6

The Doors (1991)

Ma 40 éve 1971 július 3.-án Párizsban meghalt minden idők egyik legnagyobb zenésze a Doors legendás énekese Jim Morrison.

Ezen a szomorú évfordulón úgy gondoltam Oliver Stone The Doors című filmjével emlékezem meg a legendás zenészről. “When the doors of perception are cleansed / Things will appear as they are, Infinite” A “The Doors” név Aldous Huxley könyvéből, The Doors Of Perception-ból ered, aki William Blake-től kölcsönözte ezt a néhány sort.

Bár a film címe The Doors találóbb lett volna a Morrison nevet adni az alkotásnak mivel egyértelműn Jim Morrisont állítja a középpontba az alkotás. Jim többször is megjegyezte, hogy élete legfontosabb eseménye egy 1947-es baleset volt amikor is egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó. Morrison itt döbbent rá első alkalommal mi is a halál. Stone már a film elején felidézi ezt az eseményt és többszöris visszautal erre a balesetre.

Számunkra akik nem éltük át egyszerűen felfoghatatlan a ’60-as évek Amerikájának világa. A „szabad szerelem” a drogok és a lázadás világa. Ide kalauzol el minket a rendező. Nagyszerűen sikerül visszaadni ezt az évtizedet, a hangulatot. (Már amennyire én megtudom ítélni persze.)

Nem egy hétköznapi életrajzi film a The Doors. Nem egy történetet akar elmondani, hanem inkább mesélni próbál. Beakarja mutatni nekünk azt a világot amiben Jim Morrison élt és alkotott. Egyfajta musicel szerű filmként tudnám leírni amiben bemutatják a Doors legjobb zenéit és Jim verseit. Az egész filmet áthatja a drog és az alkohol. Egyfajta drogos álomként vagy vízióként tudnám leírni amit látunk. Rengeteg hasonló jelenetet találhatunk a Született gyilkosokban is. Gondolok például a sivatagban felvett drogos „álom” jelenetre. Zene és kép tökéletes összhangjával gyakran egyes dalok születésének körülményeire ad alternatívát, így például a Love Street taktusai alatt láthatjuk Morrison-t, ahogy hazáig követi leendő szerelmét, Pam-et. Morrison egy halhatatlan bálvány lett aki azonban nem ismerte a határokat. A drogok és alkohol rabjaként egy emberi roncs vált belőle. Stone azért, hogy a színészei minél jobban átérezzék a kor és a Doors hangulatát, a forgatáson folyamatosan szólt a zenekar valamelyik száma.

A színészi játékokra nem lehet panaszunk. Meg Ryant öröm végre nem egy romantikus vígjátékban látni. Jim szeretőjeként nagyszerű játékot látunk tőle. Kyle MacLachlan is emlékezetes alakítást nyújt, de a karaktere a film második felében szinte teljesen háttérbe szorul. A főszerepben Val Kilmer megrázó alakítást nyújt. Teljesen az Ő karakterére koncentrál a film. Az alkohol és drogmámorban élő Jim Morrisont tökéletesen adja vissza, talán túl tökéletesen is, de erről majd később. Külön dicséret illeti Kilmert azért hogy betanulta a Doors több dalát is és szinte tökéletesen utánozta Jim hangját, sőt közeli felvételeken Ő maga énekel. Csak hogy átérezzük mennyire fantasztikus alakítást nyújtott egy példa. Oliver Stone megmutatta a zenekar tagjainak Kilmer néhány ének jelenetét. Egész egyszerűen nem voltak képesek megkülönböztetni Jim és a színész hangját!! Val Kilmer egy évig Jim Morrisonként „élt” a forgatás előtt. Ugyanolyan ruhákban járt, Morrison könyveit olvasta  rengeteget fogyott a szerep kedvéért és állítólag még pár drogot is kipróbált hogy élethűen adhassa elő a Doors legendáját. Jerry Hopkins Morrisin életrajz írója, amikor meglátta majdnem elájult annyira hasonlított Jimre. Kilmer felvetette Stonenak hogy a felvételek alatt valódi alkoholt igyon, ám ebbe a rendező nem egyezett bele így cukrozott színezett vizet kellett innia Kilmernek.

Morrison szerepére többen is esélyesek voltak. Tom Cruise majd Jason Patric volt a legesélyesebb a szerepre ám végül John Travoltára esett Stone választása. Felmerült ötlet szinten Ian Astburya The Cult énekese és Bono a U2 frontemberének a neve is. Travolta a szerep kedvéért többször is találkozott a zenekarral és javában készült a forgatásra, ám a zenekar tagjai lebeszélték a rendezőt Travoltáról mondván túl szép hogy eljátssza Jimet. Ekkor esett a választás Val Kilmerre.

Ahogy már említettem szinte már túl tökéletesen adja vissza Jim Morrisont Kilmer. Az együttesből többen is segítettek és szerepeltek a filmben. John Densmore feltűnik a filmben Ray Manzarek pedig kreatív segítséget nyújtott, ám amikor meglátták hogy Stone milyen képet fest Jimről otthagyták a filmet. Szerintük Jim Morrisont túl vadnak és kezelhetetlennek ábrázolta a vásznon. Amikor Ray Manzarek megnézte a kész filmet kilátásba helyezte, hogy megveri Stonet. Többen is, akik ismerték Jimet például Eric Burdon, a The Animals legendás énekese elégedetlenségüknek adtak hangot mondván túl őrültnek festették le Morrisont.

Stone filmjének másik hibája a követhetetlenség. A koncertek hangulatát nagyszerűen adja vissza. Mintha tényleg a The Doors játszana. Viszont a történet olykor teljesen követhetetlen. Nem tudjuk, mi történik, hol vagyunk miért is történt, ami történt. Persze ezt magyarázhatjuk azzal hogy így akarta visszaadni Stone a drogok hatását a drogos élményt, de ez akkor is zavaró. Személy szerint nekem az is idegesítő ahogy bemutatják a The Doors megalakulását. Az egyik pillanatban Manzarek és Jim beszélgetnek a tengerparton. „Alakítsunk egy zenekart. Legyen a neve Dionüszosz. Nem inkább The Doors!” A következő jelenetben pedig már megvan a zenekar és épp a Light My Fire-t próbálják. Hihetetlen infantilis egy jelenet. Igazán rászánhatott volna pár percet hogy normálisan bemutassa egy ilyen zenekar megalakulását.

Összességében a The Doors egy jó film sok hibával. Ahogy már mondtam egyfajta musicel amiben felcsendülnek a Doors legjobb zenéi és megismerünk egy meg nem értett legendát: Jim Morrisont. 80%-ot simán megtudok adni rá.

40 év telt el azóta hogy Morrison jobblétre szenderült, de legendája még mindig él. 27 év elég volt a „Gyíkkirálynak” hogy hallhatatlan legyen. 40 év alatt egy cseppet sem kopott a népszerűsége és méltán tartjuk minden idők egyik legnagyobb zenészének. Mostanság amikor ilyen Justin Bieber szerű képződmények állnak a zenei élet csúcsán még fájdalmasabb Jim halála…

Mit is mondhatnék így utoljára. „Come on baby, light my fire” Nyugodj békében Jim.

imdb: 7.0

rottentomatoes: 58%

6 komment

  1. annak ellenére,h nem igazán tudtam átérezni a problémáikat, sőt a zenéjük sem nagy kedvencem, nagyon jónak tartom a filmet, Kilmer tényleg zseniális volt benne

    a “minden idők legnagyobb zenésze” kifejezéssel is lehetne vitatkozni, ugyanis túl fiatalon halt meg, ezért inkább a legenda javára kell ezt írni(ua. mint James Dean esetében)

  2. Sajnos nem jó film. Morrisonnak egy tiszta pillanata nincsen, ezt azért nem hiszem el.
    Meg Ryan tragikusan rossz (ld. sült kacsás jelenet). Cooper ügynök meg a fapofájával teljesen hiteltelen. Manzarek ki is kérte magának, hogy ez a tehetségtelen játsza el őt. És Val Kilmer hangja meg köszönőviszonyban sincs Morrisonéval. Aki mást mond, annak nincs füle. 😛
    Ráadásul Stone úgy állítja be a zenekaron belüli kapcsolatokat, hogy Morrison vs. többiek. Ez azért nagyon nem így volt.
    A szürreális jelenetek néha túl sokak. Ami a Született gyilkosokban oké, az itt már túlzás.

  3. OFF:
    Justin Bieber: Tinisztárok voltak akkor is, most is. Ha JB 10 év múlva is a csúcson (vagy legalábbis ismert) lesz, akkor mondhatjuk, hogy letett valamit az asztalra.

  4. Nem tudom, a filmet nem láttam, a zenéjüket meg sose tudtam értékelni, ellenben Jim maga nagy fomra volt, az egyszer biztos, a Riders on the storm az jó szám.

  5. “minden idők egyik legnagyobb zenésze”

    Ez kicsit durva! Jó srác volt, de pl. Mozartnál nem hinném, hogy jobb volt. És hol van még Dieter Bohlen? Aki 2 hetes kórházi tartózkodása alatt 300 számot írt! No és milyeneket? (Brrrr…)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *