Mellékhatások (Side Effects)

Depressziós vagy? Szedj gyógyszert! Bánt valami? Egy-két pirula segít rajtad. Gyötrődsz? Kapj be egy tablettát. Gondoljunk csak bele, régen is sok csüggedt, depressziós ember volt, csak akkoriban nem nyomták olyan keményen és erősen a képébe a tévéreklámok minden második percében, hogy ez vagy az a tabletta a megoldás a gondokra. Mára gyakorlatilag megszámlálhatatlan lehetőség áll előttünk, ha le akarunk küzdeni valamit, értem ezalatt, hogy kezelőorvosunk vagy gyógyszerészünk felírja az éppen aktuális, szponzorált, agyonreklámozott anyagot betegének. A lényeg, hogy kapj be valami orvosságféleséget, mert valahol valakik kitalálták, hogy ez jó lesz Neked… és természetesen nekik is. Steven Soderbergh ezúttal a gyógyszerekről, a melléhatásokról forgatott filmet, hozzátéve némi csábítást, erotikát, csúnya üzelmeket.

Emily (Rooney Mara) szorong, férje (Channing Tatum) kijött a börtönből, úgy tűnik, hogy minden rendben lesz, de ő akkor is ideges és nincs jó állapotban. Pszichológusa új szert ír fel neki, ami egy csapásra megváltoztatja a nő életét. Minden szép lesz, a pirulák hatni kezdenek, az élet újra rózsaszín lesz és még a szeretkezéssel sincs gond..majd jelentkeznek a mellékhatások. Derék urát is pont ennek eredményeképpen szúrja le. A pszichológus pedig keserűen döbben rá, hogy egy rossz döntés az egész életét veszélyeztetheti, a sajtó keresztre feszíti, magán- és szakmai élete romokban. De valami nem stimmel, nagyon nem….

Rooney Mara azt mondta, hogy a Rémálom az Elm utcában remake-hez ugyan nem fűlött a foga, de muszáj volt elvállalni. A filmet látva maga alá zuhant, azon volt, hogy abbahagyja a színészkedést, de megjelent David Fincher A közösség háló forgatókönyvével. Örvendetes, hogy nem fordított hátat Hollywoodnak, hiszen Marában egy jó színésznő bújt el, méghozzá nem is oly mélyen, a Mellékhatások nélküle sokkal kevesebb lenne. Könnyedén lejátssza a vászonról Tatumot, de még Catherine Zeta-Jonest is, csupán Jude Law méltó partnere a thrillerben. Marának több állapotot is el kell játszani, a szorongás után a felszabadult, kivirágzó nő, majd a megvádolt, szegény, szerencsétlen ártatlan bárányka és ezzel még csak a sor elején járunk. Azt gondolnánk teljesen övé a színpad, holott egy idő után már Law lép az előtérbe, akire úgy tűnik, hogy ráférne egy gyógyszer.

Soderbergh elvileg utolsó mozifilmjében kissé manipulál, a nézőket és karaktereit is, teszi ezt szórakoztató és csavaros módon. A kísérletező kedvű rendező azonban nem csak egy érdekes, szorongató thrillert produkált, de odaszúrt a gyógyszercégeknek (hopp, a Fertőzésben is volt ilyesmi) és az információkkal is eljátszadozott. Belegondolva lehetett volna szemtelenebb, pimaszabb, arcátlanabb, ami után néhány cég dühösen rázta volna az öklét a rendező és műve felé, mintegy kikérve maguknak egy-két jelenetet. De ne panaszkodjunk, a Mellékhatások nem okoz csalódást, lassan építkező, de cseppet sem unalmas thriller-krimit kapunk, amiből hanyagolja a művészkedést.  80 %

imdb: 7,2

rottentomatoes: 85 %

Büdzsé: 30 millió dollár
Amerikai bevétel: 32,1 millió dollár

Előzetes