Shindo (2007)

Ez az a film, ami nálam a mumus kategória.

Biztos előfordul másoknál is, hogy egyszerűen képtelenek egy bizonyos rész után tovább nézni egy filmet. Olyan ez, mint amikor Samuel L. Jackson a Gömbben csak egy darabig olvassa a könyvét, aztán újra kezdi és megint addig jut el. Valahogy így vagyok én is pár filmmel, és hogy egy példát mondjak a Jean Reno féle Farkasok birodalmát kb négyszer kezdtem el, de mindig ugyanannál a résznél leállítottam. Pedig nagyon szeretem Renot, mégsem tudom megnézni ezt a filmet. Azonban ez a négyszeri újrakezdés semmi, ahhoz képest, ahányszor elkezdtem a fent megnevezett Shindo c. japán filmet. 20-szor biztos neki szaladtam és minden alkalommal csak negyed órát bírtam elviselni belőle. El is telt jó pár hónap, mire erőt vettem magamon és minden bajom félretéve végignéztem. Nem kis szenvedés árán, de Filmdroidért mindent.

A történet nagyon röviden annyi, hogy Naruse Uta (Narumi Riko) egy őstehetség ha zongoráról van szó. Megismerkedik Kikuna Wao-val (Matsuyama Kenichi) aki nagyon sokat küszködik hogy bejusson a művészeti egyetemre. Nem azt mondom hogy botfülű, de egy napon sem lehet említeni a lány tudásával. Uta segít a fiúnak, aztán amikor egyszer elkezd suttyomban zongorázni a suliban, szépen lassan mindenki köré sereglik és hallgatják. Gyönyörűen játszik.

Különös, de tényleg azt kell mondjam, hogy az összes szereplő nagyon jól játszott, mégsem tetszett a film. Talán a vontatottsága miatt, talán mert alig történt benne valami, talán mert kiborítanak a zongoristák, pontosan nem tudom, de megtekintettem és ezt a mumust kipipálhatom.