6

A Terminátor rendezőjének nem megy a romantikázás

McG-t nem dícsérték agyon a Terminátor 4 kapcsán se, most meg a This Means War címmel futó romantikus akcióvígjátéka egyáltalán nem akar összejönni. A film két kémről szólna, akik ugyanabba a nőbe (Reese Witherspoon) szeretnek bele és emiatt versengeni kezdenek egymással. Úgy volt, hogy Bradly Cooper játssza az egyik kém szerepét, de mivel készül a Másnaposok 2, a színész úgy döntött, kilép.

Cooper helyében én inkább Reese Witherspoont választottam volna, a Másnaposokból elég volt egy is. Elképzelhető azonban, hogy a This Means War filmből amúgy sem lesz semmi,  évek óta tologatják a forgatókönyvét.

23

Mindenkire hatással lehet a kecskéből jött drog – Fekete kefe (2005)

Hogy a lakásban tartott, kábítószert gyártó kecske valóban létezik-e Magyarországon, vagy csak arra az asszociációra utal, hogy az írók azt a bizonyos kecskét úgy akarják jóllakatni, hogy közben a káposzta is megmaradjon, nem tudnám megmondani, mindenesetre sokminden utal erre.

Talán már elkönyveltük, hogy a mozgókép sosem lesz közönségfilm és művészfilm egyszerre. Ez utóbbi sokaknak a kevesekhez szóló, története nincs, szövege nincs, végtelen hosszúságú műveket jelenti. A filmművészet ugyanúgy változott, mint más művészetek, egyre inkább elfordult a közönségtől, egyre elvontabbá, nehezen értelmezhetőbbé, szélsőséges esetben önmagát megemésztővé vált. Persze, ettől még nagyon is értékes művekről van szó, csak az alkotó és nézőtől valamennyire elszakadt, elhagyatottabb útra tért. Meg persze a közönség is távolodott, mert a többség számára a mozi a kikapcsolódást jelenti, nem pedig a gondolkodást. Így ma egyértelműen szakadék van ma a művészfilm és a közönségfilm között, ezt nem is szükséges magyaráznom. Hogy e két véglet olykor mégis találkozhat egymással, arra nagyon jó példa Vranik Roland és a társ-forgatókönyvíró-operatőr Pohárnok Gergely filmje, a Fekete kefe.

Olvasd tovább

3

Botrányos blog indult, már van néhány poszt is

Úgy kezdődött, hogy egy nap tmichel kis twitteres közösségünk belső oldalán elcsiripelte az ötletét, mely alapján elindítana egy új blogot. Mi meg támogattuk.

A blog célja az, hogy Magyarország népe jól érezze magát. Mondjuk, ez így elsőre lehet nagyképűen hangzik, de hosszas kutatások eredménye bizonyítja, hogy az átlag netező boldogságához nem kell sok. Szó szerint idézve: “Az átlag netezőnek, de főleg az indexolvasónak kell a fika, hogy háboroghasson, hogy mindenféle hovatartozást firtathasson kommentben, és hogy a felmenőinket dicsérje.” Tehát a blogon “tömény fika lesz, függetlenül attól, hogy valami jó vagy rossz.”

“Témák között nem válogatunk. Lehúzunk sikerfilmeket, politikai bohóckodásokat, tömegközlekedést és persze úgy általában az embereket is. Erősítjük a jó magyar mentalitást, ami nincs, csak mindenki szeret róla beszélni és takarózni vele. Nem titkoltan az a célunk, hogy az index címlapján landoljunk minél többször, mert az elmélet az, hogy oda fikával, trágársággal és igénytelenséggel a legkönnyebb kikerülni. Ez a projekt így proof-of-concept alapon működik majd eleinte, aztán lehetséges, hogy életre kel és bekebelez minket. A stílus direkt provokatív, mert lehúzni és a porba alázni dolgokat nem lehet kimérten és higgadtan. Vagyis lehet, csak arra nem harap a nagy hal, nem lesz címlap, nem lesz komment és így az exhibicionizmusunk hatalmas étvágya is kielégítetlen marad. Esetleg még trágárság is bekopog az ajtón néha, de az már csak a végső eszköz, mert nem vagyunk nyelvileg ennyire szegények, csak van, aki nem ért másból. Itt most azért merek ilyen nyíltan kitálalni, mert ez a bejegyzés hamarosan a feledés homályába merül és csak a szerkesztők tudnak majd a létezéséről. A célja pedig, hogy emlékeztessen minket, ha nagyon elszaladna velünk ló. A világ nem rossz hely (ezt tudjuk), de megteszünk mindent (így közösségileg, az internetező társadalom), hogy jobb se legyen.”

Kedves olvasó, ha eddig eljutottál, most jön a java! A blog kreátora ugyanis szívesen várja a Te írásod is, amennyiben – teljesen nyilvánosan – bármit szidalmazni támad kedved az oldal hasábjain. Akár olvasnál, akár írnál, kattints a lehúzósblogért!

4

A valóságtól az álomig – válogatás a legújabb magyar kisfilmekből

Már lassan rovattá érnek a szerdán érkező magyar filmekről szóló írásaim. Most a 41. Magyar Filmszemle programjából válogatott kisjátékfilmekből készítettem egy kis bemutatót.

Barbárok

Néhányan már próbálkoztak, míg végül Miklauzic Bencének sikerült megalkotnia a magyar psychot, sznobizmus és Wall Street nélkül. Árpit (Nagy Zsolt) a mi Patrick Batemanünket a Duna-parton ismerjük meg. Őrülten motyog a felkelő nap felé.

Az eseményeket azonban nem Árpi, hanem egy várandós nő (Bartsch Kata) szemszögéből, passzívan, kissé távolról figyeljük. Adott egy magyar család, akik húsvétkor összejönnek valahol vidéken. Pálinka és ebéd után zserbó a desszert, meg közben söröznek, de a társalgást nem színesíti az italozás, csak közhelyek vannak, melyre rásegít a tévé. Egy brutális gyilkosságot közvetít a híradó, természetesen mindenki egyhangúan rákontráz, mit érdemel a bűnös. Véleményük azonban hirtelen fordulatot vesz, vagy legalábbis elhalkul, amikor megjelenik Árpi, az elkövető.

Bret Easton Ellis regényében magányos őrültek vannak. Nálunk már a családban is így élnek. Egy gyilkosság hamarabb eltusolódik a fejekben, mint a vallásos fanatikusság “bűne”.

 

(Ám, aki egy direktebb Ellis-átíratra vágyik, azoknak a Levegőt vennit ajánlom).

 

Olvasd tovább

8

Továbbállók (Away We Go, 2009)

Sam Mendes útja az amerikai kisvárosok polgárainak kitaposott ösvényén halad, már ami a filmjeinek tárgyát illeti. Ha a James Bond-film nem téríti el ettől az iránytól, a jövőben megeshet, hogy a téma mesterévé válik. Igaz, nagy kihívás felmutatni azt a színvonalat, amit Updike tett regényeiben, de gondoljunk csak meg, mekkora eredmény már az is, hogy az író egy egész oldalas párbeszéddel emlékezett meg az Amerikai szépségről a Nyúlfarkban.

Olvasd tovább

44

Nyócker (2004)

Immár öt esztendeje annak, hogy Gauder Áron, Nyócker című első rendezésével olyan merész alkotást tett le az animációs filmek kedvelőinek asztalára, amilyet már régóta nem kísérelt meg senki. Nevezhetjük hiánypótlónak, ha arra gondolunk, hogy ehhez hasonló felnőtt közönségnek szánt mese ritkán kerül terítékre hazánkban. Erre a munkára azonban nem csak a kevés fóka esete miatt érdemes figyelmet fordítani.

Olvasd tovább

51

Dealer (2004)

Fliegauf Benedek Dealere után az első gondolatom az volt, mekkora tévhit, hogy széles és szórakoztató út vezet a pokolba. Rögös az is, mint a mennybe tartó.  Vagy talán még rögösebb.

A Dealer egy szimbolikus mese lehetne az emberről, aki addig-addig kereskedett a méreggel, míg ő maga is megkapta a halálos adagot.  Persze, ez nem egészen igaz, csak bizonyos elemek azok, melyek néhol népmeseivé teszik, míg máskor realisztikus és egészen  groteszk módon álomszerű részleteket is felfedezhetünk benne. Hősünket (Keresztes Felícián) homályos bura veszi körül, valami nyomja a lelkét. Maga is élt a heroinnal valamikor, de már leszokott.  Most már csak kereskedik a szerekkel. Egy sajátos stációt járunk végig ebben bő két órában, hasonlóan Krisztus kálváriájához. A dealer biciklijével rója a város kihalt, ismeretlen zugait, a nappal alvó lakóparkokat, és piszkos lépcsőházakból nyíló sötét lakásokat. Feltételezzük, hogy nap, mint nap ugyanezeket az utakat járja a kerékpárjával, ugyanezeknek az embereknek viszi a hamis boldogságot adó szert.

Olvasd tovább

8

I Hope They Serve Beer in Hell

Tucker Max arról híres, hogy egy szemét alak és erre olyannyira büszke is, hogy kalandjait  bizonyítandó korábban könyvében, később pedig blogján ismertette az emberiséggel. A kiadott novellái hatalmas sikert arattak, szép eredményt érve el a New York Time bestseller listáján is, így aztán filmet is készítettek a srác sztorijai alapján.

A szociopata jogász így mutatkozik be blogján: “a nevem Tucker Max és egy seggfej vagyok. A legrosszabb időben tudok mindig lerészegedni, letojom a társadalmi normákat, kiélem vágyaimat és nem érdekelnek tetteim következményei. Kigúnyolom az idiótákat és a pózőröket, több nővel kefélek, mint amennyi még biztonságosnak számít és úgy általában eljátszom az őrjöngő faszfejet. De egy fontos dologgal azért tudok szolgálni az emberiségnek, megosztom kalandjaimat a világgal” Olvasd tovább

10

Brothers

Az afganisztáni háború már több, mint nyolc éve nem csillapodó, sőt egyre véresebb eseményei, mint téma valószínűleg most kezdi meghódítani a hollywoodi filmipart. Jim Sheridan Brothers címet viselő remake-je ugyan azt a kérdést is feszegethetné, mi késztet arra egy családapát, hogy gyerekei és felesége helyett az afgán aknamezőket válassza, ám a drámát ezúttal a katonával történt szörnyűségek és a feldolgozás lehetetlensége adja.

Olvasd tovább

22

Fehér tenyér (2006)

Nem hiszem, hogy bármi hitelesebb lehetne egy valóban megélt történetnél. Hajdu Szabolcs filmje egy tornászról szól, s jócskán merít valós eseményekből. Ugyan nem  lehet mindenki sportoló, a történet mégis úgy szól, hogy a magunkénak tudhatjuk. Hőse a gyerek, aki nem teljesen érti a körülötte levő világot, és a felnőtt, akinek meg kell értenie.

Dongó Miklós (Hajdu Zoltán Miklós) frissen érkezik egy kanadai városba, ahol edzőként szerződteti egy sportklub. Talán azért mert oktatni kezd, vagy még inkább a fél világot átszelő távolságban, az idegen kultúrában felerősödő magányában feltörnek benne gyerekkorának emlékei.

Olvasd tovább

33

Egek ura (Up in the Air)

Ha létezik vállalkozás, mely virágozni képes a gazdasági válság idején, az valószínűleg egy olyan cég, mely az alkalmazottak elbocsátására szakosodott. A kissé suta magyar címet kapott Egek urában van egy ilyen üzlet, igen nagy területre kiterjedően (valószínűleg az egész Államokat lefedően) dolgozik, s érzelmileg megkeményedett embereket kíván meg, akinek nincs semmilyen helyi kötődésük, mert óriási távolságokat kell megtenni a rossz hír szakszerű és kíméletes közléséért.

Olvasd tovább

15

Bathory

A filmről röviden Koimbra is írt, a párdarabjáról szintén.

Báthory Erzsébet a az emberiség történetének legnagyobb női gyilkosaként bekerült  a Guinness Rekordok Könyvébe is. Áldozatai fiatal lányok voltak, megkínozta, megölte őket, megfürdött vérükben, hogy hosszú ideig fiatal maradhasson. A fennmaradt írások szerint vámpír volt. Nem akarta látni magát megöregedni, kastélyában minden tükröt összetört. Ez, persze csak legenda, a valóság elveszett az időben.

Olvasd tovább