3

A Vaslady (2011)

 írta Nikodémus

A főszereplő neve bizakodásra, a rendező személye aggodalomra adott okot az eddigi első és egyetlen női brit miniszterelnök, Margaret Thatcher életét bemutató A Vaslady kapcsán. Mindkét előérzetünk beigazolódott, a film ugyanis nézhető – egyszer mindenképpen.

Leginkább azért, hogy a Phyllida Lloyd rendezőnő kezében tündöklő adukat megcsodáljuk. Adott egy filmvászonra kívánkozó történet kitartásról, elvhűségről és bátorságról, melynek ügyes elmesélése maradandó élményt ígér – a kezdő képsorok alapján feltétlenül. Egy idős, tisztességben megőszült hölgyet látunk, aki törődött mozdulatokkal vásárol a sarki élelmiszerboltban. Szerény otthonába visszatérve választékos angolsággal kéri ki magának a tej drágulását. Házvezetőnője, majd férje hallgatja – utóbbiról viszont csakhamar kiderül, hogy évek óta halott. Sokszor látott, mégis izgalmas alaphelyzet, melyet erősít az illúziókeltően korhű díszlet és a pazar megvalósítás. A Mamma Mia! rendezőjének legnagyobb ásza azonban Meryl Streep, aki évek óta elkápráztatja közönségét fantasztikus alakításaival. Az átlényegülés ezúttal is tökéletesen sikerült: minden gesztus, mozdulat és hangsúly passzol (a sminkről nem is beszélve), nem is a színésznőt, hanem magát a kérlelhetetlen jellemű Vasladyt látjuk a vásznon. És a pozitívumok mindezzel sajnos el is fogytak.

A film ugyanis nem tud élni remek induló adottságaival, s ez elsősorban a hanyag rendezésnek köszönhető. A női emlékezet szeszélyes természetét talán túlságosan is kihasználó, több idősíkon mozgó cselekmény nem képes egységes történetté szerveződni, leginkább azért, mert egyrészt nincs egy olyan központi főszál, melyre felfűzhetőek lennének az események, másrészt pedig – néhány elegáns váltástól eltekintve – ritmustalanul, ötletszerűen követik egymás a régmúlt és a jelen képkockái. Phyllida Lloyd mintha maga sem tudná eldönteni, hogy megható felemelkedés-, majd bukástörténetet, feminista tanmesét, erkölcsi példázatot vagy szikrázó melodrámát szeretne mutatni, s ennek oka lehet a valódi dialógusok helyett fennkölt szentenciákkal dolgozó forgatókönyv is. Különösen szembetűnőek A Vaslady hibái az utóbbi évek brit közéleti-politikai filmjeinek tükrében, elég csak a visszafogottságában is kitűnő A királynőre (2006) vagy a leplezetlenül Oscar-vadász, ám elegáns és pontos A király beszédére (2010)  gondolnunk. Aligha lehet véletlen, hogy főszereplőiket díjakkal halmozták el a filmfesztiválokon.

Éppen ebben reménykedhet A Vaslady is, ami kizárólag azért nem válik kínos kudarccá, mert a főszereplő mindent és mindenkit elhalványító játéka még a tompán puffanó mondatokat, a nehezen döcögő, máshol pedig követhetetlenül ugráló cselekményt is képes hitelessé varázsolni. Szónokoljon akár a parlamentben, korholja akár felkészületlen miniszterét, kapkodjon akár elcsigázottan férje emléke után, Meryl Streep minden momentumában zseniális. Jim Broadbent a főhős életre szóló társaként a halálon túlról is nagy életigenléssel asszisztál, s az ifjúkori párt megszemélyesítő Alexandra Roach és Harry Lloyd gesztusaikban is szépen illeszkednek a későbbiekhez.

A Vaslady külsőségeiben, valamint megvalósításában figyelemreméltó hasonlóságot mutat a 2007-es Piaf-filmmel – a párhuzam azonban nem teljesen helyénvaló. Míg utóbbinak jól állt a franciásan hebehurgya, szervezetlen narratíva, addig a keménykezű, mindig összeszedett brit miniszterelnökhöz képest méltatlanul széteső a róla készült életrajzi film. A hangulatos korrajz és a főszereplők jutalomjátéka azonban mindkét alkotást kellemes, ám összességében gyorsan múló moziélménnyé avatja.

imdb: 6,2
rottentomatoes: 54 %

Büdzsé: 13 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 21,4 millió dollár
Eddigi összbevétel: 54, 6 millió dollár

3 komment

  1. Streep remek volt. A film már kevésbé. Flashback flashback hátán, jó színészek, de úgy álltam fel, hogy gyakorlatilag nem sokat tudtunk meg a főszereplőről, nem volt valami tartalmas.

  2. A rendező inkább maradjon az énekelgetős filmeknél, a Vaslady elég sótlan lett, érdektlen, unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *