3

Röviden: A nyár királyai (The Kings of Summer)

nyarkiralyaiManapság ha tiniket állítanak a történet középpontjába azonnal beugorhat a szüzesség elvesztése, böfögések, a durva piálások. A függetlenfilmes területen abszolút más a helyzet, hisz nem robog be a forgatásra gyakran egy-egy stúdiómegbízott, hogy a nagyfőnök szerint a közönség akkor fog csak igazán emlékezni erre vagy arra a jelenetre, ha elsütnek benne egy hányós viccet. Nem kell aggódni, ezúttal az efféle dolgok kimaradtak.

A szülők számára talán a legnehezebb korszak, amikor gyermekük tinivé serdül és hatalmas ellenállást tanúsít irántuk. Minden kamasz így vagy úgy lázad(t) ősei ellen és esetleg többen felidézik magukban azokat az időket, amikor a kertben fadarabokból összeeszkábált magának egy kis viskót, ahova a sértődés perceiben visszavonulhat merengeni az élet nagy dolgain. Joe (Nick Robinson) és Patricknek (Gabriel Basso) is elege van az otthoniakból, bevetik magukat a természetbe, hozzájuk csapódik a csodabogár Biaggio (Moises Arias) is. Mindentől és mindenkitől távol élvezik a nyári szabadságot, azt csinálnak, amit csak akarnak, úgy, ahogyan szeretnék. Otthon pedig aggódhatnak, ahogy jól esik. Nem csak ők, de mi is mosolyoghatunk, hiszen a felszabadultság érzése átragadhat ránk, illetve humorból sem spórolnak, Biaggio rajzfilmfigurára hasonlító karakterét bizonyára mindenki éltetni fogja.

A filmről lerí, hogy hatalmas lelkesedéssel készítették, látható és érezhető a rendező lelkesedése, de néhány pontban kissé megbicsaklik. A felnőttek közül néhányan karikatúraszerűek – pl a cinikus Frank vagy éppen a rendőrök – , amelyen további humoros pillanatokat eredményeznek, de ezek a figurák és viselkedésük néhol kilógnak a történetből és a film a problémákhoz is eléggé lazán áll hozzá. A fiúk idilli életébe belerondító lány alakítása sem az igazi, mondhatni semmilyen és a szerelmi háromszög bemutatása-kialakulása sem az igazi. A tanúságot pedig bárki levonhatja saját maga. 70 %

3 komment

  1. Szerintem kicsit alulértékelted, én nagyon bírtam a filmet. Van benne valami az Egy különc srác feljegyzései friss lendületéből és a Holdfény királyság finom melankóliájából, mégis egyedi (már amennyire egy ezerszer lerágott téma újramesélése egyedi lehet). A cselekmény enyhe hektikusságának + a felnőtt karakterek karikatúra-szerűségének szerintem megvan a magyarázata: a film radikálisan tinifőszereplőinek szemszögéből megél, mutat és érzékeltet. Nekem kifejezetten üdítő volt, hogy a drámát nem spilázták túl, mindig volt egy benyögés, ami okosan oldotta a feszültséget. Biaggio pedig hatalmas.

    • Sokszor vigyorogtam és élveztem, de úgy éreztem, hogy a szülők viselkedése valahogy nem illik ide. Persze ha mondjuk kifejezetten valamelyik srác helyébe kapcsolt volna a kamera, akkor rá tudtam volna fogni, hogy ezt csak így érzi, így látja, de túlságosan is karikatúraszerű volt. A szőke lány pedig aranyos volt, de a srácok mellé kellett volna egy tehetségesebb csajt választani.

  2. Teljesen egyetértek. A szülői hátteret egy kicsit visszább kellett volna venni, több teret engedni a gyerekeknek, és akkor lehetett volna ez jobb is 70%-nál. Persze a 70% se rossz, de nem lesz belőle klasszikus.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *