A kör (The Circle)

Bármily meglepő egyesek számára, de volt internet nélküli világ. Ha valaki meg akart kérdezni valakitől valamit, akkor találkozott vele, esetleg vezetékes telefonon felhívta. Nem kell aggódni, így is terjedtek a szaftos hírek, csak épp nem gombnyomásra. Aztán jött az iwiw, ahol hirtelen minden tágasabb lesz a kényelmes székünkből nézve. Ó, ez az ismerős elment az Adriára, a másik összejött Bélával, a harmadik pedig épp berágott valakire. Nem sokkal később átléptünk a Facebook korba, ahol már olykor-olykor kész reality show zajlik. És ugye a nagy többség – még ha kicsit pironkodva is- de szeret kukkolni, szereti beleásni magát a pikáns részletekbe. Ergo: sokan megosztják teljes magánéletüket, betekintést nyújtanak privát(nak gondolt) életükbe. A kör mintha éppen ennek veszélyességének hívná fel a figyelmet, de mintha az alkotók is inkább az Instagramjukkal, Twitterükkel, Facebook oldalukkal lettek volna elfoglalva a munkálatok alatt.

Mae-t (Emma Watson) legnagyobb örömére felveszik a Körhöz, próbál minél jobban teljesítenie. Mire észbe kapna, máris rákerül arra az oldalra, ahol a cégnél dolgozók kapnak helyet. Hiszen ha már ott van, akkor jó lenne tudni, hogy kivel azonos a hozzáállása, érdeklődési köre, szokásai. Jobbára csak sodródik az árral, így egy bizonyos eset után rákerül a vállalat vezére által marketingelt eszköz: az Őrszem. Milliók követhetik egyenes adásban az életét, a fiatal lány fejében pedig meg sem fordul, hogy ez így nem lesz jó. Sőt, további ötletei is akadnak.

Könnyen lehetett volna elgondolkodtató film. Érvelhetett volna, hogy mi kell a demokráciához vagy mit kell tenni ahhoz, hogy a bűnözők ne bujkáljanak közöttünk. Vagy részletezhette volna annak a veszélyeit, ha egyetlen bizonyos cég kezeli sok tíz millió felhasználó minden egyes adatát. Talán Dave Eggers regénye alaposabban boncolgatja a témát, James Ponsoldt rendező (Smashed, The Spectacular Now) egyszerűen csak bemutatta a naiv, mondhatni egyéniség nélküli Mae-t és egyre jobban belenyomja a mély vízbe.

A felvetődő problémákon gyorsan átugrunk, a motivációk és kínálkozó érvelések kimaradnak. Nem jártak jól a karakterek sem, Karen Gillan Annie-jének furcsa idegösszeomlása is csak úgy oda van vetve elénk, John Boyega pedig a háttérben áll és szinte azonnal bizalmába fogadja Mae-t. Tom Hanks pedig szakállasan, kedélyesen, bögrével a kezében hozza az elvártakat.

Tanulság? Üzenet? Benne van, igen, mélyen. Nagyon mélyen. Ki kellene kaparni, amihez valószínűleg mindenki eléggé unott lesz. Sőt, talán néhányan már a film közben is készítenek egy röpke selfie-t magukról, csak hogy tudják az ismerőseik: moziban van és ásítozik. Van is min, hiszen inkább egy gyengébb dokumentumfilmhez hasonlít, ahol másfél órán keresztül mondogatják, hogy „Figyelnek téged, figyelnek téged, figyelnek téged és ez jó, mindenkinek jó, ne is gondolkodj rajta.” Majd hirtelen az utolsó percekben témát váltva közlik: „Bocs, ez mégsem olyan klassz.” És hát sajnos A kör egyáltalán nem klassz.

imdb: 5,3

Büdzsé: 18 millió dollár
Amerikai bevétel: 20,4 millió dollár