10

Folytatódik a Támadás a Fehér Ház ellen

tamadasafeherhazellenA terroristák idén kétszer foglalták be a Fehér Házat, mindkét filmmel kapcsolatban gyakran emlegették a Die Hard klasszikust. Roland Emmerich rendezése, Az elnök végveszélyben (White House Down) hatalmas büdzséből készült, bár ez nem látszott rajta és hiába hozott valamivel több, mint 200 millió dollárt világszerte a 150 milliós büdzsé mellett nem örömködhet a stúdió. Ezzel szemben a Gerard Butler főszereplésével forgatott Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen) csak 70 millió dollárt emésztett fel és közel 99 millió dollárt kasszírozott hazájában (összesen 161 millió dollárt) és több dicséretet kapott, mint a konkurens produkció.

Nem mondhatni, hogy brutál jól teljesített a kasszáknál, de a producereknek ez épp elég. Jöhet a folytatás, amit London Has Fallen címre kereszteltek el. Butleren kívül visszatér Aaron Eckhart, Morgan Freeman, Angela Bassett és Radha Mitchell is. Az első rész írói, Katrin Benedikt és Creighton Rothenberger szállítják a sztorit. A tervek szerint májusban indulna a forgatás, rendező egyelőre nincs.

Meglepő, de ezúttal nem az Elnököt ejtik túszul, hanem ezúttal ő is akciózhat. Az angol miniszterelnök temetésére gyűlnek össze a világ vezetői, ám megjelennek a terroristák is. Az USA első embere a titkosszolgálat vezetőjével és egy MI 6 ügynökkel karöltve számolna le az agresszorokkal.

10 komment

  1. Ez tényleg nem hangzik túl acélosan. Mindegy, ha lesz belőle valami, remélem itt forgatják Londonban, aztán mehetek statisztának. 🙂

  2. Ez még viccnek is rossz, pláne ezzel a sztorival. A kettő közül messze a Butler féle volt a szarabb film, az egy izzadságszagú ócska Die Hard klón volt, míg a másik egy percig sem vette magát komolyan, és ezért az legalább szórakoztató volt.

    • Nekem pont a másik film nem tetszett, sőt kifejezetten idegesítő volt a sok apró bakijával. Ezen a filmen viszont egyszer sem hörrentem fel, hogy micsoda szar ez már megint?!

      • Nem hörrentél fel? Amikor néztem a filmet, az egész mozi röhögött, hogyan rohantak ki az állítólag képzett titkosszolgálatosak egytől egyik, szépen sorban, egy szál pisztollyal a kezükben, szemben egy gattling géppuskával, a Fehér ház elé, hogy lelövessék magukat a gyepen. És ez csak a film eleje volt, később sem javult a színvonal, inkább csak esett.
        Később a haverokkal ivós játékot játszottunk a film újranézésekor, minden pofátlan gagyi Die Hard klisére egy sört kellett letolni és volt belőle bőven! 😀

    • A Butler szerintem tökösebb, jobb, élvezhetőbb volt. A másik volt az izzadságszagú és azzal nem értek egyet, hogy nem vette volna magát komolyan. Vicces akart lenni, de sokszor komolykodott és az elejétől a végéig röhej volt, negatív értelemben. A karjáról számokat leolvasó hülye terroristától kezdve a zászlólengető kislányig át.

      • Ízlések és pofonok, mondják, ezért nem szoktam más ízlését ekézni, de ez azért nekem fura. 🙂 Egyik sem a filmművészet csúcsa, de minden tekintetben jobb volt szerintem a White House Dawn, mint az Olympus Has Fallen. Jobban meg volt írva az egész, hihetőbb volt az alapsztori, a motiváció, jobban megírt dialógusok, jobb volt a színészi gárda, en bloc szórakoztatóbb volt az egész.
        A WHD-on én remekül szórakoztam, egy percig sem unatkoztam, kellemes kis buddy cop feelinget hoztak össze a két főszereplővel, sok volt a kikacsintás, irónia (a zászlólengetéses jelenet is inkább önirónia volt Emmerich részéről), a poénos egysoros, nem komolykodtak feleslegesen amikor nem kellett, nálam ez megért egy 7/10-et. Míg a OHF-en már fél óra után kínosan feszengtem a moziban, hogy ezt most tényleg komolyan gondolják? Tényleg ennyire nincs ötlete az íróknak? Egy merő izzadságszagú kliséhalmaz volt az a film, Antoine Fuquatól azért többet vártam, 5/10.

        • Roland Emmerichet szokás szidni, én mégis kedvelem filmjeit és a zászlólengetésekkel sincs bajom, bírom én, ha lobog az amcsi zászló. De amikor kirohan a kislány a zászlóval és a pilóta az elnöki parancs ellenére nem lő rakétát. Ennél már csak az lett volna szerintem szánalmasabb, ha egy kutya rohangál a Fehér Háznál zászlóval. Bocs, de az Emmerich-es film részemről minden tekintetben alulmúlja a másik filmet. Az elejétől a végéig tele van hülyeségekkel, abszolút rosszul volt megoldva a Ház befoglalása, az akciók is bénák voltak és a fejemet fogtam amikor limuzinnal száguldoztak a gyepen, a kapu előtt meg a hazafi katonák tanakodtak hogy mi legyen, holott azonnal be kellett volna rongyolniuk a kerítésen keresztül. Die Hard és 80-as évek akciófilmjei utánérzés lett volna, az írásomban megemlítettem a John Cale – John McClane párhuzamot, illetve, hogy az egyik terrorista úgy nézett ki, mint a Kommandóban Arnold ellenfele. Egyetlen pozitívum sem volt benne. Nekem az év legrosszabbja.

  3. A Gerard Butleros az jobb volt nekem is. Die Hard érzés valóban de mivel nincs Die Hard így egy kicsit betöltötte azt az űrt. Egy kicsit tényleg erős ez a sztori a másodiknak :).

  4. Az Olympus bizony köröket vert riválisára..(nem csak az amerikai bevétel szempontjából) Egyértelműen a 80-as évek akciófilmjeink klisséiből dolgozott, de nem is számíthattunk bármi forradalmi újdonságra.És ne felejtsük el, vesztes pozícióból indult. Közepes költségvetés, egy erősen lecsúszóban lévő egykor az A liga felé kacsingató főszereplő, R kategória, gyengus CGI…
    Én a moziban nem röhögést halottam, az ostrom közel negyedórás ídeje alatt a közönség tátott szájjal bámulta avásznat, az akció intenzitása , technikai kivitelezése döbbenetesen jó
    volt. Többször nézve, belegondolva, persze valóban volt jópár logikátlanság, de kérem ez egy akciófilm, nem dokumentumfilm a klasszikafilológiáról!
    Patetikus hangvétele pedig sokkal jobban illett a témához, mint a már már buddy-comedivé silányuló másik mozi stílusa. És ez a Tatum gyerek fejre is állhat, egyszerűen nem bírom…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *