FilmDROID 
A THR közlése szerint az előzetes becslések alapján Észak-Amerikában 1,28 milliárd jegy fogyott 2011-ben, amely visszaesés az előző évhez képest. 4,4 %-kal kevesebben mentek mozizni, mint tavaly. Öröm az ürömben, hogy legalább a nemzetközi porondon szépen alakultak a bevételek, sok produkciót az Amerikán kívül elért eredmények húztak ki a pácból.
A számítások azt mutatják, hogy Észak-Amerikában idén 10,2 milliárd dollárt termeltek a mozik, míg 2010-ben 10,58 milliárd dollárt kasszíroztak a filmszínházak, ami 3,6 %-os visszaesés. Ez azonban nem annyira szörnyű, mint 1995-ben, akkor csak 1,211 milliárd jegy fogyott, 2002-ben pedig 1,57 milliárdnyian jutottak el a vetítőtermekbe.
Ha a nemzetközi eredményeket nézzük a hat hollywoodi stúdió összesen 13,53 milliárdos forgalmat generált, ami minden idők legjobb, legnagyobb bevétele.
Valószínűleg hamarosan közzétesznek majd egy-két közleményt, ahol a fejesek, a szakemberek és a hozzáértők megpróbálják megmondani a tutit, hogy szerintük miért szárnyal az Amerikán kívüli piac és miért ültek be kevesebben Amerikában a vásznak elé.
A Marvel képregényeiben az X-Men folyamatosan azért küzd, hogy az emberek elfogadják őket és ne tekintsenek rájuk ellenségként és hogy őket is megillessék az alapvető jogok. Ez azonban nem megy egyszerűen, a gonosz mutánsok és kormány egyes tagjainak áskálódása miatt sokszor kerülnek problémás helyzetekbe.
Guillermo Del Toro sok-sok ötlete és tervezete közül egy remake-et sikerült összehoznia, ami nem is annyira meglepő, főleg, hogy az utóbbi időben két marokkal osztogatják a millió dollárokat a feldolgozásokra, a többségében felesleges újragondolt verziókra.. Del Toro valahonnan előkaparta Matthew Robbinst, a Mimic íróját és közösen vetették papírra a Don’t Be Afraid of the Dark forgatókönyvet, ám a rendezést inkább egy képregényalkotóra bízta. Ezzel el is követte a hibát, mert hiába írtak komor és ijesztő történéseket, Troy Nixey egyszerűen képtelen volt arra, hogy megugrassza akár egy picit is az adrenalinszintet. Maga a történet merőben klisés, az ezerszer látott és hallott sztorit rakják elénk: A család egy régi, ódon helyre költözik, amiről hamarosan kiderül, hogy sötét titkokat rejteget. Del Toro keze nyoma erősen érződik, a gótikus, a sötét meseszerűnek tűnő helyszín azért kiált, hogy valaki forgasson már le itt egy izgalmas alkotást. A nyikorgó lépcsők, a lámpák által alig megvilágított szobák és a halk suttogó, követelező hangok ütős egyvelegnek bizonyulnak, ha valaki éppen azt akarja elérni, hogy a néző a széke karfáját markolássza izgalmában. Ám hiába látszik, hogy a klisékkel alaposan megdobált szkriptbe az írók beleadtak, amit csak tudtak, Nixey nem tud mit kezdeni vele, csak hasztalanul erőlködik. Pedig tisztán látszik az alapanyagban rejlő lehetőség. A negatívumokra alaposan ráfejel, mikor megjelennek a patkányszerű Szörnyecskék, akik sok problémát okoznak szereplőinknek. Egyszerűen nem lehet félni tőlük, túlságosan komolytalannak látszanak, inkább vicces, ezen felül még a szereplők egyes cselekedetei láttán is kérdő szemekkel tekinthetünk az előttünk zajló eseményekre. A Don’t Be Afraid of the Dark se nem ijesztő, se nem izgalmas, egyáltalán nem hatásos. Tévéfilmnek talán elmenne, de akkor sem lenne értelme megnézni, hiszen egy horroron senki nem akar csak bambulni.
Úgy tűnik, hogy Arnold Schwarzenegger mégsem tér vissza a politikához, inkább marad Hollywoodban. Jövőre az Expendables folytatásában és a The Last Standben lövöldözhet, de itt nem áll meg. Áprilisban kezdődik a Black Sunday forgatása, Scott Waugh és Mike McCoy, az Act of Valor rendezői irányíthatnak a forgatáson. A forgatókönyvet Skip Woods, A szupercsapat (A-Team) írója vetette papírra, amelyet korábban úgy jellemeztek, hogy A tűzben edzett férfi (Man on Fire) és a Fennsíkok csavargója (High Plains Drifter) ötvözete.
Az MTV Mark Wahlberggel készített egy interjút. A rapperből színésszé avanzsált Wahlberg elmondta, hogy elég nagy a valószínűsége, hogy benne legyen a Pain and Gain filmben. A produkciót Michael Bay fogja dirigálni, a történet két testépítő bűnözőről szól és ezúttal nem hatalmas költségvetésből, hanem 20 millióból gazdálkodhatna a rendező.