FilmDROID 
Nem hiszem, hogy bármi hitelesebb lehetne egy valóban megélt történetnél. Hajdu Szabolcs filmje egy tornászról szól, s jócskán merít valós eseményekből. Ugyan nem lehet mindenki sportoló, a történet mégis úgy szól, hogy a magunkénak tudhatjuk. Hőse a gyerek, aki nem teljesen érti a körülötte levő világot, és a felnőtt, akinek meg kell értenie.
Dongó Miklós (Hajdu Zoltán Miklós) frissen érkezik egy kanadai városba, ahol edzőként szerződteti egy sportklub. Talán azért mert oktatni kezd, vagy még inkább a fél világot átszelő távolságban, az idegen kultúrában felerősödő magányában feltörnek benne gyerekkorának emlékei.
Van ebben a férfiben valami megtörtség és alázatosság, ami azonnal felkelti az érdeklődésünket. A kezdő jelenetet megnéztem már párszor, egyébként ez egy olyan alkotás, melyet többször érdemes megtekinteni és meg is tehetjük most ezt alább, vagy az indavideón. Nem művészieskedő, de meglehetősen művészi, hiszen el lehet merülni az apró részleteinek a gyönyörködésében is. Szóval van ez a srác, valahol Amerikában és annyira idegen, ahogy rágyújt az egyik épület alján és figyeli az előtte álló ismeretlent. Látjuk, ahogy megérkezik új munkahelyére.
Majd következik az első debreceni jelenet. 1980, a távolság, térben és időben szinte mérhetetlen. De hiszen tudjuk mi ezt. Régi ismerős a szigorú szocialista nevelésben elkötelezett Puma (Gheorghe Dinică) az edző, avagy tornatanár, melyből jutott nekünk még jó tíz évvel későbbre is, így sokunk mellkasában megfeszül hirtelen a félelemtől valami, amikor meghalljuk a “sorakozót”.
Nem volt még olyan rég, még ha elsőre távolinak tűnik is. A debreceni panelrengetegben még ma is vannak pont ilyen helyek. A szocreál sárgásbarna lakásbelsői is nagyon múltbélinek látszanak, holott azért még biztos fellelhetők itt-ott, ahol megrekedt az idő. De a fejekben még biztosan ott lesz sokáig a súly és egyesek majd átadnak utódaiknak is valamit ebből a nyomasztó sivárságból, hogy jó időre meghatározza országunk hangulatát, vagy lelkivilágát.
A gyerek és felnőtt története a filmben összefonódik. Miklós (Silas és Orion Radies) Debrecenben 1980-83 között kezdi el pályafutását, melybe szülői kényszer hatására került bele és még nagyon fiatal ahhoz, hogy a jövőjét tervezze.
A tehetséges, de neveletlen tizennyolc éves sportolót Kyle Manjak-ot (Kyle Shewfelt) kezdi felkészíteni, mivel a kicsiknél nem válik be. Kyle-lal is igen nehezen tudnak együtt dolgozni eleinte. Majd azért sikerül egészen összebarátkozniuk és együtt indulnak a világbajnokságon.
Érdekesség, hogy a filmben igazi sportolók szerepelnek és szinte hihetetlenül természetesen játszanak, nem érezhető az amatőr színészek jelenléte. A sportjelenetek pedig ezáltal valódiak tudnak lenni. A főhős ugye, aki a rendező testvére, saját magát alakítja, és a tanítványának is szintúgy csak a családnevét változtatták meg a történetben.
A film nemcsak ezért jó, mert igaznak érezzük és nosztalgiázni tudunk az eseményeken, és nem is csak azért mert kérdéseket vethet fel bennünk, hanem valójában elkötelezett álláspontot mutat be a nevelés szempontjából. Az álláspontot, azaz melyik módszert tekinti jobbnak a rendező a tanári felkészítés két eltérő esete közül a verseny kimenetele egyértelműsíti. “Nem akarok győzni, de utálok veszíteni” – mondja a film mottója is, nem küzdelem ez, inkább olyan, mint egy bemutatott kísérlet. Nem lavírozik félmegoldások között. Ugyanez nem mondható el tisztán a szülő-gyerek kapcsolatáról. Véleményem szerint ez utóbbi azért összetettebb valamivel. Igazából, a szülők helyzete nehezebb, és nem is mondhatjuk ki, hogy ne lenne szükség a gyerekeket keményen fogni, ha valamiben tehetségesnek bizonyulnak. Nincs is a felnőtt a Miklósnak gondja ezzel, szülei a bajnokságon is ott vannak a nézőtéren. A velük kapcsolatos gyerekkori jelenet, amikor az ismerősnek büszkélkednek a fiúval, inkább hajlik a komikusság felé, talán csak a gyerek hirtelen szituációból való kiútkeresése a késsel való dobálózással ijesztő.
A bajnokságot végül is fel lehet fogni a szülőknek tett gesztusként is, de még inkább értelmezhető a fent említett kísérlettel, két kultúra, két nevelés hatékonyságának összevetésével. Miklós egy lehetségesnek vélt sorssal és múltjával néz itt szembe, mint azt a szépen összevágott, a verseny és az évekkel ezelőtti első cirkuszi fellépés eseményeinek jelenetei mutatják. A film utolsó jeleneteként a Las Vegas-i Cirque du Soleil bemutatója kissé furcsának tűnik, de minden bizonnyal a főhős saját útját képviseli, ahová megtisztulva tér vissza.
Ingyen megnézhető az Indavideó Filmen.
- A Bárka (El barco) – sorozat - 2011. augusztus 17.
- Kellemes húsvéti ünnep(ek)et! - 2011. április 23.
- A király beszéde (2010) - 2011. február 06.
- SAG Awards díjazottjai - 2011. január 31.
- A királyi udvarból kerül ki a szuperhős - 2011. január 31.
- Fotók a Pókember forgatásáról - 2011. január 31.
- Permanens vakáció (Permanent Vacation, 1980) - 2011. január 29.
- Megvan a vámpírvadász elnök - 2011. január 28.
- Beginners trailer - 2011. január 28.
- Peep World trailer - 2011. január 28.
csak ajánlani tudom mert nagyon jó film.
“A szocreál sárgásbarna lakásbelsői is nagyon múltbélinek látszanak, holott azért még biztos fellelhetők itt-ott, ahol megrekedt az idő.”
Sztm nem itt-ott, hanem meglehetősen sok helyen sajnos. Nem nagyon kell küzdeni a szocreál díszletekért itthon.
Sztm a film egy erős közepes, nem rossz, de valami hiányzik belőle.
Nem is értem tényleg h mi történt a hazai filmgyártással? Mikor készül végre megint egy igazi klasszikus, mint a Tanú, Indul a bakterház, Legényanya, Csinibaba stb. És mikor fogunk végre a mostani kornak megfelelő karaktereket látni? Én egyszerűen megőrülök attól, h minden mostani filmben az összes karakter nagyon különleges, túl harsány, szélsőséges.
Mindig a pénzre hivatkoznak, de sztm nem azon múlik, egyszerűen meg kellene szüntetni a támogatást, és akkor végre nem öncélú művészkedős baromságok, meg stábnyaraltatós lehúzások készülnének a mi pénzünkön.
Ha jól tudom a Clerks is csak 30 ezer dollárból készült. Egy jó rendező, operatőr, vágó, jó forgatókönyv, meg pár jó színész, és kész is a jó film.
@mlif: Mikor lesznek klasszikusok? Ha így haladunk soha.:) Vannak a művészfilmek meg a közönségnek szánt alkotások. Ha nem tetszik a művészkedés, akkor esetleg elmondja egy-két ember, hogy buta vagy.
Akciófilm kizárt, ugye Európa Express bebukott, de legalább jönnek a thrillerek.
koimbra:
Ja, csak valahol elcsúsztak, mert a művészfilm nem egyenlő azzal, hogy nézhetetlen baromság, a közönségfilm szintén. Én értem, ha nincs pénz akkor nehéz forgatni, de erre ismét jó példa mondjuk a Juno, ami nem hiszem, hogy hűdenagy pénzből készült.
Művész filmek, háát, tényleg igyekszem megnézni, mindent amit lehet, hátha egyszer becsúszik valami korrekt magyar film. A Taxidermiát utáltam, de az legalább ütött, bár nem ajánlanám senkinek, max az ellenségeinek. De értem, hogy miért kajálták a kritikusok. Már a címekre sem emlékszem, h mikre ültem be. Igyekszem elfelejteni őket.
Egy nyavalyás zsánerfilmet nem tudnak elkészíteni, persze, kiírják h Csányi Sándor, elmennek megnézni százezren, siker a film, közben meg egy kalap sz…
Pánikot is azért néztem meg, mert annyira ajnározták a neten, nekem volt kínos. A többi hazai vacakhoz, az Idegölőhoz, Szuperbojzhoz, Csudafilmhez képest persze “jó” volt, de ne a hulladék legyen már a mérce. Szinte könyörgök, h ne állandóan retardált barmokról, hanem normális hús-vér emberekről szóljanak végre a filmek. Azt is meg lehet oldani olcsón.
A Moszkva tér tetszett nagyon, az legalább megfogott, mondjuk ott sem volt történet, meg jellemfejlődés, de abban speciel talán nem is annyira fontos.
“talán csak a gyerek hirtelen útkeresése a késsel való dobálózással ijesztő.”
Útkeresése? Ezt nem annyira értem.
@Jedlik_: kiútkeresése a szituációból, köszi javítottam.
Nekem tetszett a film, a szocreálos korszakos része nagyon hiteles volt, pontosan eltalálták a hangulatot, ebből a szempontból A mások élete jut eszembe, mint igen hízelgő párhuzam.
Ez a film a magányról szól. És igy nem kellett hozzá sem sok szinész sem drága diszlet.
A legtöbb magyar film a magányról szól…
Ez egy nagggyon jo film!!!
Kicsit off, de a Brothers-rol nincs még poszt?
Nagyon jó film.
@ladislaus: lesz poszt, a Brothersről és a The Road-ról is szeretnék írni, csak kicsit le vagyok terhelve a munkahelyen.
mé’ nem megy külföldi IP-ről?
@mlif: a Portugált (2000) azért így mint nem túl régi, mégis nagyon jó és humoros magyar filmet meg lehet említeni
@SCUMM:
mert az Indavideó csak a magyarországi forgalmazást vette meg a producerektől.
De ha generálsz magadnak egy magyar IP-címet, azzal lehet trükközni! 😉
Tavaly láttam, nagyon jó film, tetszett. Az ajánló talán nem úgy mutatja be, ahogy én tenném, de magát az alkotást mindenképp érdemes megnézni. Manapság készülnek jó vígjátékaink, de az csak egy műáfaj. Ez egy komoly valami, ilyen mai magyar filmekre is szükség volna.
miért nem megy külföldrőőőől? Én is szeretném megnézni….:((((
Tényleg nagyon jó film! Szeretem. 🙂 Ez volt az első film, amelyben szépen fotózták a Nagyállomást. Pedig elég ramaty állapotban van. A régi villamos meg egyszerűen iszonyat flash4 🙂
@kuanyin: próbálkozz meghekkelt ip címről (bár én nem értek hozzá, de elvileg pár perc)
@Hamlet: sajnos én se, pedig nekem meg valami nyugati ip kellene a lastfm-hez.
Még nem láttam ezt a filmet, de az ajánló és a kommentek alapján mégis felkeltette az érdeklődésem és megnézem majd.
nyomorult egy időszak…
gyomorgörcsöm lett a tesitanártól. ismerős. szinte a rendszer archeotípusa…
Nagyon szikár, nagyon jó film. Bár nem sokat éltem a Kádár-rendszerben, számomra nagyon sokat mond a látszólag “puhuló”, de azért lényegében még mindig kemény diktatúráról, a kilátástalanságban megkötött kompromisszumokról. Plusz úgy érzem, végre sikerült egy jó közép-európai történetet úgy elmesélni, hogy mi is, meg a külföldiek is értik. Még ilyeneket kérünk.