SPOILERES
Nem volt gond az első évad pilotjával. Ahogy azt elvártam pörgött, volt benne akció, volt hangulat. Várható volt, hogy a további részek ennél már gyengébbek lesznek, de a várakozásaimat kissé alulmúlták, de azért az egész első évad egy jó közepes megérdemel.
„Bébi vedd le a dresszt” – dúdolgatták páran itthon Magyarországon. Joe Cocker dala, a You Can Leave Your Hat On igazi sláger lett mindenhol a film után.
Elizabeth egy galériában dolgozik, Jonh pedig Wall Street-i befektető. Megismerkednek, beszélgetnek, jól érzik magukat egymással. Aztán kezdődnek a szexuális játszadozások, a kéj különböző bugyraiba merülnek le, ahol már a szex perverzióval is társul, na meg megvilágítják az egészet szépen, ahogy kell, ehhez pedig egész jó kis dalocskák, zenék csendülnek fel.
Kim Basinger még ekkoriban felkapaszkodóban volt, Mickey Rourke sem számított már ismeretlen arcnak. Jó választás volt őket szerepeltetni a filmben, ahogy mondani szokták működik a kémia kettejük között.
Arien Lyne Elizabeth McNeill novellájából rittyentett egy jó kis erotikus mozit, tapasztalt volt már ezen a téren, a Flashdance-szel bemelegített, aztán jött a 9 és ½ hét, majd a Végzetes vonzerő. Szóval mondanám, hogy ő
Egy fülledt erotikájú filmet láthatunk, engem teljesen lekötött, 100 %-ot megérdemel ez a film, a sztriptízjelenet is klasszikussá vált, nem csak ez a produkció. De az is igaz, hogy én még soha nem élveztem úgy a művészetet, mint Basinger az egyik jelenetben.
Nem dőlök be már minden előzetesnek amit látok, több száznyi trailer megtekintése után tudom már jól, hogy ezekbe a film legjobb pillanatait próbálják belezsúfolni. Ebben az évben azonban már a második ajánló volt az (az első a Mamma Mia!, a harmadik meg a Watchmen, amelyen rendesen libabőrös lettem a moziban), amit egymás után többször is megtekintettem. A filmben játszó színészek által alakított színészek honlapjait is átböngésztem, teljesen jópofa volt, éljen a marketing. Ezek után mit is vártam a Trópusi vihartól? Némi akciót, sok vicces beszólást és poén és egy kis Hollywood paródiát. Úgy voltam vele, ha ezeket megkapom és az ezek közti űrt valahogy kibélelik, akkor már megérte a mozijegy árát.
Úgy ültem le megtekinteni, hogy hagytam fenébe a sok negatív kritikát és véleményt, amit olvastam róla. Késett is vagy fél évet, ez sem a legjobb előjel, ezt is félretettem. Az eredeti Vukkal való összehasonlítást pedig sehogyan se lehet kikerülni, ha jó lesz, úgyse gondolok rá majd. Az se jutott eszembe, hogy a bemutató előttig gyakorlatilag egy normális előzetest sem lehetett látni.
Ne ébreszd fel az alvó zsarut… vagyis titkosügynököt.
A folytatásról itt olvashatsz.
Bryan egykor titkosügynök volt, manapság már inkább a családja idegeire megy, pedig csak jót akar nekik, félti őket. A lányát se nagyon engedné el egy nagyobb utazásra, de aztán a szőrös szíve csak megengedi a csemete számára a kirándulást, persze szigorúan csak az ő feltételei mellett. Egy telefonos csevej során lányát elrabolják, Bryan-nek pedig a következőket közli az illetővel:
A 80-as években és a 90-es évek elején Schwarzenegger és Stallone mellett még ott feszített pár akciósztár, többek között Bruce Willis is. Nekem Willisről először a Die Hard (első két része) ugrik be, aztán szinte egyből Az utolsó cserkész.
Nem nagyon nézek tévét (ezt már írtam többször is), de esti kajálás közben azért megy a tévé. Ilyenkor adják a Hal a tortán műsort, ahol ismert arcok főznek, aztán pontozzák egymás kajáját. Nekem eddig is valahogy olyan megrendezettnek tűnt az egész, érződik rajta, hogy előre elkészült forgatókönyv alapján készül az egész, előre elgyakorolt mondatokat mondanak, a jelenetek sem spontának.
CJ7 – A zöld kis látogató (CJ7): Ti guberál nap, mint nap, szeretné fiát eltartani, ezért mindig reméli, hogy talál számára valami különlegeset. Egyszer tudta nélkül egy kis idegen lényt visz haza, Ti fia pedig a fődönkívülitől azt reméli, hogy segítségével ki tud majd tűnni a többiek közül.A pofonok földje és a Shaolin foci jó filmek voltak, én legalábbis nevettem és mosolyogam rajtuj rendesen. Sajnos itt most csak egész kevés esetben lehet felnevetni, sok felesleges jelenet van benne ráadásul. A végeredmény egy közepes.
Fúrófej Taylor (Drillbit Taylor): Judd Apatow ezennel fekete listára kerül nálam. Idén ez már a negyedik film, ami az ő nevével fémjelzett és mindegyik élvezhetőségi szintje a nulla felé tendál. Ryan, Wade és Emmit minden nap kénytelen szembenézni Filkins-szel, aki terrorizálja őket, az igazgatót is átejti. A srácok ezért felbérelnek egy testőrt, akitől azt remélik, hogy megvédi őket Filkinstől.
Volt már néhány sulis film, ahol hasonlóan szenvedett néhány diák egy nagy erőstől, de ott legalább akadt poén esetleg némileg szoríthattunk a gyerekekért. Itt ilyen nem tapasztalható.
Ninja Scroll: Néha hozzájut az ember egy jó kis anime/manga műhöz. A Ninja Scroll elején már éreztem, hogy ezt láttam már régebben, ettől függetlenül újra végignéztem. Van itt minden kérem szépen: ninja fickó, ninja lány, némi különleges tulajdonság, erős gonosz, nagy ugrándozások, stb. (Talán erről majd bővebben nyilatkozom a későbbiek folyamán).
A Postal játék második részét megvettem (eredetiben), végigjátszottam, élveztem, jókat nevetgéltem rajta. A megfilmesítés joga Uwe Boll-hoz kerültek, itt már mindenki tudja, mit is várhat majd ettől az alkotástól. Azzal tisztában voltam/vagyok, hogy nem lehet ebből egy nagyobb költségvetésű produkciót készíteni, de egy ötletes, kreatív, pörgős alkotást össze lehet(ett volna) azért hozni ebből. Én egy olyan B-filmet vártam, ahol a főhős végigmegy a városon, közben leosztja a turbánosokat, a horogkeresztes karszalagosokat, a hülye rendőröket, néhány városlakót meg plusz pár gengsztert, felgyújt néhány épületet, miközben elpöfékel némi füvet, majd a küzdelmek végén azért elmegy a boltba tejért, aztán hazatér lakókocsijába, hogy másnap újra végigmészárolja a fél várost. Ergo facto egy jó kis akciófilmet ki lehetett volna ebből hozni (nem kell nagy összeg egy ilyenhez, a Crank-et is kihozták kevés pénzből).
Biztosan nem csak én láttam olyan régebbi távol-keleti harcművész filmeket, ahol a főhős és az ellenfele úgy a játékidő felénél összecsapott egy mezőn vagy egy falu/város főterén, körülöttük pedig általában a gonosz emberei nézték a harcot. Az ütközetek között a felek néha egymáshoz vágták tartalmas mondanivalójukat, ami körülbelül így nézett ki: „Most meghalsz! Neked véged!” Ezeket el is ismételték többször a hatás kedvéért, aztán újra egymásnak estek, olykor ¾ órát is csatáztak, amit megspékeltek némi harcias akrtikulációval. A főhős általában a becsületéért harcolt, olykor egy lány kezéért, a gonosz meg a hatalomért vagy valami sokat érő tárgyért, tekercsért , kardért küzdött.
Közeledik a harmadik After Dark Horrorfest, ennek keretein belül januárban mutatnak be pár horrorfilmet. Tavaly 8 film került bemutatásra az After Dark Horrofesten, ebből láttam párat, a többsége nagy szenny volt.
Összedobok pár sort a Felonról és megyek pókerezni.
Nem akarok belemenni a magyar jogrendszer rejtelmeibe, de valahogy úgy néz ki a dolog, ha betörnek valakihez, az nem bánthatja a behatolót, mert még őt is lecsukják. Nem védhetjük meg saját tulajdonunk, a legjobb amit csinálhatunk, ha megkérdezzük a kedves tolvajt szeretne-e egy teát, amíg végez (persze, ha még nem rakta el a teáskannát). Amerikában máshogy megy, ha valakihez hívatlan látogató érkezik, azt nyugodtan lelőhetik vagy akár hókon nyomhatják egy lapáttal. Na de amit itt most látunk egy kivételes eset.
FilmDROID