Riggan Thomson nagy visszatérésre készül, éppen ezért kicsit túlfeszülnek az idegei. Egy reggel a járdán ébred szeméttel körülvéve. Majd jön a lelkesítő beszéd képzelt alteregójától, Birdmantől, akit egykoron ő játszott. Riggan nem arra hivatott, hogy a színpad deszkáit koptassa, hanem hogy milliárdos bevételű filmekben játsszon, ahol folyamatosan lőnek, egymást érik az akciók és a nézők másfél órára elfeledkeznek keserű életükről. Nem kell nekik a depresszív, unalmas művészkedés.
A jelenet úgy a 3/4-e táján látható és eléggé megmosolyogható. Elképzelem, ahogy Sylvester Stallone reggel kitámolyog egy szürke sikátorból, elmereng múltján. Képzeletben megjelenik mögötte Rambo vagy Cobretti és a régi szép időkről dörmögnek fülükbe. Hogy a 80-as években minden olajozottan működött és most is olyan filmeket kell készítenie, mint akkor. És minél jobban elképzelem, annál inkább érzem úgy, hogy a fentebb leírt jelenet egyenesen telitalálat. Az egykori sztárok nehezen lépnek túl azon, hogy eljárt felettük az idő, régi sikerfilmjük folytatásával próbálnak visszatérni, de a legtöbb alkalommal csak egy ócska, hangulattalan filmre futja és mehetnek a B kategóriás, only DVD projektek térfelére (bár pont Stallone a kivétel, hiszen a Rocky és Rambo folytatásait a többség szerette és kedvelte). Olvasd tovább →