írta Nikodémus
Épp negyven éve, 1975. júniusában mutatták be a mozikban a modernkori blockbuster kísérleti ragadozóját, A cápa című filmet. Következik a nagy Spielberg-sztori harmadik része, melyből kiderül, hogyan lehet tengerparti homokozással az álomgyár agyára menni, miközben művészi elismerésre vágyunk.
írta Nikodémus
Épp negyven éve, 1975. júniusában mutatták be a mozikban a modernkori blockbuster kísérleti ragadozóját, A cápa című filmet. A Spielberg-sztorit a múlt héten ott hagytuk abba, hogy hősünk egy főiskolán alibizett, falta a filmeket és várt a nagy lehetőségre. (Vigyázat, hosszú etap következik!)
írta Nikodémus
Épp negyven éve, 1975. június 20-án mutatták be a mozikban a modernkori blockbuster kísérleti ragadozóját, A cápa című filmet. Mivel a műről volt már korábban kritika, sőt, elemzés is itt, a blogon, a jubileumnak azzal adózunk, hogy rendezőjét, Steven Spielberget állítjuk reflektorfénybe. Jöjjön hát egy hosszú, részletes rendezőportré első része.
Stanley Kubrick, a legendás rendező mindig is kifinomult képi világgal ruházta fel a munkáit. Szerelmese volt a filmkockák művészi megkomponálásának, innovatív technikájával feszegette és kitágította a képernyő megszokott, természetesnek hitt határait. Kedvelte a lassú, vontatott, hosszú jeleneteket, az extrém kameraállásokat és a széles látószöget. A módszer magában nem lenne olyan sikeres ha Kubrick nem lett volna tisztában annak a közönségre gyakorolt pszichológiai hatásaival, mely kényszerített azonosulást, szorongást, közvetlen veszélyérzetet teremtett. Az alábbi videó, mely filmjeiből az egyetlen perspektívából szemlélődés szimmetrikus képeit gyűjti össze, mindig egy pontról indul, csak előre vagy hátra halad (párhuzamosan a képernyő széleivel) vagy a teljes mozdulatlanságból mustrál.
Kubrick // One-Point Perspective from kogonada on Vimeo.
(Ragyogás; Acéllövedék; A dicsőség ösvényei, 2001:Űrodüsszeia, Mechanikus narancs, Tágra zárt szemek, Barry Lyndon)
by Doro_
Elöljáróban megemlíteném, hogy ez csak egy viszonylag hosszabb életrajz a rendezőről és nem egy elemzés. Hozzáteszem, hogy egyes filmjeinek elkészítéséről és utóéletéről külön könyvet lehetne írni, nézzétek el, hogy nem 100 oldalban értekezek róla.
Ridley Scott 1937 november 30-án katonacsaládba született. Rengeteget költöztek, a II. világháború után Anglia északkeleti részében telepedtek le, itt járta ki az általános iskolát és a gimit, majd diplomát szerzett grafikai tervezésből. Egyetemi évei alatt segített az ARK magazinnak és néhány hallgatóval közösen megalapította az intézmény filmes részlegét. Itt forgatta le a Boy and Bicycle fekete-fehér rövidfilmjét, amelyben testvére és édesapja is játszott és később felkerült a Párbajhősök DVD-jére.
A diploma után a BBC-nél helyezkedett el, díszlettervezőként dolgozott a Z-Cars zsarusorozaton és az Out of the Unknown sci-fi szérián. Eredetileg ő tervezhette volna meg a Doctor Who második évadában felbukkanó Dalekek kinézetét, de más munkái miatt kénytelen volt visszamondani a felkérést. 1965-től kezdve a csatorna rábízott epizód megrendezését.
1968-ban testvérével, Tony Scott-tal együtt megalapították a Ridley Scott Associates mozi-és reklámfilm produkciós céget (a direktor pályafutása során több ezer hirdetést készített). Alan Parkerrel, Hugh Hudsonnal és Hugh Johnsonnal közösen rengeteg hirdetést forgattak a 70-es években. Olvasd tovább
A Titanic gigantikus sikere után James Cameron nyitva állt minden ajtó, gyakorlatilag bármit megengedtek volna leforgatni neki. Ám a rendező eltűnt a reflektorfényből és az Avatarral tért vissza, amelyet sokan remegve vártak, egyesek egy újabb klasszikust, mások a filmvilág megreformálását várták tőle.
Ám Cameron nem pezsgőfürdőben áztatta habtestét pénzt számolgatva az ezt megelőző időszakban. Már a 97-es filmjének forgatása alatt is egyesek azt pedzegették, hogy beleszeretett a Titanicba. És ez végső soron így is volt, csak éppen az óceán mélyén nyugvó roncs varázsolta el, elkápráztatta a mélység. Cameron nem tűnt el, dokumentumfilmeknek szentelte az idejét, többek között A Titanic szellemei, A mélység szülöttei és az Expedition: Bismarck művek fűződnek nevéhez. Olvasd tovább
Ha Luc Bessonról van szó a viszonylag szórakoztató, jobb esetben átlagos minden egyediséget nélkülöző akciófilmek jutnak az ember eszébe. De neki köszönhetjük, hogy Liam Neesonból akcióhős lett. De ha visszatekintünk karrierje kezdetére látható, hogy egy kreatív, minőségre törekedett. Vele együtt ismerhettük meg Jean Reno-t, ő fedezte fel Natalie Portmant és akkoriban még Christopher Lambert tudott színészkedni, nem B kategóriás akcióhuszár volt. Illetve pályafutása elején még gondot fordított arra, hogy a közönség elvárásait, igényeit ötvözze filmművészeti szempontból fontos, kiemelt értékekkel, próbálkozásai rendre olyan jól sikerültek, hogy első rendezései egytől egyig klasszikussá váltak. Házi zeneszerzője Éric Serra, aki egy-két kivételtől eltekintve pályafutása során csak Bessonnak dolgozott. Olvasd tovább
M Night Shyamalant körbedicsérték A hatodik érzék után (The Sixth Sense), csillaga a Sebezhetetlen (Unbreakable) után is szépen ragyogott, bár a stúdió némileg több bevételben reménykedett. Sokan ezt tartják a rendező utolsó jó filmjének, ám még a Jeleket is rengetegen kedvelték. Ezt követően indult meg a lejtmenet minőség terén, majd hiába rukkolt elő ígéretesnek tűnő ötletekkel, a kezdeti lelkesedés után a közönség gyorsan hátat fordított újabb művének, amely körül leginkább csak negatív vélemények voltak hallhatóak. Will Smith mégis őt választotta a Föld után (After Earth) sci-fi ledirigálására. Mi járhatott a színész fejében? Egy biztos, a film állítólag pocsék lett.
Shyamalan Indiában született 1970-ben, édesapja orvos, édesanyja szülész-nőgyógyász. Szülei lányuk világra jövetele után az Államokba költöztek. Habár Shyamalan hindu, mégis egy római katolikus iskolába járt, majd később az Episcopal Academy középiskolába íratták be. Ösztöndíjat nyert a New York University Meritre. Tanulmányai alatt vette fel középső nevét, a Night-ot. Olvasd tovább
Idén Park Chan-wook és Kim Ji-woon teszi le névjegyét Hollywoodban. Ha a Stoker és az Erőnek erejével szép számokat fog produkálni bizony könnyen elképzelhető, hogy a magasságos producerek marasztalni fogják még őket egy darabig. Legalább addig, míg kifacsarják őket, mint egy citromot, aztán majd néhány bukta után hazaengedik őket. Lássunk néhány ázsiai rendezőt, akit nem az Álomgyárban kezdték pályafutásokat, de végül útjuk csak odavezetett.
John Woo stílusos akciófilmekkel alapozta meg hírnevét, védjegyévé váltak lassítva felröppenő galambok, pompás, lassított akciójelenetek, amelyek alatt klasszikus zene szól (és még lehetne sorolni). A Szebb holnap, A bérgyilkos és A fegyverek istene művei után megkapta belépőjét Hollywoodba. Szokás mondani, hogy Jean-Claude Van Damme hívására érkezett, ám ez nem igaz. Woo eleve Amerikába akart menni, mindenképpen hollywoodi filmet akart csinálni, több forgatókönyv is átfutott a kezén, mire elolvasta a Tökéletes célpont szkriptjét, a főszerepet Kurt Russellt szerette volna adni, ám a színész nem ért rá, így jött a képbe Van Damme. Az Universal nem igazán bízott a rendezőben, nyakára küldték Sam Raimi-t azzal az utasítással, ha úgy látja, hogy nem halad a forgatás, illetve nem úgy mennek a munkálatok, ahogy elvárható lenne, akkor lépjen a helyére. A Tökéletes célpont hozta a vártakat, Woo nem okozott csalódást, jöhetett a többi produkció, köztük a 90-es évek egyik klasszikus akciófilmje, az Ál/Arc, illetve kasszát robbantott a Mission Impossible folytatásával. Ám az ezredforduló után sorozatos kudarcok érték, A fegyverek szava háborús film csúnya bukta volt és a Lost in Space sorozatának is csak az első része készült el (amit be se mutattak), majd A felejtés bére után fogta a batyuját, elutazott Kínába, ahol rábízták a két részre bontott, nagyszabású Vörös szikla történelmi alkotást, idén pedig a Love and Let Love drámával jelentkezik. Egyelőre nincs tervbe vett amerikai filmje, de legutóbb azt mondta, hogy az Expendables harmadik felvonását boldogan bevállalná. Olvasd tovább
David Fincher a klipszakmából érkezett a filmvilágba, rögtön egy sikeres űrhorror franchise-zal indíthatta mozis karrierjét, de a negatív tapasztalatok után nem rohant vissza zenés videókat gyártani, félretette sértődöttségét, két kultalkotást is produkált és azt vallja sok rendezővel ellentétben, hogy nem kismillió lehetőség van egy jelenet felvételére, hanem csupán kettő, ezek közül az egyik rossz.
1962 augusztus 28-án született Denverben, 2 éves volt, amikor családja San Andelemoba költözött. 8 éves volt, amikor megnézte a Butch Cassidy és a Sundance kölyköt, a western nagy hatással volt rá, fogta 8mm kameráját és forgatni kezdett. Később a Korty Filmsnél helyezkedett el, ahol lóti-futi melókat bíztak rá, majd az ILM -hez szegődött, George Lucass effektcégénél többek között a Jedi visszatér és az Indiana Jones második részén dolgozhatott. 1984-től már reklámfilmeket készített az American Cancer Societynek, ami felkeltette néhány producer figyelmét, így adódott, hogy a The Beat of the Live Dream doksifilm rendezői székében találta magát. Majd jött szép sorban a többi reklámfilm, dolgozott a Nike-nak, a Pepsinek, a Sonynak és a Converse-nek. Hamarosan belecsöppent a klipszakmába. Olvasd tovább
1951 január 8-án született Albanyban, a Juilliard School elvégzése után a The American Film Institute iratkozott be. Édesapja operaénekes volt, így elég hamar betekintést nyerhetett a színház világába és a kulisszák mögötti munkálatokba. Többször is feltűnt egy-egy darabban apjának köszönhetően. A diploma letétele után a Manhattan School of Musicnál helyezkedett el dizájnerként és technikai rendezőként.
Karrier: Közel kétszáz reklámfilmet tudott le, mire lehetőséget kapott, hogy saját forgatókönyve alapján leforgassa a Nomádokat. Ekkortájt keresték meg a Foxtól, a Kommandó rendezői székébe csüccsenhetett volna bele, de elutasította. Ám miközben a Nomádok utómunkálataival volt elfoglalva ismét bekopogtattak hozzá egy Arnold Schwarzenegger projekttel. Mindenki legnagyobb örömére rábólintott a Ragadozóra. Ugyan első filmje a kasszáknál és a kritikusoknál is elvérzett, de az akció sci-fi szép sikert aratott és egyúttal egy klasszikussal lettünk gazdagabbak. Olvasd tovább
1941 január 5-én látta meg a napvilágot Tokióban. Édesapja Katsuji Miyazaki volt, aki a második világháború alatt a bátyja tulajdonában lévő Miyazaki Airplane gyárat vezette. A kis Miyazaki természetesen sokszor megfordult a munkahelyén és rengeteg alkalommal rajzolt repülőket, nem meglepő, hogy lelkesedni kezdett a repülésért, amely számos alkotásában visszatérő elem volt. Mondhatni szárnyra kapott a fantáziája.
Szülei több alkalommal költöztek, három éves volt, amikor kénytelenek voltak elhagyni Tokiónak azt a részét, ahol éltek. 9 éves volt, amikor hazaköltözhettek, ekkor íratták be a Toyotama Gimnáziumba. Miyazaki ekkor már mangaíróként képzelte el jövőjét. A gimi harmadik évében látta Taiki Yabushita animéjét, a Hakujadent, az első színes egészestés animációs film nagy hatással volt rá, ekkor határozta el, hogy inkább animációs filmeket szeretne csinálni. Olvasd tovább
FilmDROID