FilmDROID
Mikor az ember kinő a tinikorból, már nem akar egy hétvégén három emberrel randizni és kicsit megkomolyodik, már a családalapításra gondol, a csajoknak huszonévesen elkezd ketyegni a biológiai órája (vagy valami ilyesmi) és mikor beüt a harminc, akkor már mindenképpen megpróbálnak összekaparni valakit a további 50 évre, gyereket akarnak, tartós kapcsolatot. Ilyenkor a nagy igyekezetben az évek során felgyülemlett tapasztalatok a háttérbe kerülnek és csak akkor törnek a felszínre, mikor a színes lufi már kipukkadt az illúzió szertefoszlott, a nagy boldogságban az ember hajlamos elsiklani különféle helyzeteken, félrebeszéléséket és hazugságokat néznek el a párok egymásnak. A randi után elhangzó „jó volt veled, majd felhívlak” szövegeket is sokrétűen lehet értelmezni és értelmezik is. Van aki törli a másik elérhetőségét azonnal és olyan is akad, aki szerint a férfinak kell kezdeményezni, hiába is van ez a fene nagy női egyenjogúság.
Nem lőtték le a Dr. House-t, csupán csak én döntettem úgy, hogy nem folytatom. Az ötödik évad 14. része közben gondoltam vissza az első évadokra. Éppen nem adtak a környéken a mozik semmi olyasmit, ami érdekelt volna és a tékába sem volt benn semmi érdekfeszítő ezért vágtam bele a sorozatba. A többi orvosos-kórházas sorozathoz képest nem csak a dráma, hanem a humor is előtérbe keverült, egyes dumákon nagyokat lehetett nevetni vagy mosolyogni, hangulatos volt és újdonságnak számított, hogy nem a megszokott fehér köpenyes dokit láthatjuk a főszerepben. Olykor azért nem csak a gyógyítással voltak elfoglalva, jött néhány érdekes történés is, gondolok itt arra, mikor az egyik befektető akart a kórházban főnökösködni vagy a David Morse által alakított nyomozó próbálta bekasztlizni House-t. Később pedig a csapat is lecserélődött és lehetett tippelgetni kik lesznek az új segédek. A sorozat viszont egyre jobban veszített az érdekességéből, House-on már elég ritka esetben lehet nevetgélni, az meg pláne nem érdekel, hogy a szereplők közül kik kavarnak, ilyen akad a többi kórházas sorozatban. Az ötödik évad 
Mark Romanek adaptálja filmre Kazuo Ishiguro regényét, a könyv három diákról szól, akik egy elitiskolában tanulnak, semmi kapcsolatuk nincs a külvilággal. ” A regény végéig nem derül fény arra, miért nem lehetnek a tanulók betegek, hol rejtőznek, kik a szüleik, és miért adták be őket ebbe a különös bennlakásos intézetbe, miért nem tarthatnak tárgyakat, és legfőképpen miért biztatják őket alkotásra, és miért ápolgatják, fényesítik kreativitásukat. Az író minden fejezetben leleplez egy rejtélyt, aztán a következőben új rejtéllyel hozakodik elő.” (A könyvről