The Mandalorian – 1. évad

írta Nikodémus

Legutóbbi kóstolásom óta már le is pörgött az első évad a Star Wars-franchise első élőszereplős prémiumsorozatából, s a szilveszter árnyékában bemutatott záróepizóddal immár teljes a kép: megérte elkészíteni a mandalóri kalandjait (azóta már tudjuk, lesz folytatás is), ami főleg a kiábrándítóan sikerült Skywalker korának fényében örvendetes.

És ez akkor is így van, ha menet közben azért akadtak kisebb bukkanók: a nyitóepizód döcögős cselekményére érkezett a 3. rész egész kellemes leszámolása, majd a 4-5. epizód teljesen funkciótlan mellékküldetéseit figyelve már gyanút fogtam, hogy egy olcsó szappanopera bontakozik ki a szemem előtt. Szerencsére a három zárórész helyre rántotta az évadot, az eddigieknél még fényesebb jövőt ígérve a karakternek.

Névtelen hősünk visszatér a Tatooine-ra (hova máshova…), hogy egy másodosztályú Han Solo-imitátor megbízásából elkapjon egy mesterlövészt. Messziről bűzlik a meló, de bevállalja. Ez a rész talán az egész évad mélypontja (többek között a gátlástalan fanservice és a kiáltó logikátlanságok miatt), főként ha összevetjük az azt követő epizóddal, ami egy izgalmas heist-sztori mozgalmas cselekménnyel, míves megvalósítással és okos világépítéssel. Az utolsó, két részre bontott küldetés pedig visszahozza hősünk addigi társait, ám nem erőltetve, hanem logikus következményként: értékes zsákmányát csak úgy tarthatja meg páncélosunk, ha egyszer s mindenkorra leszámol a maradék birodalmi erőkkel. Ehhez vissza kell térnie oda, ahonnan kitagadták, és a fináléban bizony várja egy-két meglepetés.

Ahogy a nézőt is: beleshetünk a mandalóri sisakja mögé – szimbolikusan és szó szerint is. Megtudjuk a valódi nevét, megláthatjuk arcát (Pedro Pascal még mindig), megismerjük háttértörténetét, és miközben elkeseredetten harcol a rohamosztagosokkal, ellenfele is megvillantja szándékait – de legalábbis különleges kardját az utolsó jelenetben. Kapunk egy kicsit a mandalóri mitológiából, befigyel az SW EU néhány vonatkozása, akad némi humor (naná, Taika Waititi rendezte a záróetapot) a látványvilág pedig továbbra is remek. Kosz, bűz és földközeli akciók, itt-ott vérrel – ez sem mindennapi a kínosan családbarát egeres óriáscégtől.

Egy szó mint száz, Jon Favreau és Dave Filoni (ellentétben JJ. Abramsszel) nagyon érzi, mi kell most a Star Wars frissülésének, és a jövőre érkező 2. évad remélhetőleg ezen a téren is újabb revelációkkal szolgál.