Hula Girls (2006)

Amikor elkezdtem nézni egyből az Alul semmi jutott eszembe, legalábbis a hangulata olyan volt de aztán rájöttem, hogy ez a film annál sokkal több. Az 1965-ös évben járunk, mikor egy bányászvároska az utolsókat rúgja, és hogy valahogy segíteni tudjanak, a csajok kitalálják, hogy hulázni fognak. Asszem ezt a táncot senkinek sem kell bemutatni, mindenki látott már szalmaruhás-ringócsípős Hawaii lányokat. Na szóval, szükség van egy tánctanárra, le is szerződtetnek egyet, aki beállít enyhén spiccesen. Itt már sejtettem, hogy ez jó film lesz. A tanci néni megnézi a repertoárt- természetesen retro szemüvegben, cigivel a kezében elvégre fővárosi felvilágosult nőről beszélünk- aztán a fejét fogja, hogy ennyi kétballábas lányt még életében nem látott. Az én személyes kedvencem Sayuri, aki akkora mint egy hegyomlás, de jólelkű és nagyon szeretnivaló.

A városkában persze nem mindenki örül a tinci-táncinak és a tanárnő mentalitásának, de hamar rendbe teszi őket. Az a jelenet azért nem semmi, mikor berág, mert az egyik lányt megveri az apja, hogy ne riszálja magát. A hős tánctanárnőnk fogja magát, berongyol a férfi fürdőbe- ahol persze mindenki tök csupasz- beugrik a medencébe és jól lezúzza a pasit.
Magáról a táncról is megtudhatunk pár dolgot, például, hogy melyik mozdulat mit jelent. Rettentő érdekes, ez is egyike a beszélő táncoknak. Ez persze a film vége felé kap igazán értelmet, ahol nélkülözhetetlenné válik majd egy tizes pézsé.
Sang-il Lee filmje nem hiába kapott megannyi díjat. A Hula girls vicces, szomorú, sírós, mosolygós, édes, teli érzelmekkel.
Hatalmas múví, amely megtörtért eseményeken alapszik,  a végén kegyetlen nagy csípőriszával, amit ITT láthattok.

Tubeolható angolul és spanyolul.

Trailer