Mutáns Krónikák (Mutant Chronicles)

Biztos sokan játszották már kalandjáték könyvekkel (megvan az összes Steve Jackson-Ian Livingstone), de szerepjátékok közelébe is kerülhetett már pár ember (mikor az egri koliban játszva gyíkemberek elől menekült kis csapatunk). A Mutant Chronicles is egy szerepjáték alapján készült, ennél többet nem is nagyon tudok róla, eleddig hallani sem hallottam semmit felőle.

A jégkorszak végén egy gép érkezett a Földre, az űrből érkezett, egyetlen célja az volt, hogy mutánssá változtassa az embereket. Egy Nagh Tahn nevezetű harcos összefogta a törzseket és a gépet elzárták a föld alá. Egy rend őrzi a szerkezettel kapcsolatos információkat a hegyekben.

A 23. században 4 gigavállalat tartja kezében a Föld irányítását, ezek háborúban állnak egymással. Egy csata során az évezredekkel ezelőtt elrejtett gép előkerül, a katonák pedig mutánssá változnak. Ezeket nehezen lehet megölni, automata fegyverből egy tárat is beléjük lehet űríteni akár, a leghatásosabb ellenük a kard vagy a robbanószer. A rend vezetője egy kisebb csapatot szed össze a mutánssá átváltoztató szerkentyű megsemmisítésére (jellemző a kaland-és szerepjátékokra: csak egy ember vagy egy kisebb csapat kezében van a megoldás).

Pár éve hallottam először a készülő filmről, akkor már kiadtak egy poszter is, sőt egy filmbeli jelenetet is láthattunk, de a Mutant Chronicles csak késett, nem akaródzott eljönni. Aztán bejelentették, hogy dvd-n adják ki. Nofene, mi történt, hogy csak a tékákban lelhetünk majd rá? A sötétség és a trükkök lehet a válasz. Ugyanis az egész film sötétben játszódik, ráadásul túl van szűrőzve az egész, ahol az egyetlen valamirevaló kivehető szín az a vörös. Az pedig akad, hisz fröccsen a vér, ömlenek a belek, fejeket döfnek át, itt nincs kegyelem, a zombik jönnek és aratnak, mint kombájn a gabonaföldön. Az effektek a sötétség nagy része miatt nem túl kivehetők, illetve leginkább egy középszerű játék grafikájára hasonlítanak, ezen a téren nem erőltették meg magukat.

Sikerült összekapni pár ismert nevet. Thomas Jane (Megtorló) a főszereplő, ő a menő önfejű katona. A főpap Ron Perlman (Pokolfajzat), jobban el tudtam volna képzelni, ha esetleg stukkerrel és karddal nyomul előre. John Malkovich (Beowulf) rövid ideig tűnik fel, köhög kicsit, talán el is gondolkodik azon, hogy mit keres ebben a nagy sötétségben. Persze egy valamire való teambe kellenek csajok is, Devon Aokinál (Sin City) csak a karddal jól bánó Anna Walton (Pokolfajzat 2) merevebb, őket is coolnak próbálják beállítani, ami nagyjából sikerül is. A színészi játékból aztán szinte semmi nem látszik (a sötétség számlájára írható), de azért a pózoló beállásokat csont nélkül észrevehetjük. No és mivel a 23. században vagyunk vártam volna valami nagy fejlődést a fegyverek terén is. El nem tudom képzelni, hogy jó 400-500 év múlva is úgy harcoljon az emberiség, mint az első vagy második világháborúban.

Összességében egy 60 %-ot adnék neki, nem volt lassú vagy vontatott, bár a felvezetés szerintem kicsit hosszúra sikeredett, no meg sok jelenetet nem lehetett átlátni és a hangulata is ingadozott. Ha egy tehetségesebb direktorra bízták volna a Mutant Chronicles-t és nem olyanra, akinek ezzel együtt összesen 3 filmje volt 11 év alatt, talán még egy klasszikus is születhetett volna vagy egy olyan mű, amelyet a szerepjátékosok sokáig emlegethettek volna.