Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)

Az előző részről Koimbra itt írt.

„Panem mindörökké” – olvassa Katniss a körzetekben a magasztos beszédeket a Kapitóliumról és annak dicsőségéről. Habár a szónoklatok Snow elnök munkásságát és a diktatórikus világot éltetik, a lány arcán nem látni a lelkesedést. Tudja, hogy mit várnak el tőle, szerettei és a nép érdekében muszáj előadnia a színjátékot, de egyszerűen nem jó színész, képtelen úgy viselkedni, ahogy a hatalom elvárná tőle. Tudat nélküli, érzelemmentes bábként irányítanák és az elnök nagy veszélyforrást lát benne. Az emberek példaképként tekintenek rá, úgy érzik, hogy a változás szele lengi be Panemet, az elnyomásból és szegénységből Katniss jelentheti a kiutat.

A 74. viadalt önként bevállaló lányt még mindig az átélt borzalmak, a gyilkosságok emlékképei kísértik. A háta közepére kívánja a felhajtást, legszívesebben elrohanna, elszaladna, elbújna valahová Gale-el, távol az elnök kémlelő szemei elől. De kénytelen megbékélni a tudattal, hogy a vállán nagy súly nyugszik, csinálhat bármit, elindított egy folyamatot és a nép szemében követendő példa, igazi hős, aki talán az ellenszere lehet a zsarnokságra. Tudja jól Snow is, hogy csak úgy nyomhatja vissza a tömeget a sárba, ha látványosan eltiporja Katniss-t, ezért a következő nagy viadal résztvevőit az eddigi nyertesekből sorsolják ki, az új játékmester majd szépen a gondjait viseli.

Az éhezők viadala a fiatal felnőtteknek szóló sci-fi – fantasy vonalat erősíti, a legtöbb próbálkozás a kategórián belül a rajtnál besül, de Gary Ross rendezése megasiker lett. Még szép, hogy a Lionsgate-nél örültek a pénzesőnek, de Ross már kevésbé volt boldog, hogy nem szentelhet elég időt a folytatásra, ezért a stúdió és a rendező bejelentették, hogy tulajdonképpen jobban szeretik egymást, mint saját édesanyjukat, de útjaik elválnak. Francis Lawrence-nek már nem voltak aggályai a rövid határidővel kapcsolatban.

Szerencsére Ross az előző felvonásban nem erőltette a romantikus szálat, inkább másra koncentrált, azonban Lawrence úgy érezte, hogy muszáj ezzel a bizonyos szerelemi háromszöggel kezdeni valamit. Ígérete szerint sokkal jobb és erősebb lesz, mint Az éhezők viadalában. Talán jobb lett volna, ha ő sem piszkálta volna túlzottan, hiszen ezen a fronton elbukik. Bár ebben nagy szerepe van Josh Hutchersonnak is, aki vagy úgy volt vele, hogy amúgy sem ő áll a középpontban, minek foglalkozzon a színészi játékkal vagy a rendező „volt úgy vele, hogy amúgy sem ő áll a középpontban”, minek instruálja.

Mindemellett Jennifer Lawrence már elég figyelmet fordított, karakterének rengeteg érzelmet kell felvonultatnia, kezdve az aggódástól kezdve a gyűlöleten át a szenvedő arckifejezésig. A fiatal színésznőt generációja egyik legjobbjának nevezik, nem hiába. Neki kell elvinnie vállán a produkciót és ügyesen megbirkózik vele. Stanley Tucci perfekt a showman szerepében, Woody Harrelson is tökéletesen hozza az italt erősen kedvelő mentort, az újabb szereplők közül inkább Jena Malone emelkedik ki a kemény Johanna Mason szerepében.

A direktor sokat köszönhet elődjének, hiszen csak egy jól felépített és megmutatott világba csöppent bele és nem is kellett változtatni az általa elképzelt képen. A Kapitóloum ezer színben pompázik és a gazdagok két pofára tömik magukba a kaját, sőt, külön technikájuk is van arra, hogy hogyan folytassák a mérhetetlen zabálást, ha tele a pocak, illetve az ókori kenyeret és cirkuszt a népnek hozzáállást követve most sem marad el a látványos gladiátorjátékokat beharangozó felvonulást. A falakon túl csak a szürkeség, a szomorú arcok és a csüggedtség található, de ezúttal már a remény is megcsillan néhány ember szemében.

Egy franchise-nál előfordul, hogy egy-egy rész csak afféle felvezető „epizód” a következő, epikusnak beharangozott következő felvonáshoz (á la Smaug pusztasága). A Futótűz felvállaltan átvezető film, előfutára a kettébontott Kiválasztottnak, ahol Katniss ténylegesen átlényegülhet John Connorrá, az Ellenállás vezetőjévé, de talán nem ruházzák fel olyan képességekkel, mint Neo-t. Egyáltalán nem negatívum, hogy több, mint két órán keresztül tart a felvezetés, hiszen a két Lawrence nem vette félvállról a munkáját. A viadal nem másolja szolgai módon az előző részt, más problémákat és akadályokat görget a játékmester a szereplők útjába, bár némileg kevésbé érdekesebb az esemény. Jó, oké, a következő filmben majdnem beleadnak mindent. A Futótűzre 70 %-ot adok, aki nem szerette az elsőt, a másodikat sem fogja, de aki eléggé kedvelte Az éhezők viadalát nagyjából ezzel is ki lesz békülve. Csak Hutchersonnak kellene megmondani, hogy emberelje meg magát.

imdb: 8,1

rottentomatoes 90 %

Büdzsé: 130 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 360 millió dollár
Eddigi összbevétel: 733 millió dollár