0

Távozz tőlem, Sátán feliratos előzetes

tavozz2010-ben hirtelen kinő a földből egy sivatagi pálma Irakban. Három harcedzett amerikai tengerészgyalogos leereszkedik a kísérteties föld alatti kamrába, nem sejtve, hogy odalent várja őket valami, ami még a harcmezőnél is rettenetesebb…
Négy évvel később a New York-i állatkertben egy anya behajítja kisfiát az oroszlán barlangjába… A közelben egy csuklyás alak képe lebeg…
Furcsa hangok és más különös jelenségek tartanak rettegésben egy családot belvárosi otthonukban. A hangok az alagsorból érkeznek…
Ősi latin szavak és ismeretlen eredetű jelek tűnnek fel a város legkülönbözőbb pontjain… Véletlen egybeesés? Képzelődés? Gonosz tréfa? Mi fűzi össze a baljós eseménysorozat elemeit?
Ralph Sarchie (ERIC BANA) sok borzalmas dolgot látott már Dél-Bronx utcáin. A New York-i rendőrtiszt az állam egyik legkeményebb körzetében, a 46-osban teljesít szolgálatot, és nap mint nap tanúja annak, milyen szörnyűségekre képes az ember. Az emberi gonoszság lassan beárnyékolja saját lelkét és rávetül feleségével, Jennel (OLIVIA MUNN), valamint kislányával, Christinával (LULU WILSON) való kapcsolatára is.
A mind zaklatottabb lelkiállapotú Sarchie-t és partnerét, a harcias és cinikus Butlert (JOEL McHALE), az egykori rangert (különlegesen kiképzett katonát), megbízzák egy bizarr gyilkosságsorozat nyomozásával. Sarchie, aki mindig két lábbal áll a racionalitás talaján, a kegyetlen és megmagyarázhatatlan esetek láttán kezdi elveszíteni a józan eszét. Ám ekkor találkozik Joe Mendozával (EDGAR RAMÍREZ), a néhai pappal, aki próbálja meggyőzni őt, hogy az egyre borzalmasabb események hátterében gonosz démoni erők állnak.
A szkeptikus nyomozó kénytelen helyt adni a feltételezésnek, hogy természetfölötti jelenségekkel kerültek szembe. El kell fogadnia a pap segítségét, ha meg akarja állítani a gonoszt, amely rettegésben tartja a várost, és immár Sarchie családját is célba vette.

Azok után, hogy hosszú éveket várt a projekt beindításával, Jerry Bruckheimer és Scott Derrickson nem kívánt megalkudni a főszereplők személyét illető kérdésben. Meg akarták találni a legmegfelelőbb színészeket Ralph Sarchie és a többi figura megformálására. A bronxi rendőr szerepére választásuk Eric Banára esett. „Clint Culpepper vetette fel, hogy esetleg Eric játssza el Ralph Sarchie-t – mondja Bruckheimer –, és én Scott-tal együtt rögtön támogattam az ötletet. Eric korosztálya egyik legsokoldalúbb színésze, aki ráadásul kitűnő ember is, így könnyű együtt dolgozni vele.” Bruckheimer és Bana korábban már dolgoztak együtt, amikor az ausztrál színész megkapta élete első hollywoodi szerepét, és eljátszotta Gibson őrmester szerepét Ridley Scott A Sólyom végveszélyben című filmjében. (Érdekesség, hogy ennek bemutatására 2001-ben került sor, ugyanabban az évben, amikor Bruckheimer foglalkozni kezdett Ralph Sarchie könyvével).
„Sokat jelentett számomra, hogy a Távozz tőlem, sátán!-nak Jerry a producere, hiszen tőle kaptam az első amerikai szerepemet – mondja a színész. – A Sólyom végveszélyben ugródeszka volt számomra. Azóta is tartottuk a kapcsolatot Jerryvel, és tárgyaltunk is olykor egy-egy filmről, de végül valahogy egyik sem akart összejönni. Mostanáig.”
Bana számára a másik vonzerőt Scott Derrickson rendező személye jelentette. „Láttam a korábbi munkáit, és mindegyiknél azt éreztem, hogy sikerült velük túlmutatnia a horror műfaji határain. Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért vagy a Sinister története igen fordulatos és okos… ami nem mindig jellemzi a zsáner darabjait. A figurák rendkívül gazdagon árnyaltak, és megformálásuk is felette áll a horrorban megszokott színvonalnak. Amikor találkoztam Scottal, úgy éreztem, el kell vállalnom a szerepet. Lenyűgözött az, ahogyan erről a sokszor alantasnak tekintett műfajról beszél. Meggyőzött róla, hogy igenis lehetséges elsőrendű, fősodorbeli horrort készíteni, és kitűnő példákat hozott fel a hetvenes évek sátánfilmjei közül. Arról is beszélt nekem, hogy nem akar megmaradni a műfaji keretek között, és valami újat szeretne létrehozni. Beszélgetésünk közben úgy éreztem, nála többet senki sem tud a félelemkeltés eszközeiről. Szép lassan átragadt rám a lelkesedés…
Ralph Sarchie figurája ugyancsak izgalmas kihívásokat tartogatott – teszi hozzá a színész. – Tetszett, hogy Sarchie két lábon álló, kőkemény zsaru, aki azonban az általa tapasztalt rettenetes eseménysorozat hatására meghasonlik, és óriási belső átalakuláson megy keresztül. A történet elején egy olyan fickót látunk, aki a látható, kézzelfogható világ törvényeiben, a tényekben, a számokban, a szabályokban, a rendben és a logikában hisz. Sarchie materialista, gyakorlatias gondolkodású férfi, aki nap mint nap találkozik az emberi természet sötét oldalával, ezért kissé megkérgesítette lelkét. Van azonban, ami át tud törni ezen a kérgen. Múltjának sötét emlékei előtörnek, és félelemmel töltik el Ralph-ot. Ha e démonokkal meg nem küzd, a férfi egyre rosszabb idegállapotba kerül. A legtöbbünknek vannak olyan emlékei, amelyektől szíves örömest szabadulnánk, és mivel múltbéli tetteinkért így vagy úgy, de fizetni szoktunk, jobb, ha elibe megyünk a bajnak, és önszántunkból tükörbe nézünk.”
Bana sok időt töltött együtt az igazi Ralph Sarchie-val, ám ahelyett, hogy a filmről beszélgettek volna, inkább csak barátkoztak egymással. „Meccset néztünk, eszmét cseréltünk, sokat mesélt a rendőrségnél eltöltött éveiről, iszogattunk… egyszóval ismerkedtünk egymással. Ez óriási segítséget jelentett számomra abban, hogy sikerüljön Ralph bőrébe képzelnem magam.”
Joe Mendoza, a liberális gondolkodású pap szerepére Derrickson és Bruckheimer a venezuelai származású színészt, Edgar Ramírez választotta. „Először a Carlos című minisorozatban láttam őt – mondja Bruckheimer –, és hihetetlenül jó színésznek találtam. A hetvenes-nyolcvanas évek terrorizmusának központi alakjáról szóló, összesen öt óra hosszú három részben Edgar számos különböző nyelven beszélt, és a sorozat kedvéért komoly súlyt szedett fel, majd adott le magáról. Rettenthetetlen figurát alakított, aki nem ismeri a félelmet. Úgy éreztük, ő a tökéletes választás az ördögűző pap szerepére.”
„Nem láttam még színészt, aki olyan keményen dolgozott volna a figuráján, mint ahogy Edgar Ramírez Mendoza atya személyiségén – teszi hozzá Derrickson. – Kutatásokat végzett az ördögűzéssel kapcsolatban, és papokkal beszélgetett róla, milyen magánjellegű gondolatok foglalkoztatják az embereket, akik Istenek szentelték életüket. Edzett, gyakorolt, átszellemült.
A Dél-Amerikából jött jezsuita magányos, kívülálló alak, aki dohányzik, és nem veti meg az alkoholt sem. Elkövetett néhány hibát a múltban, és a lelke bizonyos értelemben éppúgy megkérgesedett, mint Ralph Sarchie-é… Habár én találtam ki és én ruháztam fel különféle jellemvonásokkal ezt a szereplőt – mondja a rendező –, magam is meglepődtem, mennyire összetett személyiség lett belőle. Függetlenedett az általam elképzelt karaktertől, és életre kelt Edgar játéka által. Ez az, amire csak jó színész képes: bármilyen alapos is a forgatókönyvíró, csak a jó színész teheti elevenné a figurát.”
„Kezdetben Mendoza szerepe nem több, mint hogy segítse Sarchie-t a nyomozásban – magyarázza Ramírez –, később azonban, ahogy jobban megismerik egymást, kölcsönhatással lesznek egymásra. Miközben a pap válaszolni igyekszik a rendőr kérdéseire, benne is kérdések vetődnek fel, és önnön sorsával is szembe kell néznie. Ettől kezdve mind a két ember személyiségfejlődésének tanúi lehetünk. Az egyik ehhez ért, a másik ahhoz. Annak érdekében – teszi hozzá a színész –, hogy haladjanak a nyomozásban, együtt kell működniük. Ez kezdetben nem épp egyszerű feladat számukra, idővel azonban be kell látniuk, hogy egymás nélkül semmire sem mennének.”
Sarchie és Mendoza kapcsolata mind fontosabbá válik a történet előrehaladtával. Majdnem olyan fontossá, mint a rendőr és a felesége közötti kapcsolat. Jen Sarchie szerepére Olivia Munnt szemelték ki az alkotók. A színésznő Steven Soderbergh Magic Mike című filmjéből, valamint különböző tévéfilmekből ismert, és Jerry Bruckheimer szerint nem kizárt, hogy hamarosan nagy sztár lesz belőle: „Egészen zseniálisat alakított a Híradósok című HBO-sorozatban, most pedig Ralph Sarchie határozott és önálló feleségének szerepében.”
„Jen figuráját valós személyről mintáztuk – mondja Scott Derrickson –, egy olyan asszonyról, akinek a férje igencsak próbára teszi lelki erejét, kitartását, állhatatosságát és házasságába vetett hitét. Olivia csupa tűz, csupa dinamizmus, és hatalmas elánnal vetette magát a munkába. Elképesztő, hogy milyen más arcát mutatja a felvételeken, mint amikor kikapcsoltuk a kamerákat: érzéki és veszedelmes szépségből ilyenkor átváltozott egy mindig mosolygó, nevetgélő lánnyá, aki laza, humoros és még okos is…”
„El sem hittem, hogy megkaptam a szerepet – meséli a színésznő. – Olyan volt, mintha helyesen válaszoltam a reggeli betelefonálós műsorban feltett kérdésre, és megnyertem volna a főnyereményt. Amikor közölték, hogy együtt dolgozhatok Eric Banával, Jerry Bruckheimerrel és Scott Derricksonnal… csak kapkodtam a fejem, hogy: Azta, de szuper… és hol kell átvenni a nyereményt?
Nagyon tetszett Jen figurájában, hogy megkérdőjelezhetetlenül, megingathatatlanul szereti Ralphot és a kislányukat, Christinát – mondja Munn. – A világon az egyik legnagyobb dolog, ha valaki úgy tud szeretni, annyira megbízik a másikban, hogy nem ítélkezik felette. Egy olyan nőt próbáltam megjeleníteni, aki biztos háttere családjának, aki kérdés nélkül teszi, amit a szíve parancsol, még akkor is, amikor mit sem ért mindabból, ami velük történik.
Katonacsaládban nőttem fel – folytatja a színésznő –, ezért tudom, hogy annak a nőnek, aki rendőrhöz vagy katonához megy feleségül, mindig tisztában kell lennie vele, milyen embert próbáló nehézségekkel néz szembe a társa. Tudnia kell, hogy mindaz, ami neki fáj, a férfinak még sokkalta fájdalmasabb… Ralph és Jen házassága gyönyörű kapcsolat, és épp ezért olyan mellbevágó, ami velük történik. Azt hiszem, a néző könnyen átérezheti, mi mindent veszíthet a főszereplő…”
Elsőre talán különös színészválasztásnak tűnik majd a vígjátéki szerepeiről ismert Joel McHale, aki Butlert, Ralph Sarchie gúnyolódó természetű, ám végsőkig hűséges partnerét alakítja. „Joel évek óta a legjobb barátom – mondja Derrickson rendező. – Azóta ismerem őt, hogy először tette be a lábát Los Angelesbe. Akkoriban még ügynöke sem volt. Egyenesen neki írtam Butler szerepét, méghozzá azért, mert mindig is emlékeztetett egy zsarura… Tudom, ez különösen hangzik azok számára, akik show-műsorokból ismerik őt, de valahogy mégis: mindig kitűnő fizikai kondícióban van, imádja a késeket, a cinikus stílusa pedig a film noirok magányos nyomozóira emlékeztet.”
„Sarchie és Butler két meglehetősen különböző karakter, de kitűnően működnek együtt – állapítja meg McHale. – Sarchie meglehetősen komoly, szinte komor figura. Mintha folyton felhők árnyékolnák a homlokát, és mintha a világ gondja-baja, a város minden bűnének terhe az ő vállát nyomná. A társa viszont örökké ugratja őt, sőt, egyenesen gúnyt űz belőle. Butler valójában persze mélyen tiszteli, és tudja, hogy Sarchie rendelkezik egyfajta radarral, hatodik érzékkel: például képes megérezni, felismerni az igazi bajt…”
Sarchie és Butler végzetét Mick Santinót a brit Sean Harris alakítja. „Egyedül neki kínáltuk fel a szerepet – meséli Derrickson –, és izgatottan vártuk a válaszát. Nem volt más jelöltünk rajta kívül, mert a Harry Brownban nyújtott alakítása egyszerűen annyira lefegyverző és meggyőző volt, hogy nem bírtam elszakadni a személyétől. Úgy éreztem, Sean a mi Santinónk, és rettentő szerencsésnek tartom magunkat, hogy sikerült megnyernünk őt, mert végül minden vele kapcsolatos pozitív előítéletemet igazolta.”
A további szerepekben Dorian Missicket, Mike Houstont, Olivia Hortont és a hétesztendős Lulu Wilsont láthatjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *