1

A veréb (Piaf, 2007)

Edit Piaf az az ember, akiről már mindenki hallott, mindenki ismeri a nevét még akkor is ha nem is tudjuk valójában, hogy ki volt, mikor élt és még a dalait sem ismerjük. Én így ültem le megnézni a Piaf-ot.

A film elején azonnal összeesik Piaf, párhuzamosan ezzel jönnek a mentők. De hangja még csak meg sem rezzen… Következő képsoroktól megismerhetjük életét, gyerekkorát, felnőtté válását. Édesanyja bárénekesnő, volt kitől örökölnie tehetségét, apja artistaként próbál megélni. Kislányként is rengeteg szenvedésen megy keresztül, egyik szülőjétől elveszi a másik, egyik nagymamától kerül a másikhoz. Bordélyházban nevelkedik, sőt egy időre meg is vakul. Majd utcai énekesként keresi meg a napi betevőt, innen felkarolja Louis Leplée a Gerny’s kabaré igazgatója. Louist nemsoká meggyilkolják, Edith is a gyanusítottak között van. Felajánlottak neki más fellépési lehetőségeket is, de ahhoz meg kell tanulnia előadni magát. 3 évig tanították erre, majd végül befutott énekesnő lett belőle. Rengeteget lépett fel, mindezt utolsó csepp erejéig teszi, egyetlen fellépésbe sem ad bele kevesebb energiát. Amerikában is ismertté vált, valamint ide még a bokszvilágbajnok szerelme is húzta a szívét, akinek ugyan családja volt, de szerette Edithet. Marcel repülőgépe pár évvel később lezuhant, Edith teljesen összetört. Alkoholista lett, majd a fájdalomcsőkkentőkre is rászokott. Volt pár férje, de ők sem sokáig voltak vele. Ővé volt a világ, és ezt tudta, ki is használta, talán néha jobban is mint kellett volna. A film végére kiderül, hogy volt egy Marcelle is az életében, méghozzá őt 17 évesen szülte egy 18 éves fiútól, de a gyermek 2 évvel később agyhártyagyulladás következtében meghalt. Edith Piaf betegen, összetörve, 1963 októberében hunyt el, áttétes rákot találtak a szervezetében. Egy idő után már annyira gyenge volt a halálát megelőző években, hogy nem csak egyszer, hanem szinte minden fellépésén összeesett.

A film időkezelése érdekes. Mikor fiatalkorában történik valami, ami kihatással lehetett későbbi életére, tanúi lehetünk a következménynek; mikor felnőttként sír vissza valamit, vagy csak szinte teljesen megőrülve kiabál valakiért, akkor pedig visszaugrik gyerekkorára.

Marion Cotillard kiválóan játsza el Piaf-ot, eredeti régi Piaf felvételeket visszanézve számomra nagyon meglepő volt, hogy emnnyire élethűen adta vissza azokat a mozdulatokat, azt a hozzáállást.

Igazából a filmről, mint elemzendő műről nem sokat tudok mondani, se nagyobb hibát, se jobban kiemelkedő részt nem találtam. Az egész alkotás egy jól megkomponált, érthetően összerakott mű, bár néhol elég nehéz megérteni, de azért követhető. Azt nem mondom, hogy annyira beleivódott volna  gondolataimba, hogy nem tudnék továbblépni rajta, de valahol megrázó, hogy ilyen volt Edith Piaf élete.

Egy komment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− 1 = egy