FilmDROID 
“Ha valakiről eldöntik, hogy depressziós vagy hasonló, gyógyszereket kap. Tudom rengetegen szedik és rendben vannak. Visszamegyek dolgozni és szedem az új antidepresszánsomat. A szüleimmel ebédelek és meggyőzöm őket, hogy újra a régi vagyok… aki semmi gondot nem jelent. Egy nap valaki feleségül vesz. Elég kedves lesz és ez nagyon boldoggá fogja tenni a szüleimet. Az első évben egyfolytában szeretkezünk. A másodikban és harmadikban egyre kevesebbet és kevesebbet… De éppen mielőtt kellőképpen megutáljuk egymást teherbe esek. Gondját viselem a gyerekeknek, ragaszkodok az állásomhoz, fizetem a hiteleimet… Egy darabig meglesz az egyensúly. Aztán, nagyjából 10 év múlva lesz egy afférja, mivel én túl elfoglalt és fáradt vagyok… Rájövök. Megfenyegetem, hogy megölöm őt… a szeretőjét… Magamat. Túl leszünk rajta. Néhány évvel később, lesz neki még egy. Ezúttal tudomást sem veszek róla, mert… nagy hűhót csapni úgy tűnik nem éri meg.” – ezek Veronika Deklava (Sarah Michelle Gellar) gondolatai, mielőtt egy napon munka után hazatér és kirakja szépen összes gyógyszerét, majd öngyilkosságot kísérel meg. Nem is csak saját életét érzi kudarcnak – ezzel önmagában még könnyű azonosulni, de ő az egész világot elutasítja. Egy olyan hely, ahol a női magazinok szerint a “zöld az új fekete”, túlságosan őrült számára.
