Batman Unlimited: Animal Instincts / Batman vs. Robin

írta Nikodémus

Ami a DC-moziverzum építkezését illeti, tavaly óta csupán néhány előzetessel, pár háttérinfóval és egy rakat lesifotóval vagyunk beljebb (sokan – köztük én is – még mindig hatalmas zsákbamacskának tartják az egészet), a Warner animációs részlege azonban rendületlenül szállítja hetvenperces darabjait, legyen szó klasszikus képregény feldolgozásáról vagy egészen új történetről. Idei párosunk, a Batman Unlimited: Animal Instincts és a Batman vs. Robin címén kívül több vonatkozásban is hajaz tavalyi elődeire, a különbség inkább a minőségben rejlik.

S mintha a fejlődés ezúttal fordított lenne: aki élvezte a tavaly kijött Batman: Assault On Arkham Suicide Squadjának kellemes csapatdinamikáját, az jól jár a mostani darabbal is, ugyanis az Animal Instincts szintén a Batman-legendárium detektíves oldalát domborítja ki. Ezúttal Batman (Roger Craig Smith) az, aki bandában nyomja: felsorakozik Éjszárny (Will Friedle), Vörös Robin (Yuri Lowenthal), Zöld Íjász (Chris Diamantopoulos) és Villám (Charlie Schlatter) is, hogy bizarr állatmutánsokkal és különös robotokkal vegyék fel a harcot. Az egész hátterében természetesen a jól ismert és agyonkoptatott Pingvin (Dana Snyder) áll, aki már megint kisebbségi komplexusa miatt akar bosszút állni Gotham népén. A sztori tehát unásig ismert, a rajzfilm valódi ízét a jófiúk csapatának zrikái jelentik, miközben szinte nonstop folyik az akció. Nehéz is elhinni Batman agyának kattogását (a krimiszál ugyebár), hiszen minduntalan egy rejtőzködő ellenfélbe botlik: ideje sincs, végiggondolni az összefüggéseket, már be is villan a megoldás. Kissé egyenetlen tehát a forgatókönyv, s talán kissé túl könnyed a hangvétel (a gyereknézőkre kacsint a DC), ám a kezdeti botladozások után összességében viszonylag kellemes szórakozássá fajul Butch Lukic rendezése.

Maradandóbb élményt ígér a Batman vs. Robin, mely szoros folytatása a tavalyi Son Of Batman-nek, szerencsére sokkal több erénnyel. Ra’s al Ghul helyett ezúttal a Baglyok Bírósága hoz misztikumot a történetbe, s miközben felfedezzük a titokzatos társaság cselszövését, Batman (Jason O’Mara) még mindig saját fiával, az előző filmből megismert Damian-nel (Stuart Allan) vesződik. Ő pedig dacos kiskamasz, félelmetes harci képességekkel és túl nagyra nőtt öntudattal. Klasszikus apa-fia-sztori, amit ezúttal szerencsére sikerül értelmesen elmesélni, köszönhetően a jól egyensúlyozó forgatókönyvnek és a feszes rendezésnek. S persze a nagy ellenfél egyik bérgyilkosának, aki a fiú rosszabbik énjének kivetüléseként kitartóan csábítja a sötét oldal felé. A történet aztán szolgál néhány meglepetéssel (ezek azért nem durrannak olyan nagyot), és egy meglepően jól kidolgozott drámai vonulattal, melynek eredményeként Damian végre megtanulja a leckét, és ami szokatlanabb, apja is. Egymáshoz csiszolódásuk természetesen nem filmtörténeti jelentőségű, egy képregényes rajzfilm kulisszái között azonban bőven megjárja. Jay Oliva megint kiválóan csinálta meg háziját.

Míg a jövőre érkező nagyvásznas univerzum-tágítás kimenetele még mindig kétséges, a rajzfilmes részlegnek kétségtelenül jó éve van, jövőre pedig érkezik a Killing Joke megfilmesítése, Mark Hamill-lel a fedélzeten. Zack Snyder ide vagy oda, az nagy dobás lesz.