Röviden: Chappie

Erősen szubjektív poszt következik és hiába is írnám, hogy nem lesz benne spoiler, a lényeget az előzetes videókban már láttátok; higgyétek el. Annyira vártam ezt a filmet, szeretem a sci-fit, főleg akkor, ha robotokról szól. Tudom, hogy nagyon nehéz valami újat, valami eredetit letenni az asztalra – hiszen volt/van a világnak egy Asimov-ja, egy Clarke-ja,  Aldiss-a stb, stb…és akkor Neill Blomkamp és Terri Tatchell megírták a Chappie-t. Röviden és tömören a következő:

Chappie = Rövidzárlat + Roborzsaru + Ghost in the shell.

Feltételezem olvastatok más portálokon kritikát és a trailereket is láttátok, tudjátok, miről szól a történet. A film iszonyú lassan indul be (lassabban, mint az Elysium) és rettentően dühítő az együgyűsége. Senki ne számítson olyasfajta társadalomkritikára, mint ami a District 9-ben volt látható. A sztori csapong, a karakterek kidolgozatlanok. Reklámdömping megy ezerrel, a háttérzenét a Die Antwoord nyomja (akik ráadásul a saját cuccaikat viselik; nem értem, na) és Hans is komponált.

Térjünk át Chappie-re. Az egyedüli tény, amire nem lehet panasz, az a látványvilág. Tökéletes minőség, emberszerű mozgás, igaz kapásból egy lebutított Briareos jutott eszembe (akit a japánok már 1985-ben publikáltak).

Mit tudunk Chappie tudatáról? Blomkamp elintézi annyival, hogy a robot egy gyerek szintjén áll, és tanulnia kell; igaz gyorsabban teszi ezt, mint az embergyermek. Amikor Yolandi esti mesét olvas Chappie-nek (a géppisztolyos csajból egy szempillantás alatt tör elő az anyai ösztön, ezen ne akadjunk fenn, bizonyára megvan a pszichológiai magyarázata, és különben is láttunk már csodákat: például a Nat Geo-n, amikor egy éhes nőstény leopárd ahelyett, hogy felfalná az elárvult páviánkölyköt, óvni kezdi), szóval amikor Yolandi mesét olvas, felmerül a nézőben a kérdés, Chappie elalszik utána? Vajon álmodik? És ha igen, miről? Választ persze nem kapunk, a következő képkockán már reggel van.
Chappie tervezője (Dev Patel alakítja) méltatlanul kevés szerephez jut, és amit megkap, azt is hülyén. Ez nem az ő hibája, ez a történet és rendező hibája. Én úgy képzelek el egy robotika labort, ahová minimum mission impossible terv kell ahhoz, hogy lenyúljak egy robotot, még akkor is, ha megsemmisítésre ítélik – oda nem elég egy sima mágneskártya; ráadásul önerőmmel tuti nem lennék képes mozgatni egy titán robotot.
Jut eszembe, egy másik gépet is meg kell említenem: a Szarvast (ami nem más, mint ED209 csirkelábú távirányított változata). Idő és tenni akarás kellett volna, hogy valami egyedit kitaláljanak, de nem vették a fáradtságot.

A jövőbeli Dél-afrikai gettót már másodjára mutatja be Blomkamp (elég lesz, köszi, és csak imádkozni tudok, hogy az Alien ne ott játszódjon) valamint másodjára láthatunk olyan végkifejletet, mint a District 9-ben. Mintha lenne egy alapszál Blomkamp fejében, amire rácsavar más-más karaktereket, és kész is a nagy mű. (Ilyenkor átverve érzem magam.)

Nem szaporítom tovább a szót, ez a film látványra teljesen rendben van, minden más rossz.