kritika

Igazából szerintem nem érdemelne meg egy sort sem a film. Nah jó talán egy picike bekezdést. Lehet az is, hogy csak én csalódtam nagyot ebben a filmben, bár most már naivnak gondolom, hogy többet vártam.

Ez a film egy tipikus bajos tinik vagyunk, valami gáz lesz köreinkben, valami nem megy úgy ahogy eddig ezért megváltozunk.

Története: van egy lányiskola a St. Trinians, ami nem a legjobban fut, nem csak hogy a bank akarja bezárni, de az oktatásügyi miniszter sem hagyja őket békén. A lányok rájönnek, hogy nekik kell ez az iskola, ezért mindent bevetnek, hogy megmentsék. Természetesen ez sikerül is.

Kultúráját tekintve eléggé tükrözi a brit szokásokat, az iskola, a politika, az emberek, a sportok. Zenei tekintetben főleg a Girls Aloud közreműködése számottevő.

Részemről ennyi, meg 10/6, mert nézhető volt, nem volt unalmas, de nem is nézem emg még egyszer.

Talán még a szereplőket illik felsorolni és több szót nem is ejtenék a filmről.

   Rupert Everett    …    Miss Fritton / Carnaby Fritton
Colin Firth    …    Geoffrey Thwaites
   Jodie Whittaker    …    Beverly
Gemma Arterton    …    Kelly
Jonathan Bailey    …    Casper
Mischa Barton    …    JJ French
Antonia Bernath    …    Chloe
Russell Brand    …    Flash Harry
Anna Chancellor    …    Miss Bagstock
Cheryl Cole    …    St. Trinian iskoláslány
   Lily Cole    …    Polly

Olvasd tovább →

A filmről Miecs is írt.

Ez egy Pixar film. Pont. Először arra gondoltam, hogy ennyit fogok írni erről, ezzel így nagyjából mindenki tisztában lesz vele mire is számíthat, hiszen élete során mindenki találkozott már Pixar produkcióval, ez alapján pedig le tudta szűrni, hogy neki ez tetszik vagy nem. Na de megdobom még pár sorral.

Olvasd tovább →

Biztos sokan játszották már kalandjáték könyvekkel (megvan az összes Steve Jackson-Ian Livingstone), de szerepjátékok közelébe is kerülhetett már pár ember (mikor az egri koliban játszva gyíkemberek elől menekült kis csapatunk). A Mutant Chronicles is egy szerepjáték alapján készült, ennél többet nem is nagyon tudok róla, eleddig hallani sem hallottam semmit felőle.

A jégkorszak végén egy gép érkezett a Földre, az űrből érkezett, egyetlen célja az volt, hogy mutánssá változtassa az embereket. Egy Nagh Tahn nevezetű harcos összefogta a törzseket és a gépet elzárták a föld alá. Egy rend őrzi a szerkezettel kapcsolatos információkat a hegyekben.

Olvasd tovább →

A filmről Miecs is írt.

Tombol a High School Musical láz, legalábbis a tinik körében. Az élelmes filmkészítő ezt látva elmerenghet a régmúltban, vajon ő mire gerjedt fiatalkorában. A nosztalgiával felszínre kerülnek a régi dalok, slágerek, ezzel pedig új ötlet is körvonalazódhat. Hát persze, kézenfekvő, az ABBA dalaira milliók rázták magukat régen (sőt még most is), így ha a HSM siker tudott lenni, akkor a Mamma Mia!-nak szinte kötelező. Nem is nagyon kellett megerőltetnie magukat a készítőknek, ugyanis létezett már egy musical, amely a West End-en futott, így azt csak át kellett ültetni filmre. A rendezést Phyllida Lloyd kapta, aki a színpadi változatot is dirigálta, gyakorlatilag kisujjában van az egész.

Olvasd tovább →

Zohan titkosügynök Izrael ásza, fél kézzel elbánik bárkivel, lerendez bármit pillanatok alatt, átrúgja a falat, elkapja a golyókat, úszásban sincs párja. De ő ezt unja már, fodrász szeretne lenni titkon, így a következő bevetés kapóra is jön számára. Úgy intézi, hogy hallottnak higgyék és új névvel új életet kezd New Yorkban fodrászként. Mellesleg az idős nők majd megvesznek érte, ő pedig szintén, néha nem csak új hajvágyukat elégíti ki.

Az Adam Sandler vígjátékok nagy általánosságban nem túl rosszak (szerintem), akad köztük kifejezetten kedvelhető is. A szekér jól megy, dőlnek a milliók, persze, hogy aztán előbb-utóbb csak elszáll az ötlet, a maradék humor, de úgy van vele a sztár, hogy bármit is csinál, abból siker lesz. A pisi-kaki poénok valamilyen szinten itt is megvannak, de a(z egyik) fő irányvonal Zohan nagy örömrúdja, ezt ki is kell hangsúlyozni persze többször, ő lenne a nagy über macsó. Aztán persze könnyedén teszi rendbe a helyi kisebbségi konfliktusokat.

Olvasd tovább →

Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól az első részen, sőt még az a jelenet is él bennem, mikor egy elpusztított bázisra érkeznek a katonák, amit be is támadnak mégegyszer a bogarak. A csata zajlik, a kamera fellendül és milliónyi lény hömpölyög előre a bázis felé. Talán ez volt ez első olyan film, amit láttam, ahol ilyen tömör lény invázió volt. Viszont igen kevés film van, ami tetszett, de utána mégis lehúzom. Ebben is a vége után kezdett idegesíteni az a dolog, hogy hol vannak a járművek? A nagyon fejlett jövőben űrhajókkal oda tudnak menni ahova akarnak, mégsem képesek magukkal vinni tankokat és egyéb hasonló cuccokat? Néhány repülő lebombázott egyszer egy területet és ennyi. A második rész nem tudom minek kellett, valaki nem fért a bőrébe és muszáj volt egy folytatást csinálnia. Talán úgy gondolták, hogy dvd-n szép sikert ért el és ha kihozzák pár millából (7 milliós büdzsé), akkor itt is tuti dőlnek majd a dollárok.

Olvasd tovább →

Nem árasztanak el minket a táncolós-breakes filmek, de azért néha jön egy-kettő. Idén már láthattuk a Step Up 2-őt (Miecs kedvelte, én az első rész után nem számítottam semmi jóra, de tetszett végül) és most a Mozdulj és lépj jött elő, bár nálunk csak dvd-n.

A kezdő képsorok után alig akartam elhinni, hogy ez a bánatos nagyszemű néger lányka lesz a főszereplő, de rá kellett jönnöm, hogy biza itt ő lesz a központban. Természetesen a gettó is itt van, meg a sok tesó, bandák és lepukkant városrész sem hiányozhat. No de van nemes cél is, a hősnőnk orvosira menne, kell a pénz rá, ezért egy táncbandával próbálja a nagy versenyen megnyerni a fődíjat.

Olvasd tovább →

A profi rögbi olyan, mint egy atomháború. Nincsenek győztesek, csak túlélők! -graffiti

A rögbi igazán Amerikában hódít, az egyszeri mozinéző nem is nagyon tud errefelé róla semmit. A szabályokat nem ismerem, csak amit leszűrtem az ilyen témájú filmekből. Egy labdaszerű valamit próbál a pályán lévő két csapat az ellenfél térfelére juttatni, előtte meg rejtélyesen beszélnek: csavarkulcs kettő három, arany kristály négy öt-vagy valami ilyesmi. Szóval nem értek (értünk?) hozzá igazán, de élvezni tudom, sőt még néha izgalmak is vannak is voltak néha néhány produkciónál. A legutóbbi Több, mint sport (We are Marshall) nézhető mű volt, de a Bőrfejek, George Clooney rendezése inkább a rossz kategóriába tartozik.

Olvasd tovább →