írta Nikodémus
Mondják, a könnyed műfaj valójában a legnehezebb: minden poénnak ülnie kell, s közben tilos, hogy a közönség megérezze a mögöttük húzódó, gyakran gyötrelmes munkát. Ugyanígy van ez a film világában is, ahol az ifjúsági film műfaját hanyagolták el hazánkban az utóbbi három évtizedben. Lakos Nóra filmje, a Véletlenül írtam egy könyvet ezért merész vállalás, egyúttal üdítő, műfaj(újra)honosító alkotás a hazai mozibemutatók sorában.
Aki nem tanul a történelemből, arra ítéltetik, hogy újra és újra átélje, tartja a mondás. Ennek fényében akár ujjonghatnánk is, hogy az elmúlt évtizedben nézettségi rekordokat döntenek a történelmi tárgyú sorozatok – legutóbb a nemzetközi koprodukcióban elkészült Hunyadi sorozat. De lehet-e történelminek nevezni egy bőséges költségvetésű, látványos csatákkal, intrikával és meztelenséggel teletűzdelt produkciót, melynek hősei és antihősei valóban élt személyek neveit viselik?
írta Nikodémus
FilmDROID