19

Kunis és Portman leszbi jelenete

Natalie Portman és Mila Kunis két rivális balett-táncost játszik a Fekete hattyú dráma-thrillerben. Ám attól még hogy nagy ellenfelek valahogy úgy alakul, hogy a két karakter együtt tölt néhány intim percet. Sajnos Darren Aronofsky filmjét nálunk csak márciusban adják, ekkorra már az Oscar ceremónián is rég túl leszünk. De még így is jobban járunk, mint A pankrátorral, amit az amerikai decemberi bemutató után csak májusban futott be.

19 komment

  1. IMDB-n (8.9 7,200 szavazattal) és Rottenen jó áll. (88%)

    Ez a jelent is feszültséggel teli annak ellenére hogy milyen típusú jelenet.

  2. @Andrews: ez engem bőven hidegen hagy. Aronofsky művészieskedő, hatásvadász, kitalálható filmjeit teljes szívemből gyűlölöm, innen látom, hogy ez is csak egy a sorban. Már persze nekem… Soha nem értettem, mit eszik a világ ezen az emberen.

  3. @Alex Mahone: Az őszinteségét eszik, pont azt, mert nem múvészieskedő, vizualitásában semmi hatásvadász nincs, ellenkezőleg: logikus asszociativitás, célratörés és kifejezési erő, sallangmentesség. Persze ettől kéretik gyűlölni ha másra nem futja. Azért nincs pálcatörés. 😀

    Amúgy megnéztem a filmet. Valóban az év egyik legjobbja. Remek fejlődés- és beavatástörténet, a végén szenzációs katarzissal. Portman kisasszony idei éves ajnározása, és jelölgetése mindennemű díjra pedig a film után cseppett sem meglepett. Két személyiségi végletet ilyen egyensúllyal és intenzitással játszani… élvezetes volt nézni.

  4. @Alex Mahone: Nagyszerűnek. A néző döntse el, hogy a bejárt út után a főhős milyen véget ért. A látottak tűkrében a kiavult pankrátor részrehajlik, még ha tudja is hogy belehalhat a szakmájába, a közönséget választja. Az, hogy a film nem határozza el magát, hogy akkor most mi történik a nagy ugrás után, attól még nem lesz művészieskedő. Egyszerűen a néző be van vonva, hogy pontot tegyen a történet végére. Az én olvasatomban mindegy, hogy most, vagy holnap, esetleg holnapután hal-e meg Randy, előbb utóbb úgy is meg fog, ha így halad. És, még sokan mások akik szeretik Aronofsky-t épp ezért hálásak, hogy van egy velejéig szerzői amerikai filmes, aki ilyen nemű érzelmeket közvetít a filmjeivel, és a konszenzust rábízza a közönségre. Nem néz hülyének, nem erőlteti saját intim blődségeit, relatív értelemben fantáziál. A művészieskedés, hatásvadászat egy adott művészi eszköz vagy irányzat öncélú kihasználását jelenti. Aronofsky-ra ez nem jellemző. Tőled hallom előszőr, hogy kiábrándítóak a megoldásai. Ne érts félre, semmi lenézés, semmi ellenségeskedés nincs bennem, de szerintem Aronofsky filmjei nem úgy működnek mint gondolod. Legalábbis nekem, és kedvelőinek nem.

  5. @doggfather: Mondjuk a “The Wrestler”-t sem láttam. :/ Majd megnézem. Pedig meg tudtam volna, mégis kimaradt.
    Nem vagyok oda Natalie Portmanért sem. És akkor még enyhén fejeztem ki magam.

  6. @doggfather: El tudom képzelni… 😀
    De eddig ez a film sem nagyon érdekel.

    Mondjuk a Wrestler-t már olyan sokáig érleltem, hogy lassan el is jutok a megnézéséig. 😀 Lehet, hogy utána meggondolom magam ezzel kapcsolatban is, vagy nem. 😛

  7. Hát gyerekek,ma néztem a filmet angolul.
    10/10
    Szerintem nem kell nagyon ragozni.Meg kell nézni és nem csak egy jelenet alapján ítélni.Van egy interview a filmmel kapcsolatban.(egy magyar filmes újságból)
    Aronofsky:”Szégyen és gyalázat,hogy Amerikában 13 éves gyerekek nézhetnek legépfegyverezett embereket a moziban, de amint valami szexuális tartalom bukkan fel,máris az R-kategóriába kerül a film.Ez az ország etekintetben semmit sem változott. Ha végigmegyek az utcán a négyéves fiammal, mindenütt fegyverek sorakoznak a plakátokon, többször szembesül velük, mint fürdőruhás lányokkal.Mitől van az,hogy a társadalmunk jobban retteg a nemiségtől, mint a lőfegyverektől?”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *