FilmDROID
A kaszkadőrök (stuntmen, stunt performers) veszélyes mutatványokkal foglalkozó, és erre specializálódott szakemberek. Egyes képviselői kaszkadőr bemutatókon ejtik ámultba a közönséget, míg mások a filmek világában kamatoztatják tudásukat. Legyen szó épületekről történő leugrásról, lángoló emberekről, lovas esésekről, robbanásról, autós ütközésről, verekedésről, vagy motoros bravúrozásról; ők azok, akik kockáztatják testi épségüket a hiteles jelenetekért.
Az emberi lélek sötét oldalának bemutatása és feltárása, a szexualitás és a vágy témakörének boncolgatása és a pszichológia mély bugyraiba való lemerülés kinek másnak lenne tökéletes sztori, mint David Cronenbergnek? Ám a film közben egyszer sem tűnik úgy, hogy egy Cronenberg alkotás peregne szemünk előtt. Egy biztos, a végén senki nem tudná megmondani, hogy a Veszélyes vágyat ő dirigálta. Az igaz történet alapján készült alkotásban Sabina Spielreint Carl Jung veszi kezelésbe, először csak a rendelőjében, később az ágyban is. Spielrein felbukkanása erősen kihat a Jung és Sigmund Freud közötti szakmai és emberi kapcsolatra, voltaképp Freudnak egyáltalán nem tetszik, hogy kollégája csúnyán eltér az eddig megszokott kezelések menetétől. Freud először jó barátként belemegy az eszmecserékbe, próbálja „tanítványát” a helyes útra terelni, tanácsokkal látja el, később felébred benne a szakmai féltékenység, nincsenek ínyére az új elképzelések. Michael Fassbener és Viggo Mortensen remekelnek, mintha rájuk öntötték volna szerepeiket, Keira Knightley néhol túlzásba viszi játékát (karakterét egy másik filmben talán azonnal ördögűzésnek vetették volna alá,), mellesleg az ember legszívesebben meghívná egy tucat hamburgerre, fel kellene szednie néhány kilót. A filmnek egyszerűen se íze, se bűze, azért válhat érdekessé, mivel láthatjuk, hogy Jung miképp próbált gyógyítani, illetve a két kolléga beszélgetései, példái is említésre méltóak. Kissé olyan, mintha egy pszichológiai előadásra készült volna a film, mintha a diákok így többet tudhatnának meg a pszichoanalízisről és a neurológia két nagy alakjáról. Bizonyára az egyetemen jobban értékelték volna Cronenberg elemzését, aki még meg sem kísérli, hogy művén később jobban elgondolkodjunk.
Marilyn Monroe – színésznő, énekesnő, sztár, díva, Playboy-nyuszi és szexszimbólum. Lábai előtt hevertek a férfiak, összetört néhány férfiszívet, elfogyasztott három férjet, az agyára ment néhány munkatársának, kapcsolatba került a Kennedy-klánnal és még most is beszélnek róla halálával kapcsolatban. A film csupán Monroe életének rövidke szakaszát meséli, de így is megtudhatunk róla néhány dolgot… már ahogy Colin Clark, Laurence Olivier asszisztense látta.
Az alábbi beszámolót Slowclubster küldte, köszi.
Valaha rég, egy messzi-messzi galaxisban…
Na, nem is volt ez olyan rég, és nem is volt messze, hiszen tegnap este Budapesten, a Millenáris Teátrumban részt vettem harmadmagammal (ott volt párom és egy barátom is) életem egyik legnagyszerűbb élményén!!!
Erre, amíg élek emlékezni fogok. Az, hogy alapból hardcore SW-fan vagyok, az egy dolog. Attól még tudom, hogy nem minden arany, ami fénylik…
De ez a dolog kiragyog az átlagból. Alapból adva van ugye John Williams Oscar-díjjal jutalmazott grandiózus zenéje. Ehhez jön az a sok istenáldotta tehetség, akik a Pomázi Ifjúsági Fúvós-zenekarban zenélnek. Plusz az “501-es légió”, akik a világ legfanatikusabb SW őrültjei, ők a saját maguk által készített jelmezbe bújva lépnek fel az egész világon mindenféle rendezvényeken. Egy kis háttérvetítés a zenekar mögötti filmvászonra a klasszikus jelenetekkel, és kész is van a tökéletes SHOW! Mert ez bizony show volt a javából, nem egy szimpla hangverseny.
Csütörtökön került a moziba a Disney stúdió legújabb filmje, a John Carter. Egykor a Disney név egyenlő volt a varázslattal az igazi filmélménnyel. Nem mondom hogy mostanra megkopott ez a hírnév, de a brutális pénzösszegekből készült filmek amiket mostanában készítenek nem feltétlenül hozzák vissza azt a filmélményt amelyet gyerekkorunkban kaptunk a Disneytől. A John Carter is brutális összegből készült, 250 egyesek szerint 300 millió dollárt is rááldoztak a filmre. Azt hogy sikeres lesz e, egyenlőre nem tudjuk megmondani, de mindenesetre összeszedtük a 10 legjobb élő szereplős (nem animáció, nem mese, csak olyan filmek amelyekben van hús vér szereplő is!) Disney filmet. Jöjjenek a Miki Egeres stúdió legjobb filmjei! A lista szubjektív! Ez csak az Én személyes véleményem, a saját listám. Szerintetek melyik a legjobb Disney film? Melyik film/filmek maradtak le a listáról? A Ti TOP 10 listátok hogy néz ki? A kommentekben lehet vitázni!
Martin Scorsese több évtizedes pályafutása alatt letette jó néhány emlékezetes, klasszikus filmet az asztalra, de mégis inkább gengszterfilmjei ugranak be, ha szóba kerül a neve. Marcona, nem éppen tiszta lelkületű fickók próbálnak egyre feljebb és feljebb kapaszkodni a ranglétrán, nem csak azzal kell törődniük, hogy kikerüljék a nyomukban koslató nyomozót, de résen kell lenniük, nehogy egyik kollégája verje át a palánkon. Senki nem gondolta volna, hogy egy egyszer majd családi filmet fog készíteni, amellyel tiszteleg a mozi (h)őskora előtt.
Volt idő, amikor a Marvel két kézzel szórta képregényeinek megfilmesítési jogait, amit egy idő után szépen meg is bánt. Próbálkozott ugyan, de csak néhányat tudott visszaszerezni, a Szellemlovas 2010 vége felé visszamotorozott volna hozzájuk. Ám a Columbia nem engedte el a lángoló fejű igazságosztó láncait, az utolsó pillanatban hozzáláttak a forgatáshoz, amivel elérték, hogy a jogok még egy kis ideig náluk legyenek. Kissé érthetetlen döntést hoztak, hiszen az első felvonás alig hozott valamit a konyhára, ráadásképp nem csak az év egyik legrosszabbja lett, hanem minden idők leggázabb képregényfilmjei közé is beállhatott Batman és Robin mögé, Elektra mellé. A második részben Johnny Blaze valamiért Kelet-Európában bujkál, ami annyit tesz, hogy Románia környékén húzza meg magát és mindenki tudja, hogy hol van. Az Ördögnek is errefelé akad dolga, egy srácot keres és szedett-vedett bandát küld a célszemély elfogására. Nicolas Cage mindig is szeretett volna eljátszani egy képregényfigurát és ha megfizetik boldogan csinál magából hülyét. A folytatáshoz viszont láthatóan nem volt kedve vagy csak egyszerűen elunta magát, mikor kezébe vette a forgatókönyvnek nevezett papírhalmot. . Míg a Szellemlovas néhány gazfickóval küzd, a néző is erősen harcol egy „lénnyel”, az álommanóval. Ebben a harcban Violante Placido siethetett volna néhány néző segítségére, méghozzá úgy, ha ledobja ruháját, George Clooney-nek levetkőzött (Az amerikaiban), itt sajnos nem tesz effélét. Idris Elba pisztolyforgató, alkoholista szerzetest játszik, de neki se írtak jó jeleneteket, a megmentendő gyermeket játszó Fergus Riordan pedig tökéletesen ellenszenves. Jelen van Christopher Lambert is, akinél legalább azt a poént el lehet sütni, hogy lehet olvasni az arcáról, sajnos barlangjában nem Sylvester Stallone akadt rá, hanem Cage. Míg a Szellemlovas az első felvonásban valamenyire értelmesnek látszott, addig a második részben lényegesen lebutították. Érezhető, hogy a stúdió gyorsan össze akarta csapni a filmet és a lehető legolcsóbban és leggyorsabban dolgozó rendezőt keresett a film élére, meg is lelték a Neveldine-Taylor párost a feladatra. Ám a duó csak azt tudta bizonyítani, hogy jobb lenne, ha Crankhez hasonló filléres őrületeket készítenének a jövőben. A dialógusok borzalmasak, a színészek erőlködése olykor megmosolyogtató, ez az alkotás egyszerűen élvezettel fetreng a B kategória mocsarában, nem tud és mintha nem is akarna szórakoztatni. Nem csak a Szellemlovas feje lángol, de bizonyára a készítők feje is éghet, amiért efféle borzalmat adtak ki kezük közül.
Gina Caranót akkor is imádnám, ha nem rúgná szét a filmben felgyülemlő magas színvonalú hím színészgárda seggét, egyenként és vérprofin, de így meg aztán…
Ironikus, hogy az ő támogatására verbuvált színészhad tulajdonképpen az egész filmben végig csak asszisztál. A harctéri amazonból hősnővé avanzsált kisasszonyt ugyanis a legjobban képzett MI-6 ügynökök is vért izzadva próbálják megállítani kocsmákban, motelekben, országúton, üldözve, de persze egyiküknek sem sikerül. A női főszereplős akciófilmek azt hiszem hosszas keresgélés és próbálgatás után ráleltek a királynőre.
…avagy melyik produkció fog hatalmas égni idén? A nagy költségvetés általában nagy kockázatot jelent. Persze akad egy-kettő, amelynek sikere garantált, a Bosszúállók, a Hobbit vagy következő Batman film kizárt, hogy elbukjon. Ám akadnak szép számmal idén olyan művek, amelyekre rengeteget költöttek, nagy a tét és egyáltalán nem garantált, hogy a producerek és a stúdiók viszontlátják pénzüket. Vegyünk sorra pár produkciót, amelyek közül néhány biztosan el fog vérezni.
Ben bácsi szavainak a jelentőségére Peter Parker sajnos túl későn ébredt rá: A nagy hatalom nagy felelősséggel jár. A mondat végül Pókember mottójává vált és ismételgette sűrűn, nehogy ő vagy esetleg mi, az olvasók elfelejtsük. Vajon mi mit tennénk, ha váratlanul különleges képességekre tennénk szert? Mire használnák új tulajdonságainkat? Vajon a jó ügyet szolgálnánk vagy inkább a sötét oldalra állnánk, esetleg csak apró csínytevéseket követnének saját magunk szórakoztatására?
Verne Gyula élete során számtalan kalandos és fantáziadús regényt adott ki kezei közül, könyveiből több tucat jobb-rosszabb sorozat, tévé- és mozifilm készült. Leginkább a 80 nap alatt a Föld körül, a Némó kapitány, illetve a Rejtelmes sziget tartozott a producerek kedvencei közé. 2008-ban Brendan Fraser és Josh Hutcherson az Utazás a Föld középpontja felé produkcióban került különféle látványos helyzetbe egy családi kalandfilm keretein belül. Jöhetett a folytatás, Hutcherson maradt, Fraser azonban nem kért a második részből, ami érthető. Hiszen ha már olyan szépen megnövesztette pocakját, akkor miért kellene abból leadnia? De jött Dwayne Johnson, a pankrátorból színésszé lett hegyomlás kilóban nyom annyit, mint Fraser, különbség csupán izmok tekintetében van. A Sziklát a Sors is akciósztárnak teremtette, kár, hogy sokszor felesleges vígjátékokban múlatja idejét. Ezúttal meg sem fordul a fejünkben, hogy mihez adja már megint a nevét, kivételesen jól választott és legalább még humorizálhat is. Johnson és Hutcherson mellett domboríthat Vanessa Hudgens, aki úgy fest, mintha éppen egy tinipornó forgatásáról érkezett volna és elég sokszor úgy fest, mintha a forgatás befejezése után egy erotikus alkotás felvételei rohanna. Hozzájuk csapták még Luis Guzmánt, ő az aki teljesen felesleges, nem tudnak mit kezdeni karakterével, megölni csak nem lehet. Rendes a készítőktől, hogy nem csak Verne, de Swift és Stevenson könyveit is megemlítik (már az is siker, ha 100-ból 1 nézőnek eszébe jut megvenni vagy kikölcsönözni a regényeket) és az általuk hátrahagyott nyomokból secperc alatt megfejtenek és már repülnek is az eltűnt nagypapa megtalálására. Gyíkméretű elefántok, elefántméretű gyíkok, hatalmas rovarok várják a „túrázókat”, keveset pihennek, annál többet szaladgálnak és még a Nautilus is előkerül. Megdöbbentő fordulatokra ne nagyon számítsunk, a látvány rendben van és kellőképp szórakoztató, bár arra fel kell készülni, hogy néhol eléggé gyerekes. 60 %-ot kap, mondhatni kellemes csalódás, főleg annak fényében, hogy a rendező előző munkája a Kutyák és macskák borzalmas második része volt.
McG a reklám-és zeneiparban ténykedett és sok kollégájához hasonlóan neki is megfordult a fejében „Mi lenne, ha kipróbálnám magam a mozi világában?” Jöhetett a Charlie angyalai sorozat akciósított filmváltozata és csinálhatott sport-drámát is, ám leginkább arról híresült el, hogy a Terminátor franchise-t a gödör legaljára juttatta, ahonnét még maga a Skynet sem találja a kiutat. Ahelyett hogy megszégyenültem visszakullogott volna klipeket gyártani inkább belevágott a This Means War-ba.