet. Környezete pedig éppen ellenkezőleg, nagyobb hősnek tekinti, mint bármikor, s ez a két ellentétes kép egy belső meghasonlottságot eredményez a férfiben. Egyedül csak a halott társ feleségének álmaiban jelenik meg kísértetiesen a belső gyötrelme. Sam nem bűnös ember, vagy erősen vitathatóan az, de amire fogvatartói kényszerítették, azt lehetetlen feldolgozni. Valamiért mégis nagyon nehéz szimpatizálni ezzel a karakterrel, nehéz elfogadni, hogy a terroristák elleni harc a választott hivatása. Ugyan a film valamennyire megmagyarázza motivációját a szigorú apa elvárásaival, de még mindig ott van a másik testvér, akinek ez az út valószínűleg meg sem fordult a fejében. Aztán lehetne magyarázni, hogy ő egy önfeláldozó, hősies személyiség, csak valahogy ez ebben a történetben nem jön elő. Akárhogy is nézzük, itt  csakis egy téves ideológia lehet a háttérben. A legdühítőbb azonban az, hogy a léha, börtönviselt tesót bezzeg nagyon meg lehet kedvelni. Az addig rendben van, hogy ő Jake Gyllenhaal, akit eleve szeretünk, és nagyon lazán hozza a figurát, de belegondolva, milyen az a film, amelyik jobban szimpatizál a bűnözővel, mint a hazáját védő katonával? Vagy hamis, vagy túlzottan elfogult vagyok, vagy a film pont arra akarja rávilágítani a kedves amerikaiakat, hogy nincs minden rendben az elképzeléseikkel. Valami nem stimmel ezzel a filmmel, bár sok olyan drámai elem van benne, és némi önkritika az amerikai politikáva szemben, ami egy bizonyos szinten meg tudja tartani.

Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy Tobey Maguire dolga a legnehezebb bár a legtöbb lehetőség is az ő karakterében rejlik. Alakítása kiemelendő, nem hiába kapott Golden Globe-jelölést. Talán sokan azonosították a Pókemberrel, de aki ismerte már korábban mondjuk, az Árvák hercegéből, tudja, hogy ő egy nagyon tehetséges színész, csak a hálószövő sajnos egy hosszabb mellékvágányra térítette. Natalie Portman-ben pedig itt azért is találhatunk valami újat, mert valószínűleg ez az első anyuka-szerepe. Azonban, mint a cím is mutatja ez a film a két testvérről szól, melyhez ő jobbára csak asszisztál. Jake Gyllenhaal egy rászabott szerepet kapott, mellyel egyszerű könnyedséggel bánt el.

Szerintem: 70%

Imdb: 7,5/10

10 komment

  1. SPOILER:
    Nekem bejött! 1 hete láttam,és a végén Én nagyon izgultam hogy durva befejezés lesz, ahogy hadonászott a fegyverrel és ahoyg egyre jobban érezhető volt a feszültség azt hittem valaki meghal a végén,az úgy talán keményebben ütött volna,még ha véletlenül is hal meg!

  2. Én nem láttam a filmet, csak a trailert, az alapján erősen hajazott a Pearl Harbor-ra, ahol a csaj a legjobb barátba szeret bele, a halottnak hitt vőlegény pedig visszatérve megbolondul. De a leírtak alapján ez komolyabb film, köszi a kritikát 🙂

  3. Nekem eddig semleges színész volt Jake Gyllenhaal és Tobey Maguire is. Már nem azok, TM tényleg jó színész, és megszenvedett ezért a szerepért (fogyás-hízás) és a film is remek. Kb. annyi mondanivalója volt számomra, hogy a háború szar, de ezt eddig is lehetett tudni. A szereplők pedig különösen szerencsétlen helyzetbe kerültek.

    Először nekem is a Pearl Harbort juttatta eszembe, de csak amíg meg nem néztem.

    Spoiler: Igazából talán mindenkinek jobb lett volna, ha Sam meghal az elején, ahogy hitték, kevesebb szenvedést kellett volna elviselnie mindenkinek.

  4. Felkeltette a figyelmemet, a háborús-politikai drámákat különösen kedvelem, főleg, ha még Natalie Portman is játszik benne. Bár Tobey Maguire alakításától félek, a Pókember sorozatban nem mondhatni, hogy jól játszott (mondhatni hihetetlenül gyenge volt), de majd kiderül.

  5. Az eleje valahogy nem fogott meg, Maguire afganisztáni szenvedésébe sem éltem bele magam, szóval az első fele olyan közepes, mikor hazatér, akkor válnak igazán a dolgok izgalmassá, feszültté. Maguire és Gyllenhaal pedig nagyon jól játszanak, igaz bizonyították már régen is, hogy elbírnak drámai szerepekkel.

  6. Az eleje valahogy nem fogott meg, Maguire afganisztáni szenvedésébe sem éltem bele magam, szóval az első fele olyan közepes, mikor hazatér, akkor válnak igazán a dolgok izgalmassá, feszültté. Maguire és Gyllenhaal pedig nagyon jól játszanak, igaz bizonyították már régen is, hogy elbírnak drámai szerepekkel.

  7. A Pearl Harbor-nél mindenképpen komolyabb, a sztoriban tényleg van hasonlóság, de mint sajtosroló mondja ezt hamar elfelejtjük, ha elkezdjük nézni.

  8. A Pearl Harborban nem is az volt a lényeg, hogy visszatér a fickó, ott ez inkább csak töltelék volt. A kikötő szétbombázása, majd a visszavágás volt a lényeg.
    Ráadásul Bay nem is tud igazán drámázni, Sheridan meg ehhez ért igazán.

  9. Én nem láttam a Pearl Harbort, ahhoz nem tudom hasonlítani, viszont ennek a filmnek az eredeti dán változatát megnéztem már korábban.
    Ahhoz képest viszont ez sokkal jobban tetszett. Mivel egy az egyben lett átültetve, a pénz jobban érvényesült. (szereplők, rendezés, fényképezés,stb)
    75%

  10. Valóban kicsit közhelyes az eleje, de jó dráma kerekedik belőle jó színészekkel. A két kicsin külön ledöbbentem, hogy mennyire jól játszanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *