Kingsman – A titkos szolgálat tv spotok és jelenetek

A Kingsman – A titkos szolgálat rendhagyó kémfilm: egy ízig-vérig angol, utolsó mandzsettagombjáig ragyogóan elegáns, finom modorú kém története, aki szárnyai alá vesz egy lejtőre került munkásosztálybeli fickót, és kitanítja a kémkedés művészetének minden rafinált csínja-bínjára. „A Kingsman egy Bond-film, egy Guy Ritchie-féle gengszterfilm és egy képregény-adaptáció keveréke – mondja Matthew Vaughn rendező és forgatókönyvíró –, de több is, kevesebb is ezeknél.”

„Matthew, aki A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff producere, valamint az X-Men – Az elsők direktora volt, mindig is imádta a James Bond-filmeket – teszi hozzá Vaughn forgatókönyvíró társa, Jane Goldman –, és a Kingsmanban egyesíteni próbálta ezek zsánerjegyeit, ugyanakkor mindenképp valami újszerűt akart alkotni. Sok éve tervezgette ezt a mozit. Először akkor beszélt nekem róla, amikor a 2007-es Csillagpor című fantasyn dolgoztunk.”

A rendező 2010-ben bemutatott formabontó akciófilmje, a Ha/ver Mark Millar képregénye alapján készült. „A történet egy szuperképességekkel nem rendelkező amatőr akcióhős-csapatról szól – mondja Millar. – Ennek megírásakor találtuk ki Matthew-val a Kingsman alapkoncepcióját: bemutatni honnan jön, milyen is valójában a vérbeli különleges ügynök, de egy rendhagyó jelölt sorsára koncentrálni.”

Millar elmesélte Vaughn-nak, hogy olvasott egy cikket, ami arról szólt, hogy Terence Young rendező a Dr. No című első Bond-filmhez Ian Fleming, a 007-es szülőatyja akaratának ellenére választotta ki Sean Conneryt a szerepre. Fleming egy James Mason vagy David Niven típusú színészt szeretett volna Bondnak. „Young azonban kitartott Connery mellett, aki akkoriban szegény és egyszerű edinburghi srác volt, s végül gentlemant faragott belőle. Mielőtt a Dr. No forgatása elkezdődött volna – meséli Millar –, heteken át hurcolta magával a szabóhoz, a kedvenc éttermeibe, és szép lassan megtanította neki, hogyan rendel, hogyan étkezik, hogyan öltözködik egy elsőrendű kém.”

A Kingsmant tehát nem más, mint Sir Sean Connery élettörténetének korai szakasza inspirálta. Az alkotók egy darabig úgy gondolták, hogy a sztori Amerikában fog játszódni, de végül mégis az Egyesült Királyság mellett döntöttek. Millar ezért brit illusztrátort keresett a képregény megrajzolásához, olyasvalakit, aki képes hitelesen ábrázolni az angliai osztálykülönbségeket. A legendás Dave Gibbons, Alan Moore Watchmen című képregény-sorozatának rajzolója kézenfekvő választás volt. Millar emlékszik rá, amikor 17 évesen egyszer négy órán keresztül állt sorba, hogy autogramot kaphasson Gibbonstól, és 15 másodpercre szemtől-szembe kerülhessen a nagy grafikussal. „Madarat lehetett volna fogatni velem” – meséli Millar, aki egy év múlva, még mindig középiskolásként megírta Gibbonsnak, hogy képregényíró szeretne lenni, és jó volna, ha majd együtt dolgoznának.

„Mark igen udvarias hangnemet ütött meg a levelében, ezért válaszoltam neki. Valami olyasmit, hogy ha mostanában nem is, de talán majd a jövőben lesz alkalmunk a közös munkára – emlékszik vissza Gibbons. – Amikor legközelebb, évek múltán találkoztunk, munkái ismeretében már osztozni tudtam a lelkesedésében. Kölcsönös rajongásunk folytán megállapodtunk benne, hogy fogunk dolgozni egymással.”

Millar végül A titkos ügynökséggel kereste fel Gibbonst, akinek tetszett a sztori, kivált mert brit földön játszódik. „Azok a történetek a legizgalmasabbak, amelyek a valóság talaján csíráznak elő – véli Gibbons. – Még a legelszálltabb fantasynek és sci-finek is a realitáson kell alapulnia, ha hihető és érdekfeszítő akar lenni. A Kingsman háttere Dél-London ismerős képe: utcák, épületek, buszok, taxik és londoniak… a hiperszuper, csodálatos kütyük, modern fegyverek és más eszközök az ilyen háttér előtt maguk is valóságosnak, hihetőnek látszanak.”

A Kingsman a kormányon kívül és attól függetlenül működő elit szervezet. Tagjai emberbarát harcosok, modernkori lovagok, akik segítenek, ahol tudnak. „Ők a jó fiúk, sőt, egyenesen a legjobbak – mondja Colin Firth, aki Harry Hartot, avagy Kingsman-körökben használatos nevén Galahadet alakítja. – Manapság nem bízunk többé a kormányokban és az állami intézményekben, mert a közelmúlt történelmében jó néhányszor láttuk kárát irántuk való bizalmunknak. Az ember ezért jó szívvel fogadja a gondolatot, hogy létezik egy titkos szervezet, amely csupa nemes célt tűz ki maga elé, és amely mentes minden korrupt politikától, intézményi bürokráciától. A Kingsman-ügynökök korunk Kerekasztal-lovagjai.”

Vaughn számára egyértelmű volt, hogy Harry/Galahad szerepét Firth-nek kell eljátszania, holott a figura igencsak eltért a romantikus szerepeivel híressé vált színész eddigi repertoárjától. Firth megjelenését és viselkedését tekintve a brit úriember mintapéldánya, de a rendező ezúttal meg akarta mutatni az elegáns külső mögött szunnyadó keményfiút is. „Elképesztő élmény volt megismerni őt erről az oldaláról – mondja Vaughn. – Nem állítom, hogy teljesen magabiztos voltam a dologban, hisz Colin eddig mindig visszafogott figurákat játszott, de nem csalódtam, igazán odatette magát. Zseniális keményfiú lett belőle, szerintem simán maga alá gyűri a hagyományos akcióhősök bármelyikét.”

A gentleman kém tipikus figura a brit filmben, gondoljunk csak a John le Carré-adaptációkra, vagy akár napjaink high-tech Bond-filmjeire, melyek a hatvanas évek 007-es romantikájából sarjadztak elő. Firth, aki a Suszter, szabó, baka, kém című 2011-es opusban – mely ugyancsak le Carré-mű alapján készült – Bill Heydont alakította, örült a lehetőségnek, hogy akcióhőssé lényegülhet át. „A Kingsman régivágású mozi hősökkel és antihősökkel, akik emberfeletti képességekkel rendelkeznek, de nem valamely természeti áldás vagy csapás hatására. Mi nem tudunk repülni, de vannak olyan szerkentyűink, amikkel lehetetlennek látszó dolgokra is képesek vagyunk: különleges, titkos rendeltetésű öngyújtók, tollak, cipőtalpba rejtett pengék…”

Harry felelősnek érzi magát Eggsy apjának haláláért, és úgy gondolja, hogy adós azzal elhunyt társának, hogy segítsen a fiún. Amikor egy akció során megölik az egyik Kingsman-ügynököt, megüresedik egy hely, és a szervezet újoncokat toboroz. „Harryt elsősorban a bűntudata vezérli, amikor a szárnyai alá veszi Eggsyt – magyarázza Firth –, de a kihívás is izgatja, hogy profi kémet faragjon a bárdolatlan kölyökből. Harry szerint a siker alapja a jó modor, amely nem valamiféle örökletes, csupán kiváltságosok számára elérhető dolog, hanem tanulható: gentlemannek lenni viselkedés kérdése.”

Rendkívül feladatot jelentett az alkotók számára, hogy megtalálják azt a fiatal színészt, aki képes megjeleníteni Eggsy átalakulását, amint balhés utcagyerekből kifogástalan modorú titkos ügynökké válik. Javában zajlottak az előkészületi munkák és a többi színészt már le is szerződtették a főbb szerepekre, amikor Vaughnék még mindig keresték Eggsyt.

Több mint hatvan fiatal színészt hallgattak meg azelőtt, hogy Vaughn és Taron Egerton találkozott. A 24 éves walesi fiú frissen végzett a londoni drámafőiskolán, és korábban még nem szerepelt nagyjátékfilmben. Épp egy televíziós szereppel volt elfoglalva, amikor az ügynöke átadta neki a Kingsman egyik próbajelenetét azzal, hogy másnap lesz a meghallgatás. „Szerintem azt se tudtam, mi a címe a filmnek – emlékszik vissza Egerton –, csak azt láttam, hogy valami Eggsy és Harry között zajlik a párbeszéd. Nagyon jól megírt jelenet volt, és én izgatottan vártam a másnapi jelenésemet.”

A meghallgatás után Vaughn azt mondta Egertonnak, hogy szeretné, ha visszajönne és tartanának egy olvasópróbát Colin Firth-szel. Az ifjú színész ekkor tudta meg, hogy Harryt Firth fogja játszani. „Pár perc múlva – mondja Egerton –, amikor kiderült, hogy Michael Caine is játszik a filmben, a szívem már hevesen kalapált.”

„Taron még sosem forgatott mozifilmet – mondja Vaughn –, és mi egyszerre főszerepet bíztunk rá. Ez súlyos döntés volt, de én valahogy éreztem, hogy jó lóra teszek. Ugyanígy voltam Jennifer Lawrence-szel, akit Mystique szerepére válogattunk be az X-Men – Az elsők csapatába. Csak 19 éves volt akkor, de valahogy azonnal átlényegült, ahogy a kamera ráirányult, és nekem kétségem sem volt afelől, hogy tökéletes választás. Taronnál is azt éreztem, hogy telitalálat.”

És a film alkotói nem csalatkoztak, ők is és az Egerton oldalán játszó színészóriások is egyaránt örömmel nézték, mint lubickol szerepében az ifjú tehetség. „Úgy érzem, én voltam az, aki tanultam Tarontól, és nem pedig fordítva – mondja Firth. – Bámultam a spontaneitását, az érzékenységét, az energiáját és a nyelvi tehetségét. Csodálatos ajándék volt, hogy ebben a filmben több generációval dolgozhattam együtt az abszolút kezdőtől napjaink élő színészlegendájáig – mondja Firth, Michael Caine-re utalva, aki a Kigsman-ügynökök vezetőjét, Arthurt alakította.

„Különlegesnek és viccesnek találtam a forgatókönyvet – mondja Caine. – Úgy gondoltam, hogy jó kis kalandnak ígérkezik.”

Mark Strong alakítja Merlint, aki – akárcsak az Arthur-mondakörben – kissé kívülállónak számít a „lovagok” közt. Ő képzi ki az újoncokat, és ő a szervezet technikai szakembere, avagy varázslója. Zseniális számítógépes programozó, de jól bánik a fegyverekkel is.

Valamennyi Kingsman-jelölt kimagasló képességekkel rendelkezik és nagy eséllyel indul a versenyben, de akad közöttük valaki, akiben Eggsy igazán méltó ellenfélre akad, és ez a valaki egy nő: Roxy, akit Sophie Cookson alakít a filmben. „Roxy és Eggsy egyszerre haverok és riválisok. Kölcsönösen tisztelik egymást – magyarázza Jane Goldman –, de nincs románc közöttük. Ami a nőket illeti, eltérünk a James Bond kánontól.”

„A régi kémfilmekben cicamicákat meg vadmacskákat lehetett látni, mindig gazdijaik, a nagymenő gengszterek és üzletemberek oldalán – teszi hozzá Cookson. – Roxy azonban másfajta nő. Saját céljai vannak, önálló és rátermett. Egyike a mindössze két női Kingsman-jelöltnek. Megszokta már, hogy túlteng körülötte a tesztoszteron. Kedveli Eggsyt, noha ők ketten – hátterüket, múltjukat, stílusukat tekintve – nagyon különböznek egymástól.”

Minden valamirevaló kémnek szüksége van egy hozzá hasonló kaliberű gonoszra, és Samuel L. Jackson Valentine-jának figurájában a zsáner egyik legmegszállottabb gonosztevőjét ismerhetjük meg. A milliárdos rögeszméje a Föld megmentése… akár az emberiség kiirtása árán is. Valentine a klasszikus kémfilmek gonoszainak modernizált változata: figurája a világ legújabb szuperhatalmainak birtokosairól, az óriás médiakonglomerációk és a műszaki mamutcégek vezérigazgatóiról lett mintázva.

A nagy képregény-rajongó hírében álló Samuel L. Jackson már azelőtt olvasta Mark Millar és Dave Gibbons képregényeit, mielőtt Vaughn megkereste volna Valentine szerepével. „Naná, hogy tetszett a forgatókönyv! Rögtön megértettem, mi mozgatja Valentine-t. Én egyáltalán nem tartom valóságtól elrugaszkodottnak, hogy valakinek ilyen tervek forduljanak meg a fejében – mondja Jackson. – A fickó logikája szerint a világ annyira túlnépesedett, hogy nincs más hátra, selejtezni kell.”

Valentine azt tervezi, hogy SIM-kártyákkal árasztja el a piacot, amik olyan rádióhullámokat továbbítanak, amelyek stimulálják az emberek agresszióra való hajlamát és csökkentik a gátlásukat, így végül a bolygó lakói egymásnak esnek majd. Intelligencia, testi erő és szépség alapján Valentine kiválaszt egy csapatnyi embert, akiknek a fejébe chipeket ültet, hogy az emberi nem e nemesebb példányai védelmet élvezzenek, és elszállítja őket a titkos bázisára.

„Az ötletet egy tanártól kölcsönöztem, akivel a Glasgow-i Egyetemen találkoztam – meséli Millar. – Ő mondta nekem, hogy ha az emberi agy hüllőkomplexumát erős behatás érné, akkor olyannyira területvédőkké és agresszívvé válhatnánk, hogy végül elpusztítanánk egymást. Azt is elárulta nekem, hogy létezik olyan frekvencia, ami ilyen hatással lehet ránk.”