0

Hologramot a királynak (Hologram for the King)

írta Nikodémus

2017-03-hologram-for-the-king-1

Az általános világhelyzet, számba véve csupán az elmúlt másfél év történéseit, sajnos nem túl biztató: egyre szaporodó háborús konfliktusok, növekvő migráció, gazdasági válság… kinek van kedve viccelődni? Tom Tykwernek úgy tűnik, igen, s bármily különös, ezzel mi is jól járunk. No nem térdcsapkodó hahotázásra kell számítani a rendező legújabb filmjének megtekintésekor: a Hologramot a királynak ironikus hangnemben kommentálja napjaink társadalmi-gazdasági viszonyait, s közben intelligens humorral beszél egy nagyon súlyos problémáról.

2017-03-hologram-for-the-king-2

Adam Clay (Tom Hanks) közepesen sikeres mind munkájában, mind magánéletében: egy multinacionális cég apró fogaskereke, s gyerekeit féltő gonddal nevelné, de elvált feleségétől. Adam akár elégedett is lehetne az életével – legalábbis a fogyasztói társadalomban elvártak szerint –, mégis úgy dönt, húz egy merészet: kiküldetést kér Szaúd-Arábiába, hogy egy telekommunikációs szerkezetet eladhasson a királynak. Nem a kihívást keresi, nem is kétségbeesett, egyszerűen az unalom elől menekül. Pontosabban a kudarc elől: testalkata nem egyezik a reklámok sugározta macsó csődörével, pénze sincs túl sok, vállalatától az utolsó esélyt kapja, és családi élete is romokban hever.

A megérkezéskor nagy reményekkel nyitott tiszta lap azonban gyorsan megtelik: hősünk mulattató epizódok során át csetlik-botlik az idegen országban, s miközben hüledezünk, miféle abszurd hely ez a Közel-Kelet, el kell ismernünk, onnan nézve legalább annyira furcsa világ a miénk: a magát műveltnek, sőt még mindig felsőbbrendűnek képzelő Nyugat. Párolódhatna ebből szikár dráma is, Tykwer azonban megtartja könnyed hangütését, s a dolgok fonákja felől üzen nekünk, kik összetévesztjük a szabadságot a féktelenséggel (buli a svéd nagykövetségen), a ráérést a dologtalansággal (a befektetőpartner rejtélyes napirendje), és olyan felelősségteljesnek képzeljük magunkat, hogy túlnövesztett öntudatunk csaknem ránk omlik.

2017-03-hologram-for-the-king-4

Mert itt, Szaúd-Arábiában nyugi van: a király késik, a feltételek majd egyszer adottak lesznek, a gondok pedig végül maguktól megoldódnak. Közben pedig miért ne érezhetnénk jól magunkat? Adam tehát, miközben munkájában rendre akadályozzák, egész kedélyesen beépül az idegen ország társadalmába: egy nyugaton tanult, diplomás taxis személyében kalauzra és (talán) jóbarátra tesz szert, megismeri az arab világ kultúráját (persze csak felületesen, ahogy egy egzotikumra vágyó nyugati turista szokta), ám nem hagyja nyugodni egy púp, ami egyre nagyobbra nő a hátán. Elmegy hát orvoshoz, ahol – arrafelé rendkívüli jelenségként – egy arab doktornő fogadja. A daganat szimbolikus, ahogy annak kezelése is, és miközben egyre több részletet tudunk meg Adam korábbi életéből, rádöbbenünk, a történet valójában nem civilizációk találkozásáról, egy üzlet nyélbeütéséről vagy ironikus világpolitikai kommentárról szól, hanem az áldozatvállalásról.

2017-03-hologram-for-the-king-5

Adam ugyanis nem csupán képtelen az áldozatvállalásra – azt sem tudja, mi az. Kényelmesre domesztikált életvitelének legfőbb mozgatója a szublimált önzés: ha ad is, cserébe többet vár el, s a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Czakó Gábor szavaival: megfordította az áldozat irányát – Krisztus vérét borrá változtatta, és kocsmát nyitott. Hogy ezt itt, a sivatag közepén felismerje, ahhoz egy fél életnek el kellett telnie – s felbolydult világhelyzet ide vagy oda, az idő vészesen fogy.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


kilenc + 5 =