Mire megvirrad – A szerelem útján (Before We Go, 2014)

írta Nikodémus

Apró gyöngyszem szilveszterre.

„Csendben ne lépj az éjszakába át” – szólalna meg bennem Dylan Thomas klasszikus verse, de ez az éjszaka most egészen más: titokzatos, gyönyörű, hívogató és kacér. Ám mielőtt a szerencsétlenül félrefordított magyar cím láttán valamilyen álromantikus blődlire gondolnánk, A szerelem útján már első jeleneteiben eltéríti várakozásainkat. Chris Evans első rendezése ugyanis Richard Linklater zseniális Mielőtt-trilógiájának nyomába kíván szegődni, és majdnem sikerül is neki.

A kudarcról – már ha ez kudarc egyáltalán – pedig nem tehet: színész-rendezőjére túlságosan ráolvadt Amerika Kapitány maszkja a Marvel-képregényfilmekből. Szó se róla, tehetséges partnere, Alice Eve is vállalt már szerepet divatos sci-fi-kasszasikerben, s ők ketten együtt kedvesen el is ironizálnak ezen. Többek között efféle fűszerek teszik igazán élővé ezt a filmet, amely egyébként meglehetősen szokványos alapállásból indít: egy utolsó vonatát lekéső üzletasszony és egy pályaudvaron trombitálgató jazz-zenész botlik egymásba New Yorkban. A férfi megpróbál segíteni a bosszús hölgynek, majd a kezdetben pattogós párbeszéd fokozatosan játékos évődésbe csap át.

Ronald Bass visszafogott és intelligens forgatókönyve pedig újabb kalandokat kínál párosunknak: egy ellopott tárca visszaszerzése, taxi hívása egy nyilvános telefonról, belógás egy partira, majd egy szállodába – rendre kapcsolatépítő momentumként működik mind. A csodásan fényképezett, John Guleserian operatőri munkáját dicsérő nagyvárosi fények között sétálva persze előkerülnek főszereplőink szívügyei is, ám mint annyi mást, Evans ezt a cselekményszálat sem tolja előtérbe, inkább elsőfilmes rendezőtől szokatlan könnyedséggel ringat minket varázsos éjjeli hangulatba.

A szerelem útján nem írja át a filmtörténelmet, nem kínál korszakos színészi alakításokat, sem virtuóz rendezői kunsztokat, naiv bája mégis megkapó. S mire megvirrad, főszereplőihez hasonlóan mi is hazaviszünk valamit ennek a sorsfordító éjszakának az élményéből.

(Megjelent: Új Ember, 2015. december)