
1954-ben adták ki Richard Matheson I am Legend regényét, amelyet először 1964-ben filmesítettek, majd 1971-ben is készült egy produkció a Matheson művéből Charlton Heston főszereplésével.

1954-ben adták ki Richard Matheson I am Legend regényét, amelyet először 1964-ben filmesítettek, majd 1971-ben is készült egy produkció a Matheson művéből Charlton Heston főszereplésével.

A filmről Miecs is írt.
Tombol a High School Musical láz, legalábbis a tinik körében. Az élelmes filmkészítő ezt látva elmerenghet a régmúltban, vajon ő mire gerjedt fiatalkorában. A nosztalgiával felszínre kerülnek a régi dalok, slágerek, ezzel pedig új ötlet is körvonalazódhat. Hát persze, kézenfekvő, az ABBA dalaira milliók rázták magukat régen (sőt még most is), így ha a HSM siker tudott lenni, akkor a Mamma Mia!-nak szinte kötelező. Nem is nagyon kellett megerőltetnie magukat a készítőknek, ugyanis létezett már egy musical, amely a West End-en futott, így azt csak át kellett ültetni filmre. A rendezést Phyllida Lloyd kapta, aki a színpadi változatot is dirigálta, gyakorlatilag kisujjában van az egész.

Zohan titkosügynök Izrael ásza, fél kézzel elbánik bárkivel, lerendez bármit pillanatok alatt, átrúgja a falat, elkapja a golyókat, úszásban sincs párja. De ő ezt unja már, fodrász szeretne lenni titkon, így a következő bevetés kapóra is jön számára. Úgy intézi, hogy hallottnak higgyék és új névvel új életet kezd New Yorkban fodrászként. Mellesleg az idős nők majd megvesznek érte, ő pedig szintén, néha nem csak új hajvágyukat elégíti ki.
Az Adam Sandler vígjátékok nagy általánosságban nem túl rosszak (szerintem), akad köztük kifejezetten kedvelhető is. A szekér jól megy, dőlnek a milliók, persze, hogy aztán előbb-utóbb csak elszáll az ötlet, a maradék humor, de úgy van vele a sztár, hogy bármit is csinál, abból siker lesz. A pisi-kaki poénok valamilyen szinten itt is megvannak, de a(z egyik) fő irányvonal Zohan nagy örömrúdja, ezt ki is kell hangsúlyozni persze többször, ő lenne a nagy über macsó. Aztán persze könnyedén teszi rendbe a helyi kisebbségi konfliktusokat.

Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól az első részen, sőt még az a jelenet is él bennem, mikor egy elpusztított bázisra érkeznek a katonák, amit be is támadnak mégegyszer a bogarak. A csata zajlik, a kamera fellendül és milliónyi lény hömpölyög előre a bázis felé. Talán ez volt ez első olyan film, amit láttam, ahol ilyen tömör lény invázió volt. Viszont igen kevés film van, ami tetszett, de utána mégis lehúzom. Ebben is a vége után kezdett idegesíteni az a dolog, hogy hol vannak a járművek? A nagyon fejlett jövőben űrhajókkal oda tudnak menni ahova akarnak, mégsem képesek magukkal vinni tankokat és egyéb hasonló cuccokat? Néhány repülő lebombázott egyszer egy területet és ennyi. A második rész nem tudom minek kellett, valaki nem fért a bőrébe és muszáj volt egy folytatást csinálnia. Talán úgy gondolták, hogy dvd-n szép sikert ért el és ha kihozzák pár millából (7 milliós büdzsé), akkor itt is tuti dőlnek majd a dollárok.

Nem árasztanak el minket a táncolós-breakes filmek, de azért néha jön egy-kettő. Idén már láthattuk a Step Up 2-őt (Miecs kedvelte, én az első rész után nem számítottam semmi jóra, de tetszett végül) és most a Mozdulj és lépj jött elő, bár nálunk csak dvd-n.
A kezdő képsorok után alig akartam elhinni, hogy ez a bánatos nagyszemű néger lányka lesz a főszereplő, de rá kellett jönnöm, hogy biza itt ő lesz a központban. Természetesen a gettó is itt van, meg a sok tesó, bandák és lepukkant városrész sem hiányozhat. No de van nemes cél is, a hősnőnk orvosira menne, kell a pénz rá, ezért egy táncbandával próbálja a nagy versenyen megnyerni a fődíjat.

A profi rögbi olyan, mint egy atomháború. Nincsenek győztesek, csak túlélők! -graffiti
A rögbi igazán Amerikában hódít, az egyszeri mozinéző nem is nagyon tud errefelé róla semmit. A szabályokat nem ismerem, csak amit leszűrtem az ilyen témájú filmekből. Egy labdaszerű valamit próbál a pályán lévő két csapat az ellenfél térfelére juttatni, előtte meg rejtélyesen beszélnek: csavarkulcs kettő három, arany kristály négy öt-vagy valami ilyesmi. Szóval nem értek (értünk?) hozzá igazán, de élvezni tudom, sőt még néha izgalmak is vannak is voltak néha néhány produkciónál. A legutóbbi Több, mint sport (We are Marshall) nézhető mű volt, de a Bőrfejek, George Clooney rendezése inkább a rossz kategóriába tartozik.
Nehéz szülés volt, akárcsak Will Smith előző filmje a Legenda vagyok. A 90-es évek középen már volt forgatókönyv, a rendezőnek először még Tony Scott és Michael Mann (ő producerként maradt) neve merült fel, majd jött Jonathan Mostow, aki azonban szintén távozott, kreatív nézetkülönbségekre hivatkozott, ígyjött a képbe Gabriele Muccino, aki Smith drámáját, A boldogság nyomában-t is rendezte, de végül összeférhetetlenségekre hivatkozva ő is kilépett. Így végül Peter Berghez került a stafétabot.

Tiniként mindenkit ugrattak legalább egyszer azzal, hogy leharapja a @-át egy vad lik, de minimum szó volt róla a haveri körben poén szinten. Vagina dentata – ez a tisztes elnevezése annak, ha egy nőnek ott lenn az adott nyílásban fogak találhatók. Csoda, hogy a sok elborult elme közül egy sem vágódott rá a témára sokáig.
Talán végre egy eredeti alkotást ez? Jóhogy nem. Mostanában csak remake meg újrafeldolgozás születik a horror terén, jobban utánanézve ki is derül, hogy nincs új a nap alatt. Egy 2004-es japán horror, a Killer Pussy alapján készült, az imdb-n sem túl ismert, 70 szavazattal van 5,9 pontja. Hogy miért ebből kellett meríteni, rejtély.
If there’s something strange
In your neighborhood
Who you gonna call
Ghostbusters
Nos ha baj van, nem a Szellemirtók teremnek ott, hanem a Middleman. Ő akkor tűnik fel, ha valami különös eset történik, nem tudja ki a főnöke, nem tudja honnan jönnek a szerkentyűi, de végzi becsülettel a munkáját. Wendy (Natalie Morales) titkárnő egy vállalatnál, mikor az ottani kísérlet elszabadul, szerencsére Middleman elsimítja a nagy kellemetlenséget, de Wendy munka nélkül marad, így elfogadja a felkínált lehetőséget: csatlakozik a szörnyvadász és különleges ügyeket megoldó csapathoz, aminek tagja a titokzatos Casper Van Dien kinézetű Men in Black-es munkastílusú jóember és egy vénasszony kinézetű robot.

Az már leszűrhető az elején, hogy ez még a MIB-hez képest is lazábbra vették, egy jelenetet, de még egy képkockát sem lehet komolyan venni, de nem ez volt a cél. A káromkodásokat kisípolják, a “főgonosz” után futás pedig kacagnivaló. Először a képregényszerű szó ugrik be, később el is mondják, hogy amit ott láthatunk és olvashatunk az a valóságban is így van.
– Tudja, hogy a képregényekben hogyan akarják megszerezni a világuralmat mindenféle őrült tudósok, idegen lények, gyilkos robotok és óriásszörnyek?
– A képregényekben? Persze
– Nos ez tényleg így megy
– Na menjen a fenébe
– Már el is felejtette, amit látott?
– És maga a szuperhős?
– Sosem hordok latexet.
– Csalódást okozott.
A szövegek sokat dobnak rajta. Egy mondatra szinte azonnal jön a másik szereplőtől a gondolkodás nélküli reakció, amelyek legtöbbször oltári nagy hülyeségek. A trükkök pedig a rajzfilmek világát idézik. Aki tehát bírja az agyament marhulást annak mindenképpen ajánlom.

Timur Bekmambetov is eltalált Hollywoodba. Nem is csoda, az Őrség-filmekkel megmutatta, hogy Amerikában zsebpénznek számító összegből is lehet látványos filmet felmutatni. Ezekben pedig minden benne volt, amire egy producer vágyhat. Lassítások hada, trükkök zsúfolásig és persze a verdák ellentmondtak a fizika törvényeinek. Mióta is vártam már arra, hogy olyan filmet láthassak, amiben egy verda egy ház falán furikázik úgy, hogy közbe nincs benne szuperkütyü.
A Wanted képregény alapján készült, el is olvastam az egészet régebben, ha jól emlékszem tetszett is. Dereng néhány figura is az oldalakról, de a filmben teljesen máshogy néznek ki. A filmben maradt néhány dolog ugyan a képregényből, de inkább csak okot kerestek arra, hogy durrogtassanak.

Ha azt a nevet mondom, hogy Norah Jones, kinek mi jut az eszébe? Természetesen, hogy csodálatos énekesnő. Éppen ezért először nekem is fura volt… Színésznő, és nem is rossz… Nekem mind az ő játéka, mind az egész film nagyon tetszett.

Szerintem nem csak nekem, hanem sokunknak nem igazán volt szimpatikus VIII. Henrik, sőt hogy is mondjam, mi más reakciót várhatnánk el az emberektől, ha egy férfi, aki rájött a válás leggyorsabb módszerére, majdnem összes asszonyát lefejeztette valamilyen alaptalan vagy megalapozott váddal. Valahogy ez a film talán kicsit enyhített VIII. Henrik utálatán, nálam biztos.
Aki még ennyiből nem jött rá, annak megsúgom, igen Boleyn Annáról van szó, pontosabban róla és testvéreiről. Thomas Boleyn, Rochford grófja és Elisabeth Howard, norfolki hercegnő szerelméből és házasságából született 3 gyermek, Anne, Mary és George.