Egy kis csemege: ez teljes egészében az egyik beadandó esszém:
Kritika, blog
A magyar értelmező kéziszótár alapján a kritika, mint fogalom, a következő képpen definiálható: bírálat, értékelés; a kritika feladata a mű elbírálása, a művész segítése és a közönség tájékoztatása. – a műbírálat maga mint kedvező vagy kedvezőtlen ítélet. A kritikus pedig a bíráló, műbíráló. Ám ha mindezeket a fogalmakat józan ésszel, minden filozófikus gondolat nélkül, átgondoljuk, magunk is rájöhetünk, hogy mi is az a filmkritika (pontosítja az érzéseket, ’aha’ érzés, valaki olyan mond valamit, akinek hiszünk, érdekeset mond, olyat ami megfog, nem szakértelem az a része mikor valaki megállapítja a plánokat, vagy részt vesz a forgatáson, ismeri a fázisait). A filmkritikusnak sem kell egy szakembernek lenni, mert a filmkritikus a mozinézők azon egyede, aki artikulált, ki tudja fejteni véleményét, az a kivel beülünk filmet nézni a moziba és ha nem értünk valamit elmagyarázza, nem kíván szakértelmet, csak az elméletek ismeretét.
Nagyon fontos, hogy ki, hogyan és miről ír kritikát, valamint az is, hogy milyen médiának, mivel a kritikának fontos szerepe van.: éleményt alkot, felelőssége van, így az elméletek nélkül ártalmas lehet. Nem mindegy a, hogy milyen lapba, milyen elméleti háttérrel, milyen olvasóknak készül a kritika, valamint ezek a stílus szempontjából is elengedhetetlenek.






Steven Seagal 1951-ben született. Fiatalkorában látott egy harcművész bemutatót, aminek hatására semmi sem tántoríthatta el attól, hogy ő küzdősportokat tanuljon. Többek között karate, kendo, judo tudományát sajátította el, az aikidoban 7 danos fekete öves (tehát senki ne kössön bele). Edzőtermet nyitott Japánban, majd az USÁ-ban. Egyik edzőtermében találkozott Michael Ovitz-cal, aki több híresség menedzsere volt, az ő tanácsára próbálkozott meg a filmiparban.jpg)



