Tombol a második világháború, az USA még csak távolról nézi az eseményeket, azonban egy amerikai hős mégis rálépett a Führer tyúkszemére. Amerika Kapitány 1941 márciusában robbant be a köztudatba (pár hónappal azelőtt, hogy Amerika hadba lépett volna), méghozzá rögtön úgy, hogy a képregény borítóján bepancsol egy nagyot a háború kirobbantójának. Ízig-vérig jenki hős, azaz szuperkatona volt, aki pont olyan öltözékben villogott, mintha csak ráborult volna egy patrióta ruhásszekrénye. A világháború után a karakter népszerűsége csökkenni kezdett, majd 1954-ben közel 10 évre lepihent, hogy aztán Stan Lee értő kezekkel vegye gondozásába, Kap’ pedig ismét keményen dobálhatta elpusztíthatatlan pajzsát önelégült ellenfelei képébe. A Marvel 1997 óta gondolkodik azon, hogy a közismert és népszerű képregényhősét elviszi a vásznakra, ami végső soron kemény dió, hiszen nem csak azt kellett megoldani, hogy a néző ne kapjon röhögőgörcsöt, mikor a Kapitány felbukkan menetfelszerelésében, hanem arra is figyelni kellett, hogy a mérhetetlenül fene nagy patrióta érzés, zászlólobogtatás és giccs ne folyjon le a vászonról.
kalandfilm
A 13. harcos (The 13th Warrior, 1999)

Vikinges filmekre valahogy nem vevő a jónép, Hollywood ugyanakkor időről-időre elhozza őket a vásznakra, ám egyedül csak a DreamWorks animációs filmje (Így neveld a sárkányodat) tudott tömegeket vonzani a mozikba. John McTiernan a 90-es években tapasztalhatta meg, hogy a közönséget gyakorlatilag totálisan hidegen hagyja a viking sztori, ugyanakkor a produkció körül kialakult némi probléma is. A 85 millió dollárra tervezett költségvetést átlépték, mire leforgatták a filmet a költségek meghaladták a 110 millió dollárt, ám a tesztközönségnek nagyon nem tetszett a produkció, ezért néhány jelenetet újra felvettek, McTiernan kezéből Michael Crichton, vette ki a gyeplőt (ő írta a regényt, ami alapján készült a film), mire bemutatható állapotba hozták a 13. harcost addigra 160 millió dollárt tapsoltak el a készítők. Ezután joggal hihetné az ember, hogy az izzadságszagú erőlködés után egy unalmas katyvaszt hoztak össze, ám meglepően jó lett a végeredmény.
A part (The Beach, 2000)

Ezekben a nehéz időkben bizonyára megfordult pár ember fejében, hogy milyen jó is lenne eltűnni a világ szeme elől, rátalálni egy nyugalmas kis szigetre, ahol mindig süt a nap, mindenki jókedvű, nem kell adót fizetni és senki, még csak véletlenül sem tévedne el erre a helyre. Danny Boyle bemutatja nekünk a paradicsomot.
A 80-as évek legjobb filmjei
Már gyerekkoromban is filmfaló voltam, a 80-as években még csak két csatorna volt, nagy öröm volt, ha néha képesek voltak valami jobb nyugati filmet is leadni a tévében. Persze néha azért megerőltették magukat, szombat esténként vetítették a Charles Bronson főszereplésével készült alkotásokat, amelyek természetesen nagy örömömre szolgáltak. A 80-as évek második felében vették szüleim a videólejátszót, persze rögtön szereztem jó néhány kazettát az osztálytársaktól és a közeli Vico téka gyakori vendége voltam, ahol a 80-as évek gyöngyszemei közül lehetett válogatni a felhozatalból, ezek többségét manapság a tévében már 16-os és piros 18-as karikával adják le a csatornák. Az alábbi összeállításban a 80-as évek legjobb filmjeit szedtem össze, amelyekre most úgy emlékszem vissza, hogy gyerekfejjel élveztem, megindokolni ennyi év után nem tudom miért is voltam oda értük, csak emlékezet alapján sorolom fel ezeket az alkotásokat. Lesz benne néhány 90-es évekbeli produkció is.
Kezdeném a Star Wars trilógiával (Csillagok háborúja, A birodalom visszavág és A Jedi visszatér – habár az első kettő még a hetvenes évek végén készült). Ha nem néztük meg öcsémmel a trilógiát százszor, akkor egyszer se. Mikor vége lett, visszatekertük és néztük megint az elejétől. Kívülről fújtuk a szövegeket, a történet lekötött teljes mértékben minket. A Jedi visszatért hangalámondással sikerült csak beszerezni, de ez nem zavart minket.
A filmtörténelem legnagyobb buktái: A Kincses-sziget kalózai (1995)

Missing in Action: Kathleen Turner

1954. június 19.-én született Mary Kathleen Turner néven. Apja diplomata és iskolai tanár volt. Turner fiatalkorát Kanadában, Kubában, Venezuelában, Angliában és Washingtonban töltötte. 1972-ben diplomázott a londoni American School-ban. Mikor az apja meghalt a család az Államokba költözött. 1977-ben a természettudományok baccalaureusa diplomát is megkapta (University of Maryland Baltimore County).

