Úgy gondolom, hogy minden 25-30 éves férfiember gyerekként a G.I. Joe-kat és a Transformers figurákat favorizálta, legalábbis valamilyen katona játékkal bizonyosan rendelkezett. Az Alakváltó robotok után a G.I. Joe is a gyöngyvászonra költözik, ennek kapcsán a filmben szereplő színészekről és a rendezőről írtam pár szót (azaz miben láthattuk és honnan ismerhetjük őket).
Judd Apatow napjaink egyik legsikeresebb vígjáték producere, olykor pedig rendezésre is adja a fejét. Jómagam nem kedvelem a művei nagy többségét, a bevételek viszont magukért beszélnek és természetesen rengetegen kedvelik filmjeit. Az alábbi iromány létrejötte annak köszönhető, hogy ezen a hétvégén mutatják be a Ki nevet a végén? filmet, ami valószínűleg a box office lista élén fog csücsülni, szóval most Apatow karrierjéről ejtenék pár szót.
Apatow már a Syosset gimiben is megcsillogtatta komikusi vénáját, ugyanis ő vezette a suli Club Comedy műsorát. Anyja kapcsolatainak a segítségével sikerült interjút készítenie többek között Steve Allennel, Howard Sternnel, Harold Ramisszel és John Candy-vel is.17 éves korában a stand-up comedy felé fordult. Az érettségi után az egyetemen rengetegszer vezette a Comedy Night eseményeket. Az egyetemet két év után abbahagyta és egy lakásba költözött, amin Adam Sandlerrel osztozott, akivel egyébként a The Improv klubban találkozott. Apatow folytatta a stand up comedyt, majd miután ezen a téren sikereket könyvelhetett el, felkérték, hogy írjon vicceket másoknak is. 1990-ben találkozott Ben Sillerrel, akivel összehaverkodott és 1992-ben már Apatow állt procuerként a The Ben Stiller Show mögött, ami hatalmas sikert aratott a kritikusok körében és Emmy-díjra jelölték az írókat. Azonban a Fox 1993-ban mégis levette a képernyőről a műsort. Egy évre rá Apatow a The Critic animációs sorozatnál volt tanácsadó producer és az írói teendőket is bevállalta.
Emlékszem az elsőt még videón láttam, másolt anyag volt – persze, mert az eredeti aranyárban ment – és azonnal beleszerettem. Az évek alatt sokat fejlődött a műfaj, rengeteg változata alakult ki és egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a nyugati világban is, aminek kifejezetten örülök. No de mi is az a hentai? Olyan manga vagy anime (ill videójáték) amely pornográf elemeket tartalmaz. (forrás:Wiki).
Megint tinik, megint Amerika, megint középsuli, megint pompom csajok és megint “jó” pasik. Minden egyes amerikai tiniknek szóló film ezeket tartalmazza. Egy olyan film, ami semmi újat nem mutat, semmi olyan nincs benne, amit eddig nem mondtak volna már el. Nem hoz újat az emberiségnek, nem mond újat egy problémáról, csak van.
Szerintem, ha feltenném azt a kérdést, hogy hány pompom csajos filmet ismerünk, azt hiszem mindenkinek beugrik egyből legalább 3-4, ha nem több film. Néhol a csajok a szemétkedős hülye picsák (Mean Girls), néhol aranyos kis szeretnivaló csajok (Hősök – sorozat), néhol elcsábítják a felettük lévő generációt (Amerikai szépség), néhol pedig mindent kitesznek magukért és pompom versenyen próbálnak nyerni (Hajrá csajok). Ezek mellett van még olyan téma, amit nem dolgozott fel ez a típusú film?
Két focista fiúk temérdeknyi pompom lány között. Számtalan sok vicces jelenetet szül ez a felállás.
Én személy szerint nem fűzök túl sok reményt ehhez a filmhez, de sok ember szerint vicces és elmegy a pompom filmek között. Egy laza délutáni kikapcsolódás… tudjátok, amit a tvk csak kora délután adnak le hétvégenként…
http://www.youtube.com/watch?v=gc5stZMfpv0
Wesley Snipes már gyerekkorában színész szeretett volna lenni, azon belül is leginkább a musical karriert nézte ki magának. A középiskola után a manhattani színművészeti főiskolára ment, ám szülei elváltak és Floridába költözött anyjával és három lánytestvérévell. Később visszatért New Yorkba és beiratkozott a New York- Purchase Állami Egyetem (State University of New York at Purchase) dráma tagozatára.
26 évesen fedezte fel egy ügynök, mikor Snipes egy versenyen vett részt. Először 1986-ban tűnt fel a vásznakon a Vadmacskák (Wildcats) vígjátékban, majd még ebben az évben játszott Az arany utcában (Streets of Gold) filmben és még a Miami Vice egyik epizódjában is látható volt. A következő évben szerepet kapott a Bad klipben, amelyet Martin Scorsese rendezett (Michael Jackson volt az előadó), Snipes csak a hosszabb verzióban látható. Ebben a klipben látta meg Spike Lee, aki később két alkotásához is, a Mo’ Better Blues-hoz és a Dzsungellázhoz (Junge Fever, amerikai bevétel: 32,4 millió dollár) is szerződtette a színészt. 1991-ben játszott a New Jack City-ben, amerikai bevétel 47,6 millió dollár) a rendező és az egyik főszereplő Mario Van Peebles volt, aki ezek után sikeresen el is temethette karrierjét.
Hamarosan megérkezik a Transformers: A bukottak bosszúja. A rendező, Michael Bay munkásságáról csaptam össze egy irományt.
Michael Bay egy gimis haverjának köszönhetően tört be a zeneiparba, ahol Meat Loaf-fal dolgozott együtt három klipen is, de Lionel Richie és Tina Turner egy-egy dalából is volt alkalma zenés videót készíteni. Nézzünk egy-két ilyen alkotást tőle.
Sokszor írtam már, de megint leírom, a Pixar neve garancia a sikerre. Új animációs filmjük a Fel! Péntektől vetítik a mozikban Amerikában. Ennek örömére röviden pár sort írok a Pixarról, aztán az eddigi alkotásaik bevételeit is megmutatom.
Csütörtökön mutatják be Amerikában a Terminátor: Megváltást, a rendezőről és néhány szereplőről, (amolyan gyorstalpalóként) olvashattok alább röviden.
Emlékezzünk meg a Terminator: The Sarah Connor Chronicles sorozatról ezzel a 2008 januári Summer Glau interjúval: http://scifichick.com/2008/02/02/summer-glau-interview/.
SpockCooper fordította le az interjút.
Az egyik érdekesség Cameronnal kapcsolatban, hogy nem csak az akciójelenetek, de a humor is fontos a karakterben. Summer tudnál beszélni nekünk erről a pléhpofa megközelítésről, ahogyan játszanod kell?
S. Glau – Ez John Friedman ötlete volt, ez összhangban van a pilot epizóddal és a sorozattal is. Meg kellett határoznunk, hogy pontosan miként viselkedik az emberekkel. Mind úgy éreztük, hogy ez jó lehetőség a poénkodásra. Nagyon élveztem a forgatást.
A gyönyör összeesküvői (Spiklenci Slasti) cseh-svájci-angol vígjáték, 75 perc, 1996
“A gyönyör összeesküvői című filmben az örömelv vezérel minden szereplőt. Ennek az örömelvnek a jegyében a szereplők rendre megsértik és megcsúfolják a társadalom által előírt magatartásformákat, viselkedésüket a túláradó fantáziával és szimbolikus rituálékkal összeolvadó érzékiség jellemzi. A groteszk jelleg csak a történetből és a szituációkból érződik, a színészi játék egyszerűen realista. A színészek szándékától függetlenül, mintegy önkéntelenül érvényesül a “fekete” vagy – a szürrealista szóhasználat szerint “objektív” humor. Azt a totális és befolyásolhatatlan odaadást, amivel a figurák szenvedélyeiknek hódolnak, a színészek soha nem játsszák túl azért, hogy a bizarr jelleget hangsúlyozzák… A mágiának kulcsszerepe van a történetben, s ahogy az már lenni szokott, működik is, meg nem is. A mai ember azonban nem tud mit kezdeni a mágiával, a civilizáció legkülönfélébb megnyilvánulásai befolyásolják és módosítják a varázslatok hatását…”(port.hu)
A régi időkben azért aki színész volt nem ment el énekelni, aki pedig énekelt nem ment el filmezni. Akadt persze néhány kivétel, Elvis Presley szerepelt jó pár produkcióban, volt annyira közismert és népszerű, hogy simán lehetett rá építeni egy produkciót. Régebben láttam pár művét, bennem a Jailhouse Rock ugyanezen című száma maradt meg.
Vagy említhetném akár a Beatles-t is, akiknek a rajongóbázisa akkora volt, hogy simán lehetett rájuk alapozni egy filmet, no meg azért ők is gyakran darlra fakadtak ezekben az alkotásokban. Ahogy telt-múlt az idő a zenei világból egyre gyakrabban tűntek fel ismert arcok a vásznakon is, némelyikük igen szép sikert ért el, másoknak pedig nem jön össze, de nem adják fel és próbálkoznak.
Régebben ott csüngtem az MTV-n (Music Televison, nem a magyar adó), folyamatosan néztem a klippeket, ma már csak elvétve látok ilyesmiket. Az alábbi összeállításba nem szedtem össze mindenkit, aki az éneklés/rappelés mellett filmekben is játszott, csak az ismertebbek közül gyűjtöttem össze néhány nevet, a lista több száz oldalas lenne szerintem, ha pontosabban utánanéznék és csak a mostanság filmekben tevékenykedő vagy nemrégiben filmben szereplő “énekeseket” gyűjtöttem össze. Egyesek neve után próbáltam olyan klippet betenni, amely ahhoz a filmhez kötődik a zenész-színész is szerepel, de előfordul majd olyan is, hogy csak egy olyan alkotás főcímdalát rakom be, a dalos emberünk pedig nem játszik benne.
Will Smith sikeres rapkarriert tudhat maga mögött, 1990-ben pedig indult útjára a Kaliforniába jöttem sorozat, ami 146 részt élt meg. Smith próbálkozott pár filmben is (Made in America-ban pl. buzit játszott), majd 1995-ben végre főszerepet is kapott a Bad Boys-ban. Martin Lawrence és Michael Bay is áttörést ért el ezzel. Egy évre rá pedig egy igazi blockbusterben is játszhatott, A Függetlenség Napja hatalmas kasszasiker lett, Smith karrierje pedig szárnyalni kezdett, jött a Közellenség és a Men in Black. Karrierjében akadt néhány bukta, a Vadiúj vadnyugat 170 millióból készült, ha tudtak volna faragni a költségvetésből, akkor még sikeres is lehetett volna. Az Aliért begyűjtött egy Oscar jelölést, a dráma viszont érthetetlenül sokba került, 107 millió dollárba, a következő drámájával is elbukott, a Bagger Vance legendája is egy vagyon volt, 80 millió dollárt emésztett fel. Azóta ha drámára adja a fejét Smith, az 55 millió dolláros büdzsé szintet tartja. A rapper-színész a mai idők egyik legbiztosabb befektetésének számít.
A Yahoo is jelentkezett egy listával, szerintük ezeket a filmeket kell mindenképpen megnézned, mielőtt meghalsz. Érdekes, hogy a Csillagok háborúja rajta van, de a folytatása hiányzik a felsorolásból, de a Nyolcadik utas: a Halál után is hiányzik a Bolygó neve: Halál, ám a Gyűrűk ura trilóga belefért. Egyébként ezek alapján elég sok alkotást kellene még bepótolnom, habár a M-et múltkor sikerült beszerezni, de csúszott a hangja, így nem néztem meg. Viszont a Crouching Tiger, Hidden Dragon szereplése teljesen meglepett, ez nem lenne idevaló. A tovább mögött láthatod a felsorolást (angolul).
FilmDROID