Mit tennél meg azért, hogy élhess legalább még két percig?
50 ember tér magához egy sötét, vészjósló helyen, egy különös szerkezet körül állnak. Gyorsan rájönnek, hogy úgy két percenként belül valaki meghal. Ha valaki elhagyja a helyét azonnal elhalálozik. Mint kiderül, az emberek tudnak szavazni, el tudják dönteni, hogy ki legyen a következő áldozat. Beindulnak az agykerekek az egyéneknél, folynak az ötletelések és a szócsaták. Fekete, fehér, öreg emberek, terhes nő, kislány, rendőr, katona, széttetovált egyén és még lehetne sorolni. Eléggé változatos a felhozatal, a tömegben akad butább, gondolkodóbb-típus, úgy is mindegy-hozzáállású, érveket felhozó személy és vezéregyéniség. És ugye senki sem szeretne meghalni.
Aaron Hann és Mario Miscione műve eléggé érdekes, akár komoly társadalmi kritikát is megfogalmazhatnának. Csak éppen eléggé szűkös időt szabtak maguknak. A halálesetek közötti 2 perc alatt felvetnek ugyan lényeges kérdéseket, azonban a témákat a szűkös határidő miatt nem tudják alaposan kivesézni. Rengeteg karakter van, de kicsit megkedvelni, sajnálni vagy éppen azonosulni nem lehet velük.
Az alkotópáros erősen diktálja a tempót, hiszen másfél óra a végére kellett tudniuk a filmet (vagy végére akartak érni?). Annyit azért elérnek, hogy elgondolkodjunk, hogy vajon mihez kezdenénk, ha efféle szituációba keverednénk? A háttérben figyelnénk, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet vagy bólogatva beállnánk egy formálódó csapatba? Esetleg megpróbálnánk manipulálni mi magunk a tömeget? A Circle mélyebb mondanivaló, egyúttal üresjáratok nélküli, egészen kellemes ütemű thriller-dráma. Eléggé érdekes, de mintha a rendezők nem merték volna kibontani a saját véleményüket a társdalomról. 60 % Olvasd tovább →