Megint beülhetünk vagy fél tucat filmre.
Alkonyat: Hajnalhasadás – 2. rész (The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2): Bella megszülte gyermekét, de a lányt a Volturik el akarják pusztítani. A Cullen klán nem hagyja magát és a többi vámpírnemzettséghez fordul segítségért. Olvasd tovább
Torrente önző, rasszista, szexmániás, alkoholista (stb, stb.) fickó, aki egykoron zsaru volt, rejtély, hogy miképp került be a testületbe. Ő az volt a vígjátékok számára, mint az a bizonyos csoki az édességek között. Csak éppen nem randa és finom, hanem tahó és felettébb vicces. Már az első „ízlelgetés” és szemrevételezés alkalmával kiderült, hogy a termék mennyire lesz kedvünkre való. A spanyol antihős nem csak hazájában, hanem nemzetközileg is nagy ismertségre tett szert, milliókat nevettetett meg paraszt stílusával, tahó modorával. Ráadásképp olyan dolgokat tanított, amelyekre még szüleink se hívták fel figyelmünket (pössentés előtt moss kezet) és aranyköpéseit jó ideig ismételgették az emberek.
Vasember és Thor már régen elgyepált vagy 4 tucat kőkemény ellenfelét, míg nekünk idehaza Góliáttal kellett beérni, aki varázslatos baltájának segítségével jutott túl néhány nehézségen. Fogalmam sem volt mi fán terem a szuperhős, amíg az Alfa egy különszámában Pókember, Amazon (akkor még Miss Hulk) és Amerika Kapitány a felhőkarcoló méretű Monolith-ot próbálták megakadályozni abban a tevékenységében, hogy New Yorkot a földdel tegye egyenlővé. Nem sokra rá a Kandi lapok segítségével mi is megismerhettük a Hálószövő, az X-Men és Bosszú Angyalai kalandjait. Éppen ezért Wolverine és mutáns társai első mozis megmérettetésénél már nem pislogtunk értetlenül, hanem mint régi ismerősökre tekintettünk rájuk a vászon előtti székekről.
.jpg)
John Carpenter a félelemkeltés mestere és nagy horrorguru… volt. Lepakolt néhány klasszikust az asztalra, ám a 90-es évek vége felé elfogyott v a szufla, mintha kiszállt volna belőle a tehetség és az azóta is messzire elkerüli. A Vámpíroknál már nem sikerült megugrani a lécet, A Mars szelleme meg az a kategória, ahol valaki gyorsan összeránt egy újabb produkciót, bemutatván, hogy nem kell még leírni és tud olyan művet felmutatni, amiről érdemes beszélni vagy hosszú időre elmegy pihenni. Carpenter inkább az utóbbi választotta, 2011 óta nem is hallhattunk róla túl sok mindent, de végül újból életjelet adott magáról, mikor kiderült, hogy megcsinálja a The Ward horrort. Egy fiatal lányra rendőrök lelnek rá egy égő ház előtt, rövid úton elmegyógyintézetbe kerül, ahol nem érzi jól magát a viszonylag kedves lánytársaság ellenére sem, azután meg pláne ki akar jutni, hogy időnként ráijeszt valami csúnya szerzet, aztán eltűnik. Eredetiséget ne nagyon keressünk, talán csak nagyítóval, feszültség is erősen hiányzik, ennek szintje nulla körül mozog. A rémisztgető ghoul elég bénának tűnik, ha kihagyták volna, akkor egy tehetségesebb rendező korrekt drámát tudott volna rittyenteni az alapanyagból. Mintha nem is egy veterán horrorfilmes, hanem egy kezdő szerencsétlen direktor ótvar munkáját néznénk. Eme rettenethez semmikép sem kapcsolódhat Carpenter, de sajnos mégis, hiába is nézzük bizakodva a készítők között a nevét, hátha felfedezünk egy betű különbséget és kiderül, hogy csak egy imposztorral van dolgunk. Aztán csak leeshet, hogy miért vállalta be: Amber Heard, Danielle Panabaker, Lyndsy Fonseca. Carpenter, Te vén kujon!! Nincs más magyarázat, csak az, hogy hülye lett volna elutasítani, hogy három fiatal és mellesleg egész jól kinéző hölggyel forgasson hetekig. Így még a sok negatív vélemény sem mossa le az arcáról a kéjes vigyort. Összességében 20 %-ot adnék rá, mivel legalább a csavar rendben volt. A fordulat teljesen várható volt, mivel Heard karakteréről csak elég keveset tudunk meg és egy értelmesebb (a vége felé már bármiféle) magyarázatnak már ideje lett volna.
„Megtanultam a leckét.” – ez a mondat Ben Affleck száján csúszott ki nem is oly rég, hozzátéve, hogy nem az effektek meg a hatalmas költségvetés a lényeg, hanem a történet. Egy film esetében a sztori számít, a többi más csupán mellékes és ezért is döntött úgy, hogy a Superman filmet visszautasítja. Gondolhatnánk, hogy e szerint Afflecknek megjött az esze, ez a jobbik eset, a rosszabbik meg az, hogy így próbálja fényezni magát és a következő rendezésénél meg széttárjuk a karjainkat és feltesszük a kérdést, hogy miképp is volt azzal a történet szöveggel? A színész a Hideg nyomon krimi kedvéért ült be először a rendezői székbe (volt még két rövidfilm), alkotása ugyan nem termelt a kasszáknál nagyobb összegeket, de a szőrös szívű kritikusok dicsérték a művét. Affleck ezt követően vett egy 180 fokos fordulatot és sokat próbált nyomozók helyett sokat próbált bűnözőket választott központi karaktereknek.
Ma sem fukarkodtak a bemutatókkal, 5 film érkezett a mozikba, pénteken pedig még egy premier lesz.
Az amerikai (The American): George Clooney egy bérgyilkost játszik, akinek legutóbbi melója nem sül el a legjobban. Elhatározza, hogy a következő munkája lesz az utolsó, majd Olaszország egyik falujába érkezik, ahol összebarátkozik egy pappal és beleszeret egy prostiba.
A Lumiere-fivéreket gondolom senkinek nem kell bemutatni. Egy csapásra megváltoztatták a világ menetét. Nézzétek meg az alábbi kis szösszenetet 1895-ből.
A fekete-fehér filmek egészen más hangulatúak, mint színes társaik, a némafilmek pedig csak fokozzák ezt a különlegességet. Higgyétek el, néha egy némafilm sokkal beszédesebb mint egy hangos. Az alábbi összeállításban a legkedvesebb fekete-fehér filmjeimet állítottam össze (kivételesen rangsorban). Sajnos túl sok van, amelyeket még nem sikerült megnéznem, de szerencsére a youtube a barátunk. 🙂 Kis segítség hogy könnyebben emlékezzetek régi filmekre és tudjatok játszani.
Talán kevesen tudnák és még kevesebbeket érdekelne, hogy melyik napra esik az Egyesült Államok egyik nemzeti ünnepe, a Függetlenség napja, ha nem készült volna el a film. De jött Roland Emmerich és megismertette a világgal, hogy július 4 bizony fontos dátumnak számít az amerikaiaknál és ugyan mely ország mondhatja el magáról, hogy egy inváziós produkciót rittyentett valamely fontos ünnep köré? Emmerich azzal tette le névjegyét Hollywoodban, hogy a(z akkori) kor két legnagyobb akcióhősét összeeresztette egymással (Tőkéletes katona), itt már kijelölte mintegy magának az irányvonalat és első nagyobb bemutatkozásával nyilvánvalóvá tette, hogy az agyatlan, ám korrekt módon összerakott és élvezetes produkciókat részesíti előnybe. Ezután átküldte Kurt Russellt a Csillagkapun, majd megírta Dean Devlinnel A függetlenség napját. Érdekes, hogy Hollywoodban rábíztak egy ízig-vérig amerikai filmet egy németre, hiszen egy tősgyökeres yenki rendezőt kellett volna állítani a projekt élére, bár azok után nincs mint meglepődni, hogy Árpád apánkat Franco Nero játszhatta el.
Rég játszottunk, és arra gondoltam összedobom a saját kis top 10-es betétdal listám. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra az utóbbi évek betétdal palettáján fellelhető darabok, mind-mind csalódások voltak. (Számítottam volna egy ütős kis zúzásra a Terminator 4-hez, de nem volt semmi.) Aztán amikor megláttam az AC/DC dalát az Ironman 2-höz, azt gondoltam, te jó ég, ez az amit olyan nagyon hiányoltam. (Értelemszerűen ez azt is jelenti, hogy nekem, ez az utóbbi évek legjobb betétdala.)
Charles Lutwidge Dodgson (íróként használt álneve Lewis Caroll) több dologgal foglalkozott életében. Íróként, költőként és matematikusként tevékeynkedett, papként is ismert volt. Több gyerekkönyv fűződik a nevéhez, de talán az Alice Csodaországban a legismertebb alkotás tőle. A címszereplő 6 éves kislány, Alice egy fura világba kerül, ahol különös karakterekkel hozza össze a sors és szokatlan szabályokat kell betartania. Dodgson két Alice regény írt, Alice Csodaországban és Alice Tükörországban címmel, az elsőből 1903-ban meg is érkezett az első (12 perces) film. Idén Tim Burton verziójában merülhetünk ebben a hihetetlen világban.
 |
Jó pár évvel ezelőtt, mikor még aktív képregényvásárló voltam és a Kandi Lapok is létezett a Pókember mellett feltűnt néhány más szuperhős is. Az X-Men képregényeket a kezdetektől fogva vettem, rögtön az első számban feltűnt Rozsomák. Igazi keménykötésű karakternek ismerhettük meg. A figura elég nagy népszerűségnek örvendett, a Marvel felismerte benne az aranytojást tojó tyúkot, vendégszerepeltették is Rozsomákot mindenféle más képregényben. Gyakran olyan helyeken és csapatokban tűnt fel, ahol nem lett volna semmi keresnivalója, hiszen ekkor elvileg máshol tevékenykedett. Na de a mutáns az évek alatt nem vesztett népszerűségéből, továbbra is a kedvelt szereplők közé tartozik. Hallhattunk olyan sztorikat is, hogy a sulikban a tanórákon néhány nebuló a legkeményebb fémnek az adamantiumot nevezte meg Csak idő kérdése volt, hogy az X-Men filmek mellett Rozsomák is külön alkotásban láthassuk viszont, ahol a többi X tag már nem nyüzsög körülötte.
Indul a moziünnep!! 10, azaz tíz darab új film érkezik a magyar mozikba.
Hívatlanok (Strangers): Kristen és James estéje nem alakul éppen túl jól, kicsit összevesztek. A bajt csak tetézi, hogy néhány maszkos egyén zaklatni kezdi őket. Főszereplők: Liv Tyler és Scott Speedman. A film sikeres lett, folytatása majd érkezik. Erre tuti elmegyek, estére valami iromány is várható róla. Poszter és előzetes
FilmDROID